Megölte az összes férjét és szadista orgiákat rendezett Kolumbia rettegett kokainkeresztanyja

Embereket gyilkoltatott meg, pusztán azért, mert nem tetszett neki, ahogyan ránéztek

– így jellemezte Griselda Blancót Stephen Schlessinger helyettes államügyész, amikor hosszú évek után végre sikerült lecsapnia a bíróságon a rettegett nőre.

A La Madrina vagy kokainkeresztanya néven is ismert Blanco drogbáró volt, aki meghatározó szerepet játszott az 1970-es és 1980-as években az illegális kokainkereskedelem felvirágoztatásában. Blancóról ismert tény volt, hogy hidegvérrel gyilkolt – ahol megjelent, ott senki nem mert levegőt venni.

Blanco a kolumbiai kokainkereskedelem egyik legvéresebb kezű úrnője volt. A feltételezések szerint legalább 200, de nem kizárt, hogy 2000-nél is több gyilkosságért lehetett felelős – emlékeztet az Inside Edtion. Gyakori módszere volt, hogy bevásárlóközpontokba küldte lövöldözni az embereit, vagy motoros bérgyilkosokat küldött az ellenségeire. 

Blanco 1943-ban született a kolumbiai Cartagena városában, egy szegény, alkoholista, prostituáltként dolgozó anyától. Néhány évvel később Medellinbe költöztek. Blanco 11 éves korában elrabolt egy 10 éves fiút, akiért váltságdíjat követelt. Miután a szülők azt nem voltak hajlandók kifizetni, Blanco agyonlőtte a fiút. A sorozatos otthoni bántalmazások miatt a kislány utcára került, ahol zsebtolvajlásból és a testének eladásából élt.

13 évesen megismerkedett Carlos Trujillóval, aki bevándorlókat csempészett az Egyesült Államokba. Miután összeházasodtak, három gyermekük született, de a kapcsolatuk tönkrement. A szakítás után később Blanco megölette a férfit, ezzel pedig elnyerte Keresztanya becenevet.

Mínusz egy férjjel később

Második férje, Alberto Bravo vezette be Griselda Blancót a kokainkereskedelembe. A New York-i Queensben építették fel csempészbirodalmukat, úgy, hogy Bravo ruházati importcéget nyitott, Blanco meg női fehérneműgyárat Kolumbiában. Az üzemben titkos rekeszeket építettek a ruhadarabokra, azokban érkezett a kokain az Államokba. 

A 2018-ban, Catherine Zeta-Jones főszereplésével készült film előzetese, és maga Blanco:

A kokainüzlet a 70-es években virágzott: Bravo és Blanco állítólag 1500 dílert foglalkoztatott, és a Medellin-kartellel együttműködve kilószámra szállítottak anyagot az Egyesült Államokba. 1975-ben azonban összeomlott a birodalom: a New York-i rendőrség és a kábítószerellenes hivatal (DEA) közös, Banshee nevű hadművelete lebuktatta őket. Mielőtt vádat emeltek volna ellenük, Blancónak sikerült Kolumbiába szöknie, ahol állítólag megölte Bravót. 

A legenda szerint Blanco pisztolyt húzott elő a csizmájából, és arcon lőtte a férjét, aki éppen akkor eresztett egy golyót a nő hasába. Ismert, ki halt bele a találatba.

Blanco közben rászokott a finomítatlan kokainra, és kissé paranoiássá vált: állandóan készenlétben tartott egy személyzettel felszerelt magángépet arra az esetre, ha menekülnie kellene. Ezt használta akkor is, amikor megtudta, hogy az addigi legnagyobb szövetségi kokainkereskedelmi ügy egyik vádlottjaként vádat emelnek ellene.

Második férje halála után Blanco kiérdemelte a Fekete özvegy címet, és teljes mértékben a drogbirodalom fejévé vált. A lebukás után Blanco még mindig küldött kokaint az Egyesült Államokba, miközben Kolumbiából irányította üzletét. 

Nem egyértelmű, hogy Blanco milyen kapcsolatban állt Escobarral, de állítólag ő egyengette a férfi útját. Egy elmélet szerint Escobar Blanco pártfogoltja volt, míg mások ezt vitatják, és úgy vélik, ők ketten halálos ellenségek voltak. Az biztos, hogy Blanco uralkodása egybeesett a hírhedt Medellín-kartell megjelenésével, így kénytelenek voltak stratégiai szövetséget kötni, hogy mindketten elérhessék a céljukat – bár ez az együttműködés a két ambiciózus fél miatt nem volt mindig döccenőmentes. A Blancóról készült, jövő év elején debütáló Netflix-sorozatot a Narcos alkotói készítették. 

Harmadik férj

1978-ban Blanco újra megházasodott, hozzáment egy Dario Sepulveda nevű bankrablóhoz. Ugyanebben az évben született meg negyedik fia, Michael Corleone, akit a keresztanya becenév miatt egyenesen Al Pacino karaktere után nevezett el A keresztapa című filmből.

A nő ezután Miamit vette célba, ahol később a „kokain királynőjeként” szerzett magának hírnevet. A miami kokainkereskedelem egyik korai úttörőjeként Blanco kezében futottak össze a szálak, és a legjobb időszakban állítólag 1,5 milliárd dolláros vagyonra tett szert.

A XY cikke szerint Blanco katonái közben tetszés szerint gyilkolták a riválisokat és a kellemetlenkedőket, még fényes nappal is. Miami csatatér volt, Blanco személyes háborús játéka. A merénylők kokaincowboy néven híresültek el. „Szerette a háborút” – vallotta később Blanco legjobb bérgyilkosa, Jorge Ayala a Vice szerint.

Blanco szomjazta a vért és az erőszakot, állítólag züllött orgiákat tartott miami kastélyában, amelyet egy Hitler nevű német juhász őrzött, és ahol fegyverrel kényszerített férfiakat és nőket arra, hogy részt vegyenek a szexben. A drogkirálynő nyolc sztriptíztáncosnőt öletett meg, mert azt gyanította, hogy lefeküdtek harmadik férjével, Sepulvedával.

A drogháború annyira elfajult, hogy 1981-re Miami vezette a legmagasabb gyilkossági rátájú városok listáját az egész világon. A csúcsponton a hullaházban az áldozatok 25 százalékának automata fegyver okozta sérülései voltak, az orvosszakértőnek pedig egy hűtőkocsit kellett bérelnie a Burger Kingtől, hogy a holttesteket tudja hol tárolni.

„Kár, de most már halott”

Annak ellenére, hogy a brutalitás közel állt hozzá, Blanco szerette a finom dolgokat is – írja a Miami New Times. A kastélya a Miami Beachen feküdt, a gyémántjait pedig egyenesen az argentin Eva Perontól vásárolta. Hamarosan azonban kiéleződött a verseny a kokainbandák között. Blanco a többi drogbáróval szemben is félelmetesen viselkedett, korábban ezt egy bűnügyi szakember úgy fogalmazta meg:

Más bűnözők szándékosan öltek. Ellenőrizték a tényeket, mielőtt öltek. Blanco először ölt, majd azt mondta: »Hát, ártatlan volt. Kár, de most már halott.«

Blanco legmegbízhatóbb bérgyilkosa Jorge Ayala volt. Tőle tudta meg a világ később, hogy amikor Blanco elrendelte a gyilkosságot, az azt jelentette, hogy mindenkit meg kellett ölni a közelben: ártatlan járókelőket, anyákat, gyerekeket is. 

Blanco egyik legfiatalabb áldozata egy kétéves kisfiú lehet: a kokainkirálynő utasította Ayalát, hogy végezzen egy másik bérgyilkosával, Jesus Castróval. Miközben Ayala szétlőtte Castro autóját, kétszer lőtte fejbe a férfi kétéves kisfiát is.

1983 végén aztán hasonló helyzetet teremtett Blanco: harmadik férje, Sepulveda magával vitte a fiukat, és visszatért vele Kolumbiába. A nő állítólag rendőrnek öltözött bérgyilkosokkal lövette le a férfit, a gyilkosságot rémült kisfiuk is végignézte.

A miami mészárlást követően Blanco Kaliforniába szökött, ahol Bob Palumbo DEA ügynök végül 1985-ben, 10 évnyi próbálkozás után elfogta őt. 15 év börtönbüntetésre ítélték, ám közben Florda állam három gyilkossággal is megvádolta. Blanco 1998-ban bűnösnek vallotta magát a háromrendbeli gyilkosság vádjában, és további 20 évet kapott, amelyet a korábbi büntetésével egyidejűleg szabtak ki rá. 

Miután a kokainkirálynő rács mögé került, ellenségei a fia, Osvaldo felé fordították figyelmüket. 1992-ben Pablo Escobar egyik embere lábon és vállon lőtte Osvaldót, aki később a kórházban meghalt.

Az igazi pofont azonban akkor kapta Blanco, amikor 1994-ben kiderült, hogy jobbkeze és leghűségesebb bérgyilkosa, Ayala lett a koronatanú az ellene indított gyilkossági perben. A hír megtörte a kokainkirálynőt, akit végül 2004-ben szabadon engedtek.

Szabadság és bosszú

Blancót a börtön után Kolumbiába deportálták, ahol viszonylag nyugodt életet élt. 2012-ben azonban utolérte a sorsa: egy medellíni hentesüzlet előtt fejbe lőtte két motoros – ugyanazzal a módszerrel végeztek vele, amellyel Blanco is előszeretettel gyilkolt. 

Nem világos, hogy ki végezhetett vele, vagy a kartell egy régi tagja, vagy egy korábbi ellenség.

„Lehet, hogy Kolumbiában vonult vissza, és már egyáltalán nem volt olyan volumenű játékos, mint a korai időkben, de szinte mindenhol maradtak ellenségei. Körbeért a történet” – magyarázta korábban a Guardiannek Bruce Bagley professzor, a Miami Egyetem nemzetközi tanulmányok tanszékének vezetője és a Drogkereskedelem Amerikában című könyv szerzője.

Hozzászólna?

Nyitókép: REUTERS/Miami-Dade Police Dept/Handout