Egy vegyész betépve, pánikrohamok közepette biciklizett haza – így indult az LSD regényes története 80 éve

Pontosan 80 éve, 1943. április 19-én Albert Hofmann svájci vegyész 250 mikrogramm lizergsav-dietilamid nevű alkaloidtól hihetetlenül beállva biciklizett hazáig. Az akkor 37 éves Hofmann így indította útjára a művészeti és zenei világ egyik legmeghatározóbb kábítószerét, az LSD-t.

Albert Hofmann Bázelben, a Sandoz gyógyszeripari vállalat laboratóriumában dolgozott, ahol többek között az anyarozs orvosi felhasználásának módjait kutatta. Már jóval az 1943-as biciklis incidens előtt, 1938-ban szintetizálta az LSD-t, vagyis a lizergsav-dietilamid nevű alkaloidot. Hofmann eredeti célja az volt, hogy egy légzést és keringést serkentő szert fejlesszen ki, de a projekt nem haladt igazán semerre, így Bázelben félretették az ezzel kapcsolatos kutatásokat. Öt év múlva Hofmann újra elkezdett a témával foglalkozni, és

1943 tavaszán kísérletképp 250 mikrogramm frissen szintetizált LSD-t nyelt le.

A vegyész saját elmondása szerint nyugtalanná vált, szédülni kezdett, ezért arra kérte a munkatársát, hogy kísérje haza. Mindketten biciklire pattantak, és elindultak Hofmann lakása felé, de a kutató egyre rosszabbul lett az úton: szorongott, úgy érezte, megőrül. A Guardian 2008-as cikke szerint a teljesen betépett férfi tejet kért a szomszédjától, hogy felhígítsa a mérget, két litert ivott meg, de hiába, nem lett jobban.

Hofmann orvost is hívott magához, aki csak azt állapította meg, hogy tágak a pupillái. A vegyészprofesszor pánikrohamok közepette várta a sorsát, ám egy ponton azon kapta magát, hogy lassan elkezdte élvezni azokat a színes-formás sziluetteket, amiket akkor látott, amikor becsukta a szemét.

Álomszerű állapotban, csukott szemmel feküdtem, kaleidoszkópszerű, folyamatosan ismétlődő színjátékok tárultak a szemem elé. Körülbelül két óráig voltam ebben az állapotban, majd a hatás megszűnt.

– mesélte el minden idők legelső LSD-tripjének történetét Hofmann. A merész vállalkozás napja Biciklinapként vonult be a történelembe.

A kutató rájött, hogy jelentős felfedezést tett: egy rendkívül erős hatású pszichoaktív anyagot szintetizált, amely addig soha nem látott módon képes módosítani a tudatot. Nem véletlen, hogy az amerikai hadsereg tudósai is érdelődni kezdtek a szer iránt. Ám Hofmann nem fegyverként vagy méregként tekintett az LSD-re, hanem gyógyszerként, amit pszichiátriai betegek kezelésére lehetne használni.

Az LSD-t ennek megfelelően 1947-ben Delysid néven különféle mentális betegségek kezelésére szánt gyógyszerként vezették be.

A következő évtizedben már a mainstream média is beszámolt az LSD-vel kapcsolatos kutatásokról és egyre szélesebb körben történő alkalmazásáról. A szerről a Time magazin is cikkezett az ötvenes évek közepén. 

Az 1950-es években az Egyesült Államokban az LSD-kutatás úttörője Sidney Cohen pszichoanalitikus volt. Cohen először 1955. október 12-én vette be a szert, és arra számított, hogy kellemetlen élményben lesz része. Igencsak meglepődött, amikor mennyei belső csendet és hirtelen felbukkanó szinesztéziaélményeket tapasztalt. Cohen a jó tapasztalások után azonnal megkezdte saját LSD-kísérleteit Aldous Huxley író és pszichiáter társaságában. Az alábbi videóban Cohen ötvenes évekbeli kísérletéből látható egy részlet, ekkor egy háziasszonnyal vetette be a szert, és mondatta el élményeit. A nő látni vélte a molekulákat a levegőben, és önmagát is a nagy egész részének érezte:

Két évvel később Betty Eisner pszichológus is csatlakozott Cohenékhez, és együtt kezdték kutatni az LSD esetleges pozitív hatásait a pszichoterápiában. Már akkor is úgy tartották, hogy jó hatással lehet az alkoholizmussal küzdő betegekre. Ezt a kérdést boncolgatta egy 10 évvel ezelőtt megjelent tanulmány is, noha a szer addigra rég tiltólistára került. Veszélyei között tartják számon, hogy pánikrohamot, extrém szorongást válthat ki, ideiglenesen zavarodottságot okozhat és ronthatja az értelmes döntéshozatali képességet, így megnöveli a balesetek kockázatát, illetve bizonyos mentális betegségek, mint a skizofrénia is súlyosbodhat a hatására.

A CIA-től a Beatles-ig

Az ötvenes évektől rendkívül sok területen próbálták bevetni az LSD-t, de a zenészeket, a művészeket és a hippiket leszámítva kevesen tudták hasznosítani. Pedig voltak rá próbálkozások: a CIA például azt tesztelte, hogyan hat az emberi agyra az LSD, és az eredményeket katonai célokra szerették volna használni. Az amerikai kormányügynökség akkor kezdett aktívan érdeklődni a szer iránt, amikor olyan jelentések érkeztek, amelyek szerint a koreai háborúban az amerikai foglyokat valamilyen kábítószer használatával rábírták, hogy kifecsegjenek fontos információkat. Morálisan meglehetősen aggályosak voltak ezek a kísérletek, mivel rengeteg embert a tudtukon kívül drogoztattak be az amerikaiak, ez pedig sokaknál nem múlt el nyomtalanul.

Nem kellett sok idő hozzá, hogy betiltsák az LSD-t, pedig szabadidős felhasználása kifejezetten kedvelt volt egyes körökben. A hippikultúrában istenítették a szert, de a zenészekre is nagy hatással volt, a Beatles tagjai közül mindannyian használtak LSD-t, és a Pink Floyd sem lenne ugyanaz, ha nem hatott volna rájuk a mámorító trip a pszichedelikus szerrel. Egy 1967-es film a Peter Fonda által megformált karakter egyetlen nagy LSD-tripjét mutatta be, és persze nem maradhatott ki a mentális kalandozásból Dennis Hopper sem:

1950-től kezdődően 15 éven keresztül több mint ezer tudományos publikáció és több tucat könyv jelent meg az LSD-ről és hatásairól. LSD-vel kezelték többek között Cary Grant filmsztárt is, akinek a pszichoterápiáját egészítették ki a droggal. Sok szakember elkezdte szórakozásból, mondhatni rekreációs céllal szedni a kábítószert. Ilyen volt Timothy Leary pszichológus is, aki kis túlzással vallásos áhítattal propagálta a kábítószert.

Az LSD-t hatvanas évekbeli betiltása óta is rengetegen fogyasztják, a pszichedelikus közösségek egyik legfőbb drogja. A Sandoz végül 1965 augusztusában állította le teljesen az LSD gyártását, miután a közvélemény egyre inkább negatív hatásúnak tartotta szert. Az LSD-vel kapcsolatos tudományos kutatások is leálltak, igaz, egészen 1980-ig futottak még olyan kísérletek, amikben használták a drogot az alanyok tudtával. Ezeket az eredményeket jellemzően nem publikálták, mert attól tartottak, hogy a tömegek ismét az LSD felé fordulnának.

A szerrel kapcsolatos kutatások az elmúlt 10 évben új lendületet kaptak, 2014-ben például megjelent egy tanulmány, amely szerint a halálos betegségben szenvedők szorongása enyhíthető a szer használatával. 

Nyitókép: Blick /RDB / ullstein bild / Getty Images