Újjáépítik a hortobágyi Kilenclyukú híd mellett álló ikonikus vásárteret, így áll most a 2023 tavaszára ígért fejlesztés

A híd a középpont a Hortobágy megfoghatatlan végtelenségében

– írja Móricz Zsigmond a hortobágyi Kilenclyukú hídról a Komor ló című novellájában. A híd, a Hortobágyi Csárda és a melléjük később kialakuló vásártér támpontot, kapaszkodót jelentett Tiszafüred és Debrecen között a pusztában, nemcsak az átutazók, hanem a kereskedők számára is. A hortobágyi hídi vásár története nem teljesen tisztázott, annyi biztos, hogy évszázadokon keresztül kupeckedtek a Hortobágyon jószágokkal, köszönhetően Debrecen vásárvárosnak, ahol különböző kereskedelmi útvonalak értek össze.

Eleinte nem is hídi vásárnak nevezték, ugyanis hagyományosan nem a híd mellett, hanem a legelők szélén tartották azt. A kereskedés, adok-veszek szervezett formája lassan a híd mellé, a Hortobágyi Csárda környékére összpontosult. Gencsi Zoltán erdész, erdőmérnök, természetvédelmi szakmérnök, a Hortobágyi Nemzeti Park egykori igazgató-helyettese azt írja, a vásárt eredetileg a pünkösd utáni hét első szerdáján tartották, de az időpont lassan átkúszott a nyár végére és mindenféle terméket kínáló sokadalommá bővült.

A vásáron nem csak üzletek köttettek, az alkalom közösségi esemény volt egy olyan réteg számára, amelynek nem sok ideje, energiája volt a kikapcsolódásra, szórakozásra.

A pásztorok minden évben készültek a vásárra, itt találkoztak az ismerőseikkel, barátaikkal, voltak olyanok is, akik csak az esemény miatt utaztak akár száz kilométert is szekéren vagy lóháton. Az eredetileg állatvásárnak induló rendezvény lassan népünnepély lett. Eleinte csak a híres Hortobágyi Csárdában lehetett inni, enni, mulatni, de aztán megjelentek az árusok a legkülönbözőbb portékákkal. Hortobágy 1931-ben engedélyt kapott két országos állatvásár megtartására, azelőtt hol legálisan, hol törvénytelenül tartották az úgynevezett betyárvásárokat.

A következő képsorok a 20. század derekán, a második világháború előtt készültek. Érdekesség, hogy nem messze attól a környéktől, ahol évszázados hagyományra visszatekintő vásározás folyt, 1944-ben páncélosok lőtték egymást a hortobágyi tankcsatában.

A második világháború után a vásár megszűnt, majd csak 1965-ben tért vissza, onnantól kezdve évente megtartják. A szocializmus alatt kifejezetten kedvelt környék volt a Hortobágyi Csárda, rengeteg belföldi és jó pár külföldi turista is megfordult ott. 

Az elmúlt évtizedekben kisebb-nagyobb átalakulásokon esett át a vásártér, de arra még nem igazán volt példa, hogy a jól ismert, több mint százéves épületekhez hozzányúltak volna. Most azonban minden eddiginl nagyobb átalakuláson esik át az ikonikus vásártér, méghozzá a „Hortobágy – Világörökségünk a Puszta” elnevezésű projekt keretében. A fejlesztés eredetileg 2023 tavaszán zárult volna le, de a projekt csúszott, így a munkagépek még javában dolgoznak a Kilenclyukú híd mellett.

„Az egykor szekérállásként működő pásztormúzeumot a 100 évvel korábbi tervek alapján állítják helyre. A palatetőt vörös cserépfedés váltja fel, eltűnnek az épület oldalán lévő ablakok, helyükre pedig visszakerülnek azok a lőrésszerű nyílások, amelyek az eredeti szekérálláson voltak, és megújul az épület energetikai ellátása is” – mondta a Cívishírnek Danyi Zoltán, Hortobágyi Nemzeti Park Ökoturisztikai és Környezeti Nevelési Osztály osztályvezetője.

Az épület műemlékvédelem alatt áll, ennek megfelelően nyúlnak hozzá, a közelben található Körszínt viszont, amelyben kézműves kiállítás és ajándékbolt működött egykor, teljesen lebontották.

Az épület kapcsán megkerestük a Hortobágyi Nemzeti Parkot és Hortobágy település polgármesterét is, hogy nem lehetett volna azt megmenteni. Jakab Ádám polgármester kérdésünkre elmondta, hogy a Körszín betonból készült épülete elavult volt, korszerűsítésre, átalakításra már nem volt alkalmas. A terveken látszik, hogy a tervezők a lehető legautentikusabban próbálták átalakítani a vásárteret, hogy az ne térjen el merőben a hagyományos látványtól. Danyi Zoltán korábban azt mondta, hogy a Körszínről sokan azt hiszik, hogy műemléki védelem alatt áll, de ez egyáltalán nincs így.

A hatvanas évek végén emelt nádfedős épület ugyanis egy tájidegen betongyűrűből készült, amelyet elbontanak, és korszerűbb kivitelben újjáépítik. A körszínben a kézműves termékeket bemutató kiállítás megszűnik, és egy világörökségi információs pontot, egy Tourinform irodát alakítanak ki.

„Az épület fűthető lesz, a bejáratot fotocellás ajtóra cserélik, az ablaka pedig a folyópartra néz majd” – nyilatkozta Danyi Zoltán.

Azt már tudjuk, hogy nézett ki Hortobágy vásártere és azt is, hogy hogyan fog kinézni a felújítás után. A helyszínen megnéztük, hogyan áll jelenleg az építkezés. A helyiek elmondása szerint a Körszínnel megküzdöttek a munkagépek, de végül sikerült elbontani a régi, elavult köralakú épületet, az új, téglaépület falai pedig lassan már teljes egészében állnak. A régi és a jelenlegi hortobágyi vásártér egyvelegét az alábbi galériánkban tekinthetik meg:

Nyitókép: Urbán Tamás / Fortepan