Tarantino lábfétise juttatta a csúcsra, aztán örökre búcsút intett Hollywoodnak – Bridget Fonda leghíresebb filmje, a Jackie Brown visszatért a mozikba

Ilyen névvel mint az övé, az lett volna a kirívó, ha polgári foglalkozást választ, árufeltöltő lesz, vagy könyvelő. Nagyapja a nagy Henry Fonda, a Tizenkét dühös ember, az Érik a gyümölcs, a Volt egyszer egy vadnyugat és még tucatnyi klasszikus sztárja, Hollywood aranykorának ikonja, James Stewart kebelbarátja. Apja, a kétszeres Oscar-jelölt Henry Fonda, a hetvenes évekbeli Új Hollywood lázadója, a korszakos Szelíd motorosok egyik kitalálója, forgatókönyvírója és fő motorosa; nagynénje pedig Jane Fonda, aki fénykorában valamennyi Fondánál nagyobb sztár volt, és politikai aktivistaként is messzire elhallatszott a hangja.

Gyakran elmerengek azon, milyen lenne, ha mindent a semmiből, csak a magam jogán értem volna el. Vajon nagyobb elégedettség töltene el, ha tudnám, hogy amit elértem, azt csakis magamnak köszönhetem, és nem azon agyalnék, hogy hányszor jutottam hozzá valamihez pusztán a nevem miatt?

– morfondírozott a sikerén Bridget egy 1993-ban adott interjúban (amit a New York Post idézett fel).

Kislányként már a Szelíd motorosok forgatásán forgolódott, ami nem biztos, hogy a legmegfelelőbb környezet volt egy négyéves gyerek számára, már csak azért sem, mert majdnem mindenki be volt tépve a felnőttek közül, egyedül talán az operatőr, a magyar Kovács László nem. Kovács híres bonmot-ja – valakinek csinálnia is kellett a filmet – alighanem hiteles leírása a Szelíd motorosok forgatásán uralkodó hangulatnak. Nos, ebbe csöppent bele édesapja, Peter Fonda révén a kis Bridget, és láthatjuk is a hippikommunában játszódó részben.

Színészi technikáját szerencsére nem a hippikommunákban, hanem New York legjobb színiiskolájában, a Lee Strasberg Theatre and Film Institute-ban csiszolgatta, ahol a diákok a Method néven elhíresült színészi csodatechnikát gyakorolták. Azt a módszert, amit az iskola névadója oly sikeresen adott át leghíresebb tanítványának, Al Pacinónak nagyjából akkor, amikor Bridget még nem a színészetet, hanem a két lábon járást gyakorolta.

A módszer, vagyis a Módszer meg is tette a hatását: 1989-ben már két filmjét is játsszák a mozik. Mindkettő a hatvanas években játszódik, de még egyikben sem Bridgeté a főszerep: a Dirty Dancing sikerét meglovagoló Táncőrületben, a barátnők a shag nevű swingtánc lépéseire törik össze a szívüket, míg a Botrányban egészen mást csinálnak a barátnők, hiszen ez a film Anglia legnagyobb szexbotrányát, az 1963-as Profumo-ügyet dolgozza fel.

Az ambiciózus újságíró, Grace Hamilton kicsiny szerepét játszotta A Keresztapa III-ban, de mint tudjuk, egy olyan filmben, mint A Keresztapa III, nincsenek kis szerepek: aki csak egyetlen mondatot is elmondott a sorozat bármelyik részében, örökre a filmtörténet részévé vált, és többet nem sétálhatott be egyetlen New York-i pizzériába sem anélkül, hogy ne rontott volna rá a tulaj egy közös fotó reményében.

A filmben Grace Michael Corleonét szerette volna elcsípni egy interjúra, de csak a forrófejű Vincent ágyáig jutott, ahol viszont bérgyilkosok törnek a párra – ezzel Fonda karaktere betöltötte dramaturgiai funkcióját, többet nem is jelenik meg a filmben. 

Az igazi áttörés éve 1992 volt, immár két filmben is övé volt a főszerep, a thrillertábor és a romantika rajongói is megkapták a maguk Bridget Fonda-adagját. Az Egyedülálló nő megosztaná erotikus pszichothrillerként hirdette magát, de az alkotók inkább az ijesztgetésre mentek rá: a film a „lakótárs a pokolból” kategóriában indult, ami nem éppen a legnemesebb műfaj, de Fonda és a mindig remek Jennifer Jason Leigh párharca megdobta a darab ázsióját. 

És következett a Facérok, ami olyan menő volt, hogy az már gyanús: grunge, Seattle, X-generáció, az épp csúcson lévő Cameron Crowe, még egy kis grunge, még egy kis Seattle és olyan sztárstatiszták, mint Eddie Vedder (Pearl Jam) és Tim Burton. Ezúttal nem egyedülálló New York-i nők osztanák meg, hanem a hajdani X-generáció Seattle-ben tengődő tagjai: 1992-ben ezek vonzó hívószavak voltak, és a színészgárdát is csupa divatos arc (Fonda mellett Matt Dillon, Campbell Scott és Kyra Sedgwick) alkotta. 

Fonda végérvényesen kinőtt a hősnő havernője szerepkörből.

Ezzel a Fonda-dinasztia harmadik generációja és negyedik színésztagja is beérkezett. Hollywood immár jó befektetésként számolt vele, olyan sztárként, akire tömegek váltanak jegyet a mindent eldöntő nyitóhétvégén. És már jött is egy remake, a nagy európai siker, a francia Nikita amerikanizált változata: Luc Besson filmje után három évvel már mozikban is volt a hollywoodi verzió.

Az amerikai közönségnek végre nem kellett a feliratok kibetűzésével fáradnia, de mással se nagyon; A bérgyilkosnő nem hozott újat semmiben sem, de mindenki – a főszerepet játszó Fondával az élen – becsülettel tette a dolgát a tisztes középszer felé vezető úton. Tíz év sem telt el a Nikita hollywoodi remake-je óta, és Fonda már magával Luc Bessonnal dolgozhatott, aki A sárkány csókja producereként Jet Livel párosította össze az amerikai színésznőt. Az eredmény: megint csak egy közepes akciófilm.

De ne szaladjunk ennyire előre az időben, hiszen a lényeg csak most következik: két nem különösebben emlékezetes, de nagy neveket felsorakoztató presztízsfilm (Alan Parker: Promenád a Gyönyörbe, Harold Becker: Minden gyanú felett), egy Nicolas Cage-dzsel tett romantikus kitérő (Sorsjegyesek) és Bernardo Bertolucci félresikerült buddhás kísérlete, a Keanu Reevesszel forgatott  A kis Buddha után megérkezett Quentin Tarantino. 

És ha Quentin Tarantino megérkezik valahova, annak minden jelenlévő színész, hajdan volt sztár és csúcson lévő ikon csak hálás lehet. Fonda sem volt kivétel, a Jackie Brown lábujjaival incselkedő, betépett szörfös csajaként a filmtörténet összes többi betépett szörfös csaja elhalványul mellette, Tarantino ráadásul olyan halált szánt neki, ami egy másik műfajban, a hirtelen halálok kategóriájában is az örök élmezőnybe juttatta.

Akkor még senki sem sejthette, hogy már csak öt év van hátra Fonda hollywoodi pályafutásából, de ma már tudjuk jól, 2003-ban, egy autóbaleset és egy esküvő után búcsút mondott a szakmának. Azóta a családjának él, és csak néha zavarják meg a nyugalmát a gaz paparazzók és a volt sztár külsején álmélkodó bulvárcikkek.

A mából nézve a Jackie Brown utáni öt év inkább tűnik levezetésnek, mintsem színészi másodvirágzásnak, az utolsó évek terméséből talán a Fargo nyomdokain készült Szimpla ügy emelkedik ki valamelyest. 

Hangulatos, hófedte lúzerfilm a régi, véres tanulsággal: a repülőgéproncsok közt talált pénzes táskák élettani hatásai – különösen az egyszerű, hétköznapi balfékekre nézve – könnyen végzetesek lehetnek. 

Sam Raimi moziját ma már nem annyira a filmes erényeiért, hanem magánéleti vonatkozásaiért emlegetik: a Szimpla ügy zeneszerzője, Danny Elfman 2003 óta Bridget Fonda férje.

Nyitókép: Ron Galella, Ltd./Ron Galella Collection via Getty Images