III. Károly és a Végzet Köve, avagy egy ősi skót ereklye, aminek az indokoltnál nagyobb szerepe lett a koronázási szertartásban

Mint minden monarchiának, a britnek is megvannak a koronázási szokásai. A szent olajjal való felkenés általános, ez például a magyar uralkodók esetén is így volt, igaz a folyadék összetételében lehet változás. 

A brit uralkodók szent olaja eddig tartalmazott bálnabélt és cibetmacskamirigyet is, idén már vegán összetevők lesznek.

A ceremónia a Westminster apátságban lesz, – ahogy 1066 óta a koronázások – és május 6-án III. Károly egy több mint 700 éves székben fog ülni, aminek az aljában lesz egy jókora kő, amit a scone-i kő, vagy a Végzet Köve, vagy koronázókő néven ismernek. Ha létezik a brit szokások közül különös, akkor nyugodtan elmondhatjuk, hogy a skótok kövének felhasználása mindenképpen az.

Egy kő mindenek felett

A Végzet Köve a skót szuverenitás ősi szimbóluma, amit a Plantagenet házhoz tartozó I. (Nyakigláb) Edvárd vitt magával kvázi hadizsákmányként Angliába, miután legyőzte a skótokat a dunbari csatában és kirámolta a Scone-i apátságot, ahol a követ őrizték. Azóta minden egyes koronázáskor beteszik a követ a szék alá. És igen, ez az az Edvárd volt, akit A rettenthetetlen című filmből ismerünk.

Évszázadokon át a skót uralkodók koronázási szertartásain használták, így nem nehéz kitalálni, mit akart szimbolizálni az angol uralkodók lépése: ők Skócia törvényes urai. Ráadásul a legenda szerint csak ott uralkodnak skót királyok, ahol a Végzet Köve található. 

A kő maga egyébként nem nagy szám. Körülbelül akkora, mint egy bőrönd, a súlya viszont már jóval komolyabb, 152 kg. Egyetlen díszítése egy durván bevésett kereszt. Mindkét végére vasgyűrűk vannak felszerelve. Senki sem tudja pontosan, ezek mikor kerültek rá, és mi volt a funkciójuk: a könnyebb mozgatás, vagy hogy azoknál fogva láncolták le, amolyan lopásgátló célzattal.

A skót legenda szerint a kő a bibliai Jákob párnája volt Bételben, amikor egy égbe nyúló létráról (lásd Jákob lajtorjája) álmodott. Innen Jákob egyik fia állítólag Egyiptomba vitte, ahonnan Spanyolországba, majd Írországba került. Ott a Meath grófságban lévő Skryne közelében lévő szent Tara-hegyen helyezték el, és Lia Failnak, azaz „beszélő kőnek” nevezték el, mert állítólag hangot adott ki, ha a hozzá járuló trónigénylő királyi vérből származott, de hallgatott, ha trónkövetelő volt.

David Hume skót történész a BBC-nek elmondta, a hagyomány szerint 496-ban a kő Fergus király birtokában volt, aki Dalriada, az Ír-tengeren átívelő és Nyugat-Skócia egyes részeit magába foglaló királyság felett uralkodott. Végül ő vihette el magával a követ, amikor a székhelyét áttette Skóciába. A követ I. Kenneth –  Skócia első királya –  840 körül vitette át Nyugat-Skóciából Scone-ba, ahonnan végül Nyakigláb Edvárd elrabolta.

Nem is biztos, hogy ez az a kő

Van azonban a legendának egy gyenge pontja: a 700 éve használt koronázókő egészen biztosan nem a Szentföldről származik, mivel tudósok megvizsgálták. Kiderült, ízig-vérig skót anyagot használtak fel hozzá, Scone közelében bányászták ki. Egy másik monda szerint a Scone-i apátság szerzetesei átverték az angol királyt és a Tay folyóba rejtették az igazi követ, az angol uralkodókat azóta is egy egyszerű kövön koronázzák (vagyis ilyen szempontból nincs jogosultságuk a skót trónra.) Persze ez a történet is sántít némileg, mert azóta sem bukkant fel a kő ismét, na meg az is kérdéses, hogy miután átvitték Írországból Skóciába, miért hallgatott.

Több évszázadnyi nyugalom után a XX. században a kő története ismét mozgalmas lett. Először a szüfrazsettek bombát robbantottak a trónnál, ami alatt ott volt a kő. A nácik légitámadásai elől elásták, így a londoni bombázásokat is épen átvészelte. Azonban 1950-ben már nem volt ekkora szerencséje és a sors iróniája, hogy skót kezekben sikerült eltörnie. Szenteste nacionalista diákok egy csoportja betört a Westminster apátságba. Elvitték a követ, amely mindeközben eltörött és elrejtették, amíg meg nem javították. Négy hónappal később a romos arbroathi apátság főoltárán helyezték el – egy olyan épületben, amely régóta kötődik a skót függetlenséghez. A követ visszavitték Londonba és a diákok is megúszták, hogy eljárás alá vonják őket. A skótok azonban követelték vissza a követ.

Végül 1996-ban az akkori brit miniszterelnök, John Major bejelentette, hogy a követ visszaadják Skóciának azzal a feltétellel, hogy a koronázások idejére vissza kell vinni a Westminster apátságba.

A koronázási kő májusi szereplése a ceremónián kampánytémává vált Skóciában, miután Nicola Sturgeon miniszterelnök február közepén lemondott. Alex Salmond egykori kormányfő szerint meg kell akadályozni, hogy a követ Angliába vigyék. Azt mondta, egy olyan helyzetben, amikor London megakadályozza, hogy függetlenségi népszavazást tartsanak, nem igazán érti,

miért kellene bármelyik skót kormánynak szelíden azt mondania, hogy visszaadjuk nektek azt, amelyet 700 évvel ezelőtt elloptatok.

Az ötletet jókora változtatásokkal átvette Ash Regan, aki pályázik a miniszterelnöki címre. A SkyNews szerint azt mondta, hogy az ősi ereklyének a helyén kell maradnia. Egy kompromisszumot viszont javasolt: szerinte a koronázási szertartás egy részét Skóciában tarthatnák, ami szerinte méltó tisztelgés lenne a kő előtt. 

Ez persze nem így lett, és a követ át is vitték már a Westminster apátságba, erről korábban az RTL Híradó is beszámolt.

Nyitókép: York hercege átadja az Edinburgh-i vár nagytermében a Végzet Kövét 1996. november 30-án. Fotó: Chris Bacon/PA Images/ Getty Images.