Halandó isten hatalmas kalapáccsal – Chris Hemsworth 40 éves

A Neighbours, vagyis a Szomszédok című, eddig 8903 epizódot számláló ausztrál szappanopera számos sztárt adott a világnak: Kylie Minogue, Jason Donovan, Guy Pearce, Russell Crowe és Margot Robbie is Szomszédok-színészként kezdte.  A három Hemsworth-fiú közül a középső, Chris is feltűnt egy epizódban, egészen pontosan a 4069-ik részben. 18 éves volt ekkor.

Két év múlva már egy másik, minden ausztrál által ismert szappanoperában, a Home and Away-ben kapott szerepet, ezúttal azonban nem egy epizódnyit: három éven át jelentett biztos bevételt számára a sorozat.

Ekkor azonban még mindig nem figyelt fel rá a világ Ausztrálián kívül eső része, és az sem sokat lendített a dolgon, hogy részt vett a Dancing with the Stars ausztrál változatában. Párjával az ötödik évadban indult, hat hét után azonban kiestek. 

Egy jól sikerült hősi halál kellett ahhoz, hogy minden beinduljon

Az egész, mármint ami beindította filmes karrierjét, nem volt több 10 percnél, Hemsworth nagyjából ennyit volt a vásznon a „trekkie”-k által várva-várt, 2009-es Star Trekben, a J.J. Abrams által újrafazonírozott változatban.

Ambíciókban nem volt hiány, az akkor még jóformán ismeretlen színész a főszerepre pályázott, amit annak rendje és módja szerint nem kapott meg. De Abrams hat hónap elteltével visszahívta, hogy még egyszer meghallgassa, ezúttal a legfőbb Star Trek-hős, James T. Kirk apjának a szerepére. 

Kirk papa szerepe papíron nem sokat ígért, ráadásul nyúlfarknyi volt, de az a 10 perc, amit Hemsworth a hősi halált választó idősebb Kirkként a film nyitányában a vásznon töltött, mindenkit meggyőzött Hollywoodban és vonzáskörzetében, hogy érdemes kezdeni valamit ezzel az ausztrál fickóval.

Azt azért túlzás lenne állítani, hogy Hemsworth egy csapásra befutott. Miután hazament a forgatásról, saját bevallása szerint még jó 8-9 hónapon át semmilyen színészi melót nem kapott. A Star Trek premierjének másnapján azonban a helyzet érezhetően megváltozott. Innen számítjuk a hollywoodi Hemsworth-időszámítást.

Az öccsével küzdött Thorért

Chris Hemsworth befutott. Egyelőre még nem annyira, hogy főszerep-ajánlatokkal és 15 millió dolláros csekkekkel üldözzék a stúdiók, de annyira igen, hogy számításba vegyék Thor megformálójának kiválasztásakor. 

Ma, amikor a Marvel-univerzum az ausztrál szappanoperák hosszával vetekszik, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy volt idő, amikor még nem a világuralom megtartása, hanem az útkeresés jellemezte a legsikeresebb képregényfilm-istállót. 

A Marvel mérnökei túl voltak már Vasember sikeres pályára állításán, de Thorral nehezebb dolguk volt, mégiscsak egy hatalmas kalapácsot és a szőke tincseit lengető istennel a főszerepben igyekeztek filmet készíteni, lehetőleg úgy, hogy a közönség ne kínjában, hanem a megfelelő helyeken és indíttatásból nevetgéljen. 

A szerepre nem egy, hanem rögtön két Hemsworth is versenyben volt, és olyan is előfordult, hogy a kisebbik testvér, Liam Hemsworth sokkal közelebb állt az áhított szerephez, mint hét évvel idősebb bátyja, aki elmondása szerint alaposan elszúrta a maga Thor-vizsgáját.

Liamre azt mondták, nagyszerű, de túl fiatal. Ekkor a menedzserem azzal jött, hogy hát van itt egy báty is, aki én voltam. Ismét elővettek, meghallgattak, majd megint, de ezúttal máshogy közelítettem a szerephez, mint az elején. Talán az is hajtott, hogy az öcsém mennyivel előbbre jutott, mint én. És csináltam is néhány filmet a két meghallgatásom között, úgyhogy immár valamivel tapasztaltabb is voltam, és több volt az önbizalmam

– emlékezett vissza Hemsworth.

A szerep az övé lett, de a Marvel meg is kérte az árát: egy hat filmre szóló szerződést toltak az orra alá. Az ilyesmire mondják: visszautasíthatatlan ajánlat. És valóban visszautasíthatatlan volt: Hemsworth aláírt és csaknem tíz évre egy istenhez és a Marvelhez láncolta magát. Az első Thor-film, amire szabad akaratából, és nem a szerződési kötelezettsége miatt mondott igent, a tavaly mozikba került Thor: Szerelem és mennydörgés volt.

A kalapácslengetések közötti hosszabb-rövidebb szünetekben Hemsworth képregényfilmes pályatársaihoz hasonlóan igyekezett kitörni a tökéletes izomzatú képregényhősök szerepköréből. Ami hol sikerült, hol nem. Michael Mann-nel dolgozni már önmagában elismerés, pechére azonban Hemsworth a rendező ritka melléfogásainak egyikét fogta ki. Ez volt a 2015-ös Blackhat, amelyben úgy festett, mint egy képregényhős, aki hackernek tetteti magát.

Ron Howarddal nagyobb szerencséje volt, a Hajsza a győzelemért című autóversenyzős mozi James Hunt és Niki Lauda versengéséről, a veterán hollywoodi filmrendező sikerültebb kései darabjai közé tartozik.

Nem rajta múlott és még csak nem is a szellemirtó lányok viccesnek szánt csapatán, hogy a Ghostbusters női verziója inkább csak valami kesernyés ízt hagyott maga után, ám még ennél is hervasztóbb volt, hogy a legutóbbi Men in Black-film Hemsworth-szel a főszerepben a korábbi részek minden vonzerejét nélkülözte. Ha az volt a cél, hogy minden bájtól megfosszanak egy egykor vicces sorozatot, akkor jó munkát végeztek, de könnyen lehet, hogy már eleve vesztes küzdelem volt az egész, és a Will Smith-Tommy Lee Jones kettős nélkül teljesen értelmetlen sötét zsarus filmet csinálni.

A mérleget egy faltól-falig akciófilm billentette helyre, a Tyler Rake: A kimenekítés olyan jól állt Hemsworthnek, és nem mellékesen akkora nézőszámot hozott, hogy már el is készült a folytatás, és biztosra vehetjük, hogy nem most láttuk utoljára a bárkit, bárhonnan emberfeletti elszántsággal kimenekítő zsoldos megtépázott, de minden falon áttörő alakját. 

Egy bizonyos hősmennyiség után szinte minden valamire való sztár azt mondja az ügynökének, hogy kerítsen már egy kiadós főgonosz-szerepet, lehetőleg olyat, ami az utolsó kétkedőket is ámulatba ejti. 

Hogy a Mad Max készülő új része meghozza-e a kívánt hatást, egyelőre nem tudhatjuk, de annyit látatlanban is ki lehet jelenteni, hogy George Miller rendező még nem nagyon fogott mellé, ha visszatért Mad Max-hez. És igen, a Furiosa című részben, ha Hemsworth lenget is kalapácsot, azt biztos nem a jó ügy érdekében teszi.

Mint láthattuk, első negyven éve során hősünk legalább annyit ért el, mint a legtöbb hozzá hasonló sztár ugyanennyi idő alatt: viszonylag simán abszolválta a szupersztárságot, a következő negyven éven múlik, mit is kezd majd vele. S bár egy pillanatra úgy tűnt, hogy visszavonul, mert fény derült rá, hogy genetikailag hajlamos az Alzheimer-kórra – a Limitless című sorozata forgatása közben kapta meg a diagnózist –, az ausztrál szupersztár lassított egy kicsit, számot vetett halandóságával, majd egy kis szünet után ott folytatta, ahol abbahagyta. 

Nyitókép: Don Arnold/WireImage