A Kádár-rendszer állatorvosi lova volt a robbanós tévé

Még a fekete-fehér tévéadás is csak alig néhány éve indult el Magyarországon, amikor az emberek fantáziáját már a színes televízió izgatta. Sokáig csak az illúziót tudták megteremteni: a Népszabadság 1965. január 31-én arról írt, hogy

sokan kedvelik a színes előtétüveget, amely a televízió képernyőjén megjelenő kép felső részét kékre, a közepét sárgára, az alsó részét zöldre színezi. Nem lenne semmi baj, ha a közvetített kép tetején az égbolt, középütt épületek, és lent mindig gyepszőnyeg lenne. (…) Csakhogy az ilyen kép nagyon ritka, így azután a bemondó haját kéknek, arcát sárgának, a kezét pedig zöldnek látjuk.

Két évvel később már egy lépéssel közelebb kerültek a Magyar Népköztársaság dolgozói az igazi színes tévéhez: a Budapesti Nemzetközi Vásáron mutatták be az Orion gyár első készülékét. Ennek alkalmából léggömbversenyt hirdettek: a naponta felbocsátott léggömbcsokrokban utalványokat helyeztek el, amelyek megtalálói közt értékes nyereményeket sorsoltak ki. A fődíj pedig mi más lehetett volna, mint

egy fekete-fehér tévékészülék?

Színeset persze hiába sorsoltak volna, nézni nem lett volna rajta mit. A Film-Színház-Muzsika 1967. augusztus 25-én írta meg, hogy készül az első magyar színes tévéfilm, A koppányi aga testamentuma. Rögtön hozzá is tették: amíg nincs színes tévéadás, addig a mozikban vetítik színesben a filmet, és fekete-fehéren sugározzák a tévében. A már akkor is népszerű riportert, Vitray Tamást 1968. május 15-én az Ország-Világ kérdezte arról, hogy mit kíván a nézőknek:

Ugyanazt, mint magamnak. Színes televíziót, hogy a műkorcsolyázó versenyeken végre ne kelljen elmondanom a kosztümök színeit. Tudniillik, színvak vagyok…

Mint minden új találmánynál – gondoljunk csak az 5G-re vagy az RNS alapú oltásra – a színes tévével kapcsolatban is felmerült, hogy veszélyes. A Magyarország című lap 1967. november 12-én arról írt, hogy nyugtalanító hírek érkeztek az Egyesült Államokból, ami szerint a színes tévé röntgensugarai veszélyeztetik a nézők egészségét. A probléma azonban nem volt általános: az egyik gyártó dobott piacra olyan készülékeket, amelyek között voltak hibásak. Meg is nyugtatták az olvasókat, hogy a müncheni Sugárzásvédelmi Intézet több különböző gyártmányú készüléket is megvizsgált, és mindegyik mélyen alatta maradt az egészségügyi határértékeknek.

A Fejér Megyei Hírlap 1968. november 10-én helyi képzőművészek kiállításáról számolt be. A székesfehérvári Videoton gyár megbízást adott a művészeknek, hogy alkossanak műveket a színes televízióról.

A képek mindegyike a munkás és a színes televízió kapcsolatából indul ki

– derül ki a beszámolóból, ami szerint „kissé érdektelen alkotások születtek”. Hét nappal később a Népszabadság már arról tudósított, hogy a következő évben a boltokba kerülnek a Videoton színes tévékészülékei, egyelőre 200-300 példányban.

Így fordultak rá 1969-re, amikor március 21-én megtartotta első színes próbaadását a Magyar Televízió.

Mivel színestévé-készülékek még nincsenek Magyarországon, a lakosok csak fekete-fehérben láthatták az adást

– írta másnap a Magyar Szó. A korábbi nagy várakozás ellenére a magyarok nem rohantak a boltokba. Mint arról a Népszabadság 1971. augusztus 13-án beszámolt, hiába volt kapható már két hónapja a magyar gyártmányú színes tévé, Budapesten mindössze 13 darabot adtak el belőle. Ennek egyik oka a magas, 32 ezer forintos ár (a KSH adatai szerint ebben az évben 2325 forint volt a havi átlagkereset), a másik, hogy kevés volt a színes műsor. Az előbbi problémát azzal próbálták orvosolni, hogy olcsóbb, 19 500 forintos szovjet készülékeket kezdtek árulni a következő évben – egyelőre csak Budapesten, mert máshol nem volt hozzájuk szerviz. A behozott készülékek minőségében nem nagyon bízhattak: arról is rendelkezett az illetékes minisztérium, hogy egy részüket félre kell tenni, hogy legyen mire kicserélni az eladott hibás készülékeket.

Ezután robbant be – még csak átvitt értelemben – a hírhedt Color Star nevű készülék, amit 1974 novemberében már úgy reklámoztak a lapok, hogy

A legszebb ajándék az egész családnak a VIDEOTON kitűnő színes televíziója!

A Magyar Hírlap arról számolt be, hogy átadták a székesfehérvári Videoton-gyár új színestévé-üzemét, melynek brigádjai a XI. pártkongresszus tiszteletére vállalták, hogy még abban az évben háromezer színes televíziót állítanak elő. A Népszabadságnak a gyáregység vezetője elárulta, hogy a Moszkva melletti Rubin tévégyárral kötöttek megállapodást: a Videoton vállalta, hogy évente százezer tévékészülékhez küld fadobozt a Szovjetunióba, cserébe majdnem kész színes tévék érkeznek onnan, amit itthon már csak néhány hiányzó alkatrésszel, köztük hangszóróval egészítenek ki és dobozba tesznek. Ez volt a Color Star, aminek diadalmenetéhez hozzájárult, hogy már 19 ezer forintért meg lehetett venni.

A több mint félmázsás készülékek vásárlóinak nem volt egyszerű dolguk: a bajai márkaszerviz vezetője a Petőfi Népének 1976. május 21-én elmondta, hogy ha valaki Color Start vesz, azt be kell náluk jelenteni, majd kimegy a szerelő és telepíti a tévét a lakásban. Ezután nem szabad hozzányúlni, még elforgatni sem, ha a tulajdonos mondjuk átrendezné a szobát, különben elvész a garancia. 1978. július 19-én a Fejér Megyei Hírlap tévészerelőkről közölt riportot: Stumpf Ferencről kiderült, hogy ismeri Ercsiben az összes színes tévét, azt a Color Start is, amihez azért hívták, mert sötét volt a kép és gyengék a színek. A szerelő csak elmozdította a tévét a sarokból, és máris megváltoztak a színek a képernyőn: mint Stumpf Ferenc elmondta, a legtöbb lakásban nincs jó helyen a készülék,

a televíziónak kelet-nyugati irányra merőlegesen kellene állnia a mágneses tér miatt.

A tévére vágyókat a Fejér Megyei Hírlap 1975. november 20-án azzal kecsegtette, hogy a Color Star mellett szól a megbízható alkatrészutánpótlás, de nem sokkal később már látszott, hogy túlzó ez az optimizmus. Az Esti Hírlap panaszrovatában R. I. arról számolt be 1977. március elsején, hogy készülékét tíz hónap alatt hétszer kellett javítani, így viszont felmerül a kérdés, hogy lehet-e azt „tartós fogyasztási cikknek” nevezni. Ugyanott március 29-én Egey Ferenc nyugdíjas arra panaszkodott, hogy tévéjét azért nem tudták megjavítani, mert „a rossz alkatrész még a gyártójánál is hiánycikk”.

A Color Starnak az áramfogyasztása is meglehetősen magas volt, a rezsicsökkentés részleges eltörlése után ma már kétszer is meggondolnánk, hogy bekapcsoljuk-e. A Népszava 1980. április 20-án arról írt, hogy a Videoton egyetlen hazai konkurense, az Orion nyugatnémet technológiával kezdett színestévé-gyártásba. A Colorionoknak annyival alacsonyabb a fogyasztásuk a Color Starnál, hogy félmillió színes tévével számolva Debrecen és Pécs egyévi energiafelhasználását megspórolnánk. Ugyanabban az évben be is fejezték a Color Star gyártását, de nem félmillió, csak 66 500 darab készült belőle.

Ekkor már rendszeresen panaszkodtak a lapokban arra, hogy sokáig tart a meghibásodott Color Starok javítása.

Szabó Kálmán januárban jelentette be Color Star típusú tv-jének hibáját. Azóta – alkatrészhiányra hivatkozva – a munkát nem végezték el. A Gelka csepeli szervize a tévét megjavította és kifogástalan állapotban átadta. Kár, hogy csak fél év után, s közbenjárásunkra

– írta 1981 júliusában a Népszava. A nagykanizsai Gelka-szerviz zokon vette, hogy a Zalai Hírlap olvasói rendre panaszkodnak a Color Starok hosszú szervizelésére: 1982. október 5-én a szervizvezető azt állította, hogy

ezek a panaszok csak részigazságokat tartalmaznak, s ami a legfontosabb: semmit sem javítanak a megrendelők vagy a szolgáltatók helyzetén.

Az első tűzesetről 1981. július 24-én számolt be a Hajdú-Bihari Napló: Debrecenben gyulladt ki egy Color Star. A tűzoltók gyors beavatkozása ellenére a kár meghaladta a 15 ezer forintot. 1984-re már az első per is lezajlott.

Egy tisztviselő az alig valamivel több mint egy éve vásárolt Videoton gyártmányú Color Star televízióján az adást nézte, amikor kihívták a szobából. Távozásakor a készüléket nem kapcsolta ki. Hosszabb idő után visszatérve, rémülten látta: a szoba tele füsttel, a televízió ég, sőt már a mellette levő bútor is

– írta február 8-án a Fejér Megyei Hírlap. A tisztviselő 36 ezer forintos kárát az Állami Biztosító kifizette, a biztosító azonban beperelte a Videotont, hogy fizesse ki az összeget. Mivel a kiégett tévé csaknem teljesen megsemmisült, a Legfelsőbb Bíróság arra kötelezte a gyártót, hogy a kár felét fizesse meg, mert nem lehetett kizárni a gyártási hibát, de a károsult tisztviselő felelősségét sem, mert a működő tévét felügyelet nélkül hagyta. 

Miután a tévéhíradó is beszámolt több tűzesetről, a magyarok már „robbanós tévéként” emlegették a Color Start. Hogy ennek mennyi valóságalapja van, annak a Világgazdaság igyekezett utánajárni 1984. augusztus 9-én. A cikkből kiderül, hogy a Videoton szakemberei a Szovjetunióba is ellátogattak az első gondok után, ahol megállapították, hogy ott is kigyulladnak a színes tévék, „de nem gyakrabban, mint a nemzetközi statisztikai átlag”, Fister Ferenc műszaki főmérnök pedig annak tudta be a tűzeseteket, hogy a poros készülékek könnyebben kigyulladnak, és sok a szakszerűtlen javítás.

Mindenesetre ezek után megszaporodtak a lapokban azok az apróhirdetések, amelyekben Color Star készülékeiken próbáltak túladni a tulajdonosaik. 1985. augusztus 14-én a Fejér Megyei Hírlap újabb perről számolt be: egy lakás teljesen kiégett, de a Legfelsőbb Bíróság megint csak a kár felét fizettette ki a Videotonnal, mert a bérlőnek nem kellett volna felügyelet nélkül bekapcsolva hagyni a tévéjét.

A Békés Megyei Népújság 1986. szeptember 3-i cikke szerint az egyik tűzkárosultat azzal próbálta vigasztalni a Videoton gyár, hogy rövidesen kisorsolnak három új készüléket azok között, akiknek kigyulladt a televíziójuk. A helyzet viszont csak azután vált tarthatatlanná, hogy 1986 szilveszterén Budapesten is felrobbant egy tévékészülék. Az Esti Hírlap 1987. január 2-i számában

a Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézet műszaki igazgatója elismerte, hogy a Color Star nem felelt meg minden minőségi követelménynek, amikor forgalomba hozták.

Az intézet igazgatója, Lázár Lajos január 16-án a Magyar Ifjúság kérdésére azt mondta:

Ami hirtelenjében elterjedt a magyar sajtóban, hogy ezek a készülékek mint időzített bombák állnak a lakásban, nos ez nevetséges.

Arra, hogy miért adtak felmentést a minőségi követelmények alól, azt mondta: azért, mert nem tudtak mást csinálni, sürgetett az idő, a színes televíziót el kellett terjeszteni, a Videoton szovjet partnerétől pedig hiába kértek változtatásokat a készülékeken.

Ám a gyártó ezúttal napokon belül beadta a derekát: a Videoton vezérigazgatója meghirdette a Color Star készülékek felülvizsgálatát, a tévétulajdonosok pedig azt is választhatták, hogy a gyár visszavásárolja a régi készüléket, és kamatmentes hitelre újat vehetnek. Megyesi Gusztáv az Élet és Irodalom 1987. január 9-i vezércikkében „az év első televíziós sikerének” tudta ezt be.

Még szilveszter éjjelén az egyik fővárosi lakótelepen felrobbant a Videoton-gyár Color Star típusú készüléke. Az újév első napjaiban milliók láthatták a kiégett lakást, és hallhatták a gyár illetékeseinek szavait, hogy nem tudnak, s nem is akarnak tenni semmit, holott ez a készüléktípus veszélyes. Ugyancsak milliók tapsolhatták meg a híradó munkatársait, akik gondolkodás nélkül a közvélemény mellé álltak, oly elszántsággal, hogy a január elsejére példátlan hirtelenséggel közellenséggé vált gyár vezetője sem tudott mást csinálni, mint bocsánatot kérni a nyilvánosság előtt, és bizonyos, fogyasztóbarát lépéseket tenni.

Ám a fogyasztóbarát lépésekben sem volt köszönet: Hararik Erzsébet szentesi lakásában kilenc nappal azután gyulladt ki a Color Star, hogy azon a helyi márkaszerviz elvégezte a felülvizsgálatot. Még ezek után is voltak, akik azért ostorozták a sajtót, hogy a tűzesetekről való tudósítással kárt okoznak a Videotonnak:

A napokban egy köztiszteletben álló gazdasági vezető újságírók társaságában ismételten felemlegette a Videoton-ügyet. Azt nehezményezte, panaszolta, miért kellett a sajtónak nekirontania néhány leégett Color Star ürügyén egy magyar nagyvállalatnak? Miért kellett kígyót-békát kiáltani a székesfehérváriakra, hiszen ezzel a televíziót egyébként szinte csak melléktermékként gyártó elektronikai nagyüzemünket, amely számítástechnikai berendezéseivel szeretne elsősorban hírnevet szerezni magának a világpiacon, még külföldön is nehéz helyzetbe hoztuk

– írta a Magyar Nemzetben 1987. augusztus elsején Weyer Béla.

A szovjet színes tévék „robbanékonyságának” híre egyébként a nemzetközi sajtót is elérte: a Los Angeles Times épp 1987. február elsején írta meg, hogy 1985-ben 5490 tűzeset történt miattuk Szovjetunió-szerte, több közülük pedig halálos áldozattal járt. Az amerikai lap a Komszomolszkaja Pravda tudósítására hivatkozott, ami szerint a Rubin-714-es típussal volt a legtöbb gond, ami épp annak a moszkvai gyárnak a terméke, ahol a Color Star alkatrészei is készültek.

Nyitókép: Fortepan / Főfotó