Itt a sokmilliárdos kérdés: belefúrjunk-e egy vulkánba, hogy ne törjön ki?

1986-ban egy éjjel egy kameruni krátertóból CO₂-gázfelhő tört elő. Lefelé kúszott a lejtőn, majd bejutott a gazdasági épületekbe és a lakóházakba is. Ami ezután történt, az egyszerűen borzalmas volt: több mint 1700 ember és 3000 állat fulladt meg rövid idő alatt.

A tó alatti vulkánból előtörő gáz okozta katasztrófa halálos áldozatainak száma olyan magas volt, hogy tudósok és mérnökök feladata lett megakadályozni, hogy ez még egyszer előforduljon. A BBC szerint három évvel később egy egyszerű kerti tömlővel kezdték el kiszívni a halálos gázt a tó fenekéről, majd később ezt megismételték nagyobb csövekkel. Az eljárás nem volt kockázatmentes, benne volt a pakliban, hogy a szivattyúzással egy újabb nagy gázkitörés történik, de szerencsére működött a módszer. A tó szén-dioxid-gáz szintjét azóta sikeresen kontrollálják.

Talán ez volt a leglátványosabb siker, hogy egy tűzhányó által okozott negatív hatást sikerült kivédeni. A geomérnökök azóta is dolgoznak azon, hogy a vulkánok veszélyeit tompítsák, munkájuk persze leginkább akkor kerül reflektorfénybe, amikor valahol épp vulkánkitörés készülődik, vagy már be is következett. 

Néha kőegyszerű módszerekkel dolgoznak: decemberben az izlandi Reykjanes-félszigeten például a hatóságok kőhalmok segítségével kísérelték meg irányítani a lávaáramlást. 

A rengeteg vulkánnal büszkélkedő szigetországban a védekezésnek nagy hagyománya van. 1973-ban a Heimaey-kitörés során a lakosok innovatív megoldást alkalmaztak a sziget kikötőjének megvédésére: kiterjedt cső- és szivattyúhálózatot hoztak létre, hogy tengervizet permetezzenek a lávára, lelassítva annak előrenyomulását, és átirányítsák az áramlását. Összesen 6,2 millió tonna tengervizet használtak fel, és sikeresen megmentették a kikötőt. A kitörés öt hónapig tartott és 400 házat nyelt el a láva, de a lakosságot sikerült evakuálni, így nekik nem esett bajuk, és azóta vissza is tudtak költözni.

Két éve bejelentették, hogy Izland egyik legszebb vulkáni képződménye, a Krafla-kaldera alá fognak fúrni mintegy 2 kilométer mélyre, így próbálják megérteni a működését, és rájönni arra, hogyan tudnának előre jelezni egy lehetséges kitörést. John Eichelberger, a Fairbanksi Alaszkai Egyetem geofizikusa szerint veszélytelen lesz a művelet, és nem fog kitörést előidézni. Ahogy fogalmazott, az egész olyan, 

mintha egy tűvel bökdösnének egy elefántot.

Pedig amiről Eichelberger beszél, az gyakran felmerült aggályként a hasonló kísérleteknél, és arra is volt már példa, hogy véletlenül belefúrtak egy magmakamrába. 1919-ben az indonéziai Kelud-hegynél több mint 5 ezer embert ölt meg egy úgynevezett lahar, vagyis az iszapáradat, ami a vulkán kráteréből található tóból indult. Hogy ez ne ismétlődhessen meg, a mérnökök alagutakat fúrtak a kráteren keresztül, hogy lecsapolják a tavat. A következő, 1951-es kitörésnél a tó térfogata 90 százalékkal kisebb volt, így a laharok kevésbé voltak pusztítóak.

Az elmúlt években Izlandon, Hawaiin és Kenyában a tudományos és geotermikus fúrások üzemeltetői fúrtak bele alkalmanként a magmakamrákba. Bár a legrosszabb, ami történt, egy törött fúrófej volt, ezek az események felvetették a kérdést, hogy a behatolás a vulkánok belsejébe vajon segíthet-e enyhíteni a hatásokat.

A legambiciózusabb terv a Yellowstone vulkánnal kapcsolatban született, ami képes szupervulkáni kitörésre (ez becslések szerint kétmillió tonna levegőbe kerülő kénsavat és három állam totális lerombolását jelentené). A tűzhányó 6-700 ezer évente produkál ilyet, és legutóbb uszkve 660 ezer éve volt ilyen kitörése. Mielőtt a szívünkhöz kapnánk, hogy pont ideje lenne, gondoljunk bele, hogy az emberiség történelme alig 5 ezer éves, vagyis egészen mások a léptékek. Na meg másfajta vulkáni működések is adódtak az elmúlt több százezer évben, nem kell egyből szuperkitörésre és az emberi faj kihalására gondolni – főleg, hogy azóta is előfordultak szuperkitörések (például a Toba vulkáné), és mégis itt vagyunk.

A NASA 2017 óta gondolkodik azon, hogyan lehetne egy szuperkitörést megakadályozni. Arra jutottak, hogy ha a vulkán mellett fúrt 10 kilométeres lyukba vizet pumpálnának és a magmakamra alsó részén elkezdenék ezzel a hűtést, akkor évente méterenként lehűtenék a magmát. Az viszont kérdéses, hogy mindez nem indítana-e be egy kitörést, így egyelőre az egész módszer még csak elméletben létezik.

Amióta a vulkanológia a 20. század közepén önálló tudományággá vált, az általános elv az „elővigyázatosság” és a „ne árts”. Az Egyesült Államok Földtani Intézetének honlapján például elvetik a Yellowstone kitörésének megelőzésére irányuló fúrások ötletét, mivel 

a magmarendszerek nyomáscsökkentése számos negatív következménnyel járna, beleértve a kitörés valószínűségének növelését. 

Na meg az is hátráltatja mindezt, hogy a becslések szerint 3,5 milliárd dollárba kerülne.

Sokan azért lobbiznak, hogy a geomérnökök munkáját jobban elismerjék, és valószínűleg nem ártana hallgatni rájuk. Amikor 2010-ben az izlandi Eyjafjallajökull kitört, és több ezer repülőgépet állított le Európa-szerte, 5 milliárd dolláros kár keletkezett. A vulkánok olyan helyeken, mint a Malacca-szoros (az Indiai- és a Csendes-óceán átjárója), megbéníthatják a globális kereskedelmet a szállítási zavarok miatt, vagyis kemény gazdasági galibákat is okozhatnak a vulkánok.

Az éghajlatra is komoly hatással lehetnek a nagyobb kitörések. Amikor 1815-ben Indonéziában kitört a Tambora, nyár nélküli év követte a kataklizmát Európában a légkörbe jutott 55 millió tonna kén-dioxid miatt, ami lehűlést okozott. Ha úgy gondolnák, Indonézia messze van, akkor el kell hogy keserítsük önöket, mert 

1816-ban olyan szintű éhínség tört emiatt Magyarországon, hogy Erdélyben több tízezren haltak meg, többen pedig kannibalizmusra vetemedtek.

Vannak olyan vulkánok, amelyek sokkal nagyobb kitörésre képesek, mint a Tambora. Mike Cassidy és Lara Mani, a Cambridge-i Egyetem egzisztenciális kockázatkutatói korábbi munkáikban a legrosszabb forgatókönyveket vizsgálták meg egy nagy globális kitörés esetén. Úgy vélték, egy ilyen esemény három fokos globális lehűlést vonna maga után, a termésátlagok drasztikusan csökkennének, az ellátási láncok összeomlanának. Egyes kitörések a Földön mindenkit érinthetnek.

De még így is alaposan át kellene gondolni, hogy hozzányúlunk-e egy vulkánhoz. A BBC a vulkánba fúrást hozta fel példaként, ami csökkentheti a gáznyomást, kevésbé robbanásveszélyessé teheti a kitörést, és az is mellette szól, hogy semmi sem történt, amikor a geológusok véletlenül magmakamrákba fúrtak Izlandon, Hawaiin és Afrikában. Sok tényező azonban még ismeretlen, és elképzelhető, hogy más vulkánok másként reagálnának. „Ha ezt egy szubdukciós zónás vulkánnál tennénk (például a Csendes-óceáni tűzgyűrűnél, ahol hatalmas kitörések történtek), ahol sokkal több és más összetételű a gáz, egészen másképp alakulhatna a fúrás” – mondta Cassidy. A szakértők úgy vélik, egyelőre nagyon kevés kutatás van erről, ezért sokkal több erőforrást kellene szánni a területre. Mint ahogy arra is, hogy megtudjuk, lehet-e kezdeni valamit a légkörbe kerülő kén-dioxiddal, azt valamilyen módon lekötni és úgy megelőzni egy globális hatást.

Nyitókép: Getty Images/LightRocket/Fred Ihrt