Kiskorú zaklatása a virtuális térben, megerőszakolt avatár – biztonságban leszünk a metaverzumban?

Először is tisztázni kell, hogy mit is értünk metaverzum alatt pontosan. Nos, ez nem is annyira magától értetődő, mivel a legtöbb esetben a különböző cégek más-más definícióval állnak elő. Ami minden esetben azonos: 

a metaverzum egy virtuális tér, ahol egy általunk generált avatárral tehetünk meg dolgokat. 

Már ebből is látszik, mennyire kiforratlan ez a platform, és mennyire nem célhoz kötött még. Hogy mi mindent tehet meg egy avatár, tehát nem túl körülhatárolt. Mark Zuckerberg, a Facebook és az azt üzemeltető, azóta már Metának átnevezett cég főnöke a következőket sorolja fel mint lehetséges tevékenységeket: 

• találkozás a barátokkal, 
• munka, 
• tanulás,
• játék, 
• vásárlás.

A metaverzumba általában egy virtuális szemüveg segítségével lép be az ember, ami azt jelenti, hogy az őt körülvevő valóság szinte teljesen megszűnik számára. A szagláson, ízlelésen és a tapintáson kívül minden érzékszervet egyszerre stimulál a rendszer.

A lehetőségek száma végtelen, például egy cég szolgáltatása már arra is képes, hogy mesterséges intelligencia segítségével „életre keltse” a fizető felhasználó elhunyt hozzátartozóját. Jelenleg azonban még eléggé gyerekcipőben jár a technológia, és nincs is akkora felhasználói bázisa. A legköznapibb felhasználása a chatszobákba való belépés és csevegés. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az illető a többi partnerrel egy kivetített helyen találkozik (ez lehet egy park vagy városi környezet vagy akár a Hold felszíne is). Nem írásban kommunikálnak a résztvevők, hanem szóban, és fizikailag is interakcióba tudnak lépni a másikkal. Oda tudnak lépni egymáshoz, megérinthetik egymás avatárját – ebből az is következik, hogy komoly visszaélések is történhetnek.

Erre a problémára mutatott rá a brit közszolgálat egyik csatornájának rövid dokumentumfilmje. A Channel 4 újságírója úgy állította be adatlapját, mintha 13 éves kiskamasz lenne, majd sorra járta a metaverzum chatszobáit. Nagyon hamar belefutott olyan dolgokba, amik senkinek sem valók: alpári, xenofób, rasszista megjegyzésekbe, szexuális tartalmú beszólásokba. 

A legsúlyosabbnak azt érezte, amikor odalépett hozzá egy másik személy, és a karakterét tapogatta, közben mindenféle mocskos dolgot mondott a fülébe. 

A tapintás ugyan nem érzékelhető, de amiatt, hogy közben hallani a zaklató hangját, és a teljes látótér a metaverzumra korlátozódik, teljesen valósághűnek hat az „élmény”. A legfőbb probléma, hogy jelenleg nem igazán működik a moderáció a felületen. Itt nem elég egy képerenyőfotó a zaklató kommentről, rögzíteni kell a teljes eseményt, ami viszont kevésbé életszerű. 

Hosszú távon tehát egyértelműen a traumatikus élmények megelőzése a legnagyobb feladat, amit a fejlesztőknek meg kell oldaniuk.

Guld Ádám médiakutató februárban a Reggeliben beszélt a metaverzumról annak a hírnek az apropóján, hogy többen zaklatták, majd megerőszakolták egy 43 éves nő avatárját a Facebook virtuális terében:

Nyitókép: gettyimages.com