Vidus Gabriella: Az RTL belép a streamingpiacra

Ezen az őszön ünnepeli huszonötödik születésnapját a magyar RTL. Számodra mi volt a három legfontosabb mérföldkő a cég életében?  

A legelső szerintem minden szereplő számára maga a huszonöt évvel ezelőtti indulás, amikor még nem is tudod felmérni, mekkora jelentősége van, amit a társaiddal csináltok, huszonöt év távlatából pedig sok minden más megvilágításba kerül. Én ezt az időszakot még a TV2-nél éltem át, és nagyon érdekes hallgatni a kollégák beszámolóit, hogy ez a pionír korszak mennyire ugyanazokat érzéseket váltotta ki belőlük, mint a másik csatornánál dolgozó vetélytársakból.  

Aztán nagyon fontos lépés volt az életünkben, amikor 2012-ben elindult az RTL II. Éveken át vártunk és készültünk rá, onnantól vált világossá, hogy már nemcsak egy csatorna vagyunk, hanem termékcsaládban gondolkodunk – mostanra összesen nyolc lineáris csatornát és digitális termékeket is működtető vállalattá nőttük ki magunkat. És számomra jelentős pillanat volt az is, amikor 2004-ben bevezettük az átlagáras tévécsatorna-rendszert, ez elsősorban kereskedelmi szempontból volt fontos esemény.  

A jubileum arculat- és névváltással is jár. Nyilvánvalóan minden cégnek fontos időnként megújulni, de miért hagyjuk magunk mögött a huszonöt éve megszokott és otthonos RTL Klub nevet?  

Éppen azért, mert az általunk gyártott tartalom már nem egyetlen termékre készül. És ne legyünk naivak, tudjuk, hogy nézők már régen RTL-ként emlegetnek minket, így a változással erre is reagálunk, illetve nemzetközi brandünkhöz is közelebb kerülünk. 

A Klub tehát október 22-én, szombaton nyugdíjba vonul, és marad az RTL.

Az RTL itthon több mint húsz éve piacvezető, ennek ellenére a legtöbb interjúdban felteszik neked a kérdést, hogy marad-e az RTL Magyarországon. Mit gondolsz, miért kerül ez elő időről időre?

Egyes piaci szereplőknek alighanem megéri életben tartani ezt a témát, egy piacvezető körül bizonytalanságot kelteni mások üzleti érdekét szolgálhatja. De szerepet játszhat az a hazai sajátosság is, hogy a nemzetközi cégek nálunk olykor tulajdonost váltanak. Akárhogyan is, ez a kérdés már közel tíz éve lebeg a fejünk felett, én már azon csodálkoznék, ha nem kerülne elő. Épp a múlt héten kaptam egy sms-t valakitől, aki „biztos forrásból” tudta, hogy már ügyvédek dolgoznak a tulajdonosváltáson. Annyit üzentem vissza, hogy szerintem azzal az ügyvédi irodával ne dolgozz, amelyik ezt állítja.  

A kérdésre a válaszom már-már sablonos, de mást nem tudok mondani: teljesen mindegy, hogy éppen ki vezeti az RTL Groupot, az elkötelezettségét évről évre határozottan kifejezi az anyavállalat. Legutóbb Thomas Rabe vezérigazgató mondta ki, amikor néhány hete Budapesten járt: „Azért vagyunk itt, hogy maradjunk, és azért vagyunk itt, hogy építsünk.” Ezt többször megerősítette előttem és a munkavállalók előtt is, nincs olyan fórum, ahol nem hangzik el hasonló nyilatkozat.

De mondok két üzleti érvet, ami szerintem meg kell, hogy győzzön egy időre mindenkit. Az egyik az éppen a név- és a brandváltás: aki egy kicsit is járatos a marketing világában, pontosan tudja, hogy egyetlen tulajdonosnak sem érné meg bevezetni egy nemzetközi brandet egy olyan leányvállalatnál, amit egyébként el akarna adni. Úgy gondolom, ez egyértelműen jelzi az RTL Csoporthoz való tartozásunkat.  

A másik érvem pedig egyben egy fontos bejelentés is: hamarosan belépünk egy számunkra új piacra, ennek a befektetésnek a mértéke pedig egy országos tévécsatorna elindításával vetekszik.

Többször utaltál már rá korábban, hogy nagy dobásra készül az RTL. Ezek szerint elérkezett az idő, hogy eláruld, mi lesz ez.

Így igaz, eljött az ideje, hogy bejelentsük: az RTL belép a streamingpiacra és RTL+ néven saját, előfizetéses, reklámmentes streamingszolgáltatást indítunk. A piacon ez lesz az egyetlen olyan platform, aminek kimondottan az a célja, hogy helyi magyar nyelvű tartalmat szolgáltasson az előfizetőinek. Fontos hangsúlyozni, hogy ebben az esetben nem a jelenlegi lineáris műsorainkról beszélünk, hanem kizárólag erre a platformra készülő, speciális tartalmakról. 

Ezek tárháza pedig rendkívül széles lesz, a saját gyártású és vásárolt fikciótól kezdve a dokumentumon át a realityig terjed majd az RTL+ tartalmi kínálata. 12 exkluzív tartalom érkezik majd az első 12 hónapban.

Az RTL+-on belül három csomagot kínálunk majd, és ebből kettőt jelenleg RTL Most és a RTL Most+ néven már ismer a közönség. Megmarad tehát az RTL Most funkciója, hogy regisztráció után rövid ideig bárki visszanézheti a lineáris tartalmaink egy részét, és az RTL Most+ által nyújtott funkció is, ami jelenleg szinte minden lineáris előfizetőnek a rendelkezésére áll.

A streamingpiacra való belépéssel tulajdonképp ugyanúgy elsők leszünk, mint amikor mindenkit megelőzve létrehoztunk AVOD (RTL Most) és BVOD-termékeket (RTL Most+). Az RTL+-bevezetésével érkezünk el ennek a digitális evolúciónak egy új szakaszához.

Hogyan tudjuk felvenni a versenyt a nagy nemzetközi streamingszolgálatókkal, amelyek százával kínálják a filmeket és sorozatokat az előfizetőknek? Mi az, amit hozzájuk képest nyújtani tudunk?

Mindenek előtt lokális, magyar tartalmat. Nem szeretnénk abban versenyezni, hogy hol lesz elérhető a legtöbb amerikai blockbuster. Mi a helyi tartalomra erősítünk rá, ami egyik jelenlegi szolgáltatónak sem a sajátja. Nincs ma Magyarországon olyan előfizetéses platform, ahol kifejezetten oda gyártott, magyar realityket, sorozatokat, dokukat lehet nagy számban nézni. Ám nem csak ezzel készülünk, behozunk olyan úgynevezett RTL Original tartalmakat is, amelyek a magyar nézők számára teljesen újak lesznek, hiszen a német és a holland testvérvállalataink is a streamingre gyártják ezeket. Ilyen például a Sissi című sorozat, ami a német RTL+-nak az egyik zászlóshajója, de jön a Mocro Maffia vagy a Faking Hitler – ugyancsak népszerű sorozatok. Az RTL+-on lesz tehát exkluzív európai és amerikai tartalom is, de a fő sajátosságot a helyi tartalmak jelentik.  

Nem érezhetik úgy a tévénézők, akiknek nem áll módjukban vagy nem akarnak előfizetni az RTL+-ra, hogy a jövőben kevesebbet kapnak majd a hagyományos tévécsatornáktól?  

Ettől senkinek nem kell tartania, az RTL+ bevezetése nem jelenti azt, hogy a lineáris csatornából bármit visszavennénk. Ez a befektetés nem a többi termék kárára történik, vagyis szó sincs arról, hogy bárhonnan elvennénk a gázt. Viszont szeretnénk a digitális térben egy ugyanolyan erős terméket létrehozni, ahogy a lineáris csatornákkal is tettük.

Milyen szempontok szerint dől majd el, hogy mi kerül tévécsatornákra, és mi az RTL+-ra?

A klasszikus tartalmi márkák biztosan maradnak a lineáris csatornákon. Tehát például A mi kis falunk, a Keresztanyu, A Konyhafőnök vagy a többi lineárisan bevezetett műsor premierje nem fog átkerülni az RTL+-ra, sőt természeten ugyanúgy készülünk új tévéműsorokkal is, sorozatokkal is, mint eddig. De például A Király vagy A Nagy Fehér Főnök az RTL+-on lesz látható.

A hagyományos tévézésben óriási rutint tudhat magáénak az RTL Magyarország, most azonban kevésbé ismert terepre merészkedik. Mikorra várod a projekt megtérülését?

Ahogy a beruházás mértéke hasonló, úgy a megtérülése ideje is legalább annyi idő, mint egy országos kereskedelmi tévéé.

Hogyan fogja elejét venni az RTL, hogy a streamingen elérhető tartalmak megjelenjenek a videómegosztókon?

Ez egy nagyon szomorú témája az egész tartalomgyártásnak, ami nem csupán a digitális platformokat érinti. Próbálunk minden létező jogi eszközzel harcolni ez ellen, de sokszor csak futunk az események után. Ebben a helyzetben a tartalomszolgáltatóknak érdemes lenne közösen és aktívan fellépniük.

Sokszor temették már a hagyományos tévézést, az azonban továbbra is él és virul. Szerinted öt év múlva hogyan oszlik meg a piac a streaming és a lineáris között?

Én azt látom, hogy valójában már megszűnt a különbség. 

Lehet, hogy a nézők fejben még kettéválik, és sajnos a szabályozó szerveknél is, de az üzleti modell tulajdonképpen ugyanaz.  

Ugyanis honnan lehet egy tartalomgyártónak bevétele? Van a reklámbevétel, a disztribútortól származó bevétel, a fogyasztótól kért direkt előfizetési díj, illetve amikor a saját tartalmadat értékesíted – így nézhetünk például Disney-filmeket a RTL-en. Az utóbbi időben azt láttuk, hogy a streamingszolgáltatók, ha nem is így kezdték, de egyre inkább kezdenek élni ezekkel a bevételi forrásokkal is. Igaz, a másik irányból indultak el, mint a lineáris szolgáltatók, de előbb-utóbb ez össze fog érni, és azok a médiavállalatok lesznek a verseny nyertesei, amelyek minden platformon el tudják érni a nézőiket, és ehhez van üzleti modelljük is.  

Ami a kérdés első felét illeti, van az mondás, ahogy akinek sokszor keltik a halálhírét, az sokáig fog élni. Azt gondolom, hogy lineáris tévé ezt már bebizonyította, ahogy azt is, hogy mennyire válságálló, hiszen az adatok azt mutatják, hogy mind a 2008-2009-es válság, mind a covidjárvány idején nőtt a tévénézéssel eltöltött idő, sőt azóta sem esett vissza. De mint mondtam, nem hiszek abban, hogy a jövőben csak az egyik vagy a másik modell lesz életképes.

Ha már a válságot említed, mennyire viseli meg az RTL-t a hirdetési piac várható szűkülése, az infláció és az elszabadult energiaárak?

Az inflációt illetően azt látom, hogy egyelőre mindenkinek saját válaszai vannak rá. Jelen pillanatban annyira kiszámíthatatlan a mértéke, ahogy az egész gazdasági környezet is, hogy szerintem most minden piaci szereplő inkább rövid távú döntéseket fog hozni. Én sem vagyok optimista, de nem szeretnék túlzottan borúlátó sem lenni. Az első három negyedévben a magyar reklámpiac nagyon jó teljesítményt mutatott, az utolsó negyedévben látunk visszafogottabb számokat. Természetesen a jövő évi várakozások konzervatívak.  

Emellett pedig a működési költségeink is jelentősen megnőttek, az energiaárak megugrása miatt az eddigi pár száz milliós költségből pár milliárdos kiadás lett. És ott van még a forintárfolyam-ingadozás is, amiről keveset beszélünk, de szintén nagy érvágás nekünk. 

A televíziókat ugyan nagyrészt a saját gyártású műsoraikkal azonosítják, de az adásidő nagy részét vásárolt tartalmak teszik ki, főleg a második-harmadik generációs csatornákon. Ezek az általában hosszú távú elköteleződések pedig mind euró- és dolláralapúak. Ez a műsorszolgálatókat sújtó két tényező brutális mértékben növeli a költségeinket, ami egészen újfajta tervezést igényel, és nagyon megváltoztathatja a piaci dinamikákat a jövőben.  

Két napja még azt kérdeztem volna, mit gondolsz a reklámadó visszatéréséről, de ezt a kérdést a tegnapi fejlemények új megvilágításba helyezik, hiszen a Reklámszövetséggel való tárgyalást követően szerda délután a kormány beadta az új adócsomagját, amely szerint 2023 végéig nem kell reklámadót fizetni. Mi az álláspontod ezzel kapcsolatban?

Rendkívüli módon üdvözöltük a Reklámszövetség javaslatát és a kormány reakcióját, hiszen a reklámadó valójában nem előnyös a gazdaságnak: a reklám ugyanis fogyasztást generál, és egy válságban éppen hogy nem a fogyasztás visszafogására lenne szükség.  

Visszatérve a születésnapra: nemcsak az RTL, hanem a legnagyobb rivális TV2 is ünnepel. Az erről szóló plakátjaikon jórészt olyan arcok szerepelnek, akik annak idején az RTL-nél lettek ismert tévések, míg te magad a TV2-nél kezdted a pályafutásod. Hogyan látod, miképp alakult a viszony a hazai kereskedelmi televíziózás két letéteményese között az elmúlt huszonöt évben?  

Úgy korrekt, ha kimondjuk: ez az évforduló a magyarországi  kereskedelmi televíziózás ünnepe. Az RTL és a TV2 közötti viszony általában tulajdonváltások és egyéb személyi változások hatására alakult, mindkettőben bővelkedtünk az elmúlt években. Versenytársai vagyunk egymásnak, de kicsit más üzleti modell szerint működünk. Nekünk az a legfontosabb célunk, hogy a nézőt kell kiszolgálnunk, és a maga módján nyilván mindenki más is erre törekszik.  Azt gondolom, hogy amit a magyar nézők ma a tévében látnak, az egy tartalmi kánaán: 120 magyar nyelvű csatornán szinte az összes nagy nemzetközi formátum magyar nyelven, saját gyártásban elérhető, hétvégente négy nagy szórakoztató műsor között lehet válogatni, sok nagyobb piacokon sincs ekkora választék. Mindez azt mutatja, hogy óriási a verseny a csatornák között. Ennek pedig, ahogy a mi digitális terjeszkedésünknek is, a néző a nyertese, és ez így is van rendjén.  

Nyitókép: Szecsődi Balázs