35 éve kiátkozták, ma ugyanazért a szerepért a mennybe menesztik – Michael Keaton visszatért Batmanként, mozikban a Flash

Michael Keaton pályáját a gyerekeknek szánt oktatóműsorok királya, Fred Rogers Amerika-szerte népszerű tévéműsorában kezdte, őt láthattuk, vagyis egyáltalán nem láthattuk egy fekete-fehér panda jelmezében. Fontos megjegyezni, hogy a műsorban egy lila panda is szerepelt. A nem-panda szerepek egyikéről egy korabeli fotó is árulkodik:

Díszletmunkásként is dolgozott Rogers mellett, és minden bizonnyal jó emlékei maradtak ezekről az időkről, mert Rogers halála után szerepet vállalt a munkásságát méltató produkcióban. (A műsorai után csak Mister Rogersként emlegetett műsorvezetőt Tom Hanks alakította nemrég az Egy kivételes barátcímű mozifilmben.)

Ekkoriban még a Michael John Douglas nevet viselte. Nem különcködésből, hanem mert ez az igazi, születésekor kapott neve. Mivel azonban volt már egy Michael Douglas nevű színész a pályán, ráadásul egy nála jóval ismertebb Michael Douglas (igen, a nagy Michael Douglasről van szó), a pályakezdő Michael Douglas, eleget téve a Screen Actros Guild (az amerikai filmes és televíziós színészeket tömörítő szakszervezet) szabályainak, a névváltoztatást mellett döntött.

Sokszor megkérdezték tőle, hogy a Buster Keaton iránti tisztelet, netán a Diane Keaton iránti vonzalom miatt választotta-e a Keaton nevet.  Ő pedig mindannyiszor elmondta, hogy nem. 

Az ok prózai volt: a K betűnél ütötte fel a telefonkönyvet, és a Keatonnál abbahagyta a keresést. Így történt tehát, hogy a filmvilág vesztett egy Douglast, de nyert egy Keatont. Ma már a pályakezdő Michael Keatonoknak kell a telefonkönyvet böngészniük.

A Flash fiatal közönsége nem emlékezhet rá, hiszen még meg sem született, hogy a múlt század nyolcvanas éveiben Keaton komikus színészként kezdte, eleinte nem túl nagy sikerrel. Akár a nagy kiugrást is jelenthette volna, ehelyett három hét elteltével levették a műsorról a Working Stiff című sorozatot, amely az amerikai épületgondnokok komikus hétköznapjaiba engedett bepillantást: az egyik vicces gondnok Keaton, a másik vicces gondnok az akkor még ugyancsak nem túl ismert Jim Belushi volt.

Amerika nem nevetett, a vicces gondnokok lekerültek a műsorról, a rendezői pályán még nem túl előre tartó Ron Howard azonban jól szórakozhatott, mert Keatonnak adta egy másik alulértékelt szakma képviselőiről, a prostituáltakat futtató hullaházi alkalmazottakról szóló vígjáték, az Éjszakai műszak egyik főszerepét. És amire a nappali műszakos gondnokok nem voltak képesek, azt az éjszakás hullaházi dolgozók megtették: sztárt csináltak Michael Douglasből. Vagyis Michael (Douglas) Keatonból. Maradjunk a Michael Keatonnál.

Egyik vígjáték (A kispapa) követte a másikat (Johnny DeVeszélyes), de Keaton a könnyed műfajt túl könnyűnek találta: komolyabb szerepekre vágyott, és akkor jött Woody Allen és rá osztotta a Kairó bíbor rózsája férfi főszerepét. A nyolcvanas évek közepén járunk, Allen épp a második fénykorát élte, ennél nagyobb elismerés nem is érhetett egy ígéretes tehetséget, akkor hát hol a hiba?! 

A harmincas éveket megidéző Kairó bíbor rózsája valóban csodálatos film és Jeff Daniels tökéletes a mozivászonról lelépő hősszerelmes szerepében, csak Michael Keaton nincsen sehol, Allen ugyanis néhány napnyi forgatás után elbocsájtotta a színészt.

Michael Keaton maga volt a a nyolcvanas évek, de a harmincas nem. Sokan tudni vélik, hogy valami más is volt a dologban, de nem, ennyi volt az egész. Imádtam az Éjszakai műszakban, nagyszerű volt. Szeretnék még dolgozni vele, de nem ez volt a megfelelő film

– magyarázta a döntését Allen.

Nem tudhatjuk, kinek esett rosszabbul a pofon: Keatonnak, amiért Allen hazaküldte a Kairó bíbor rózsái forgatásáról, vagy Eric Stoltznak, amiért Michael J. Foxra cserélték le az ugyancsak 1985-ös Vissza a jövőbe munkálatai során, de egy biztos, nincs az a színész, akinek ne maradna fájó seb egy ilyen visszautasítás.

Woody Allen ment, Tim Burton jött: Allen többé nem dolgozott Keatonnal, bár a nyilatkozata szerint szeretett volna, Tim Burton ellenben állandó alkotótársra talált a színészben. Művészi egymásra találásuk a Beetlejuice című komédia forgatásán esett meg, a filmben, amit sokan előszeretettel neveznek „szellemesnek”. Mi ettől inkább tartózkodnánk, de annyi azért hozzátartozik az igazsághoz, hogy Keaton egy túlmozgásos túlvilági alakot játszik a filmben. Frenetikusan. A Beetlejuice nem csak a rendezőben és a főszereplőben maradt meg jó emlékként: jövőre elkészül a folytatás is, ami annyit jelent, hogy nagyobb tömegek éreznek hasonlóképpen.

És ezzel elérkeztünk az 1989-ben bemutatott Batmanhez. A rajongók internetszerte elaléltak, amikor a 71 éves Michael Keaton felbukkant Batmanként a Flash előzetesében – 

mostani örömüknél csak az a gyűlöletcunami volt nagyobb, ami a nyolcvanas években zúdult Keatonra, amikor Tim Burton ráosztotta a denevérember szerepét. 

A keményvonalas képregényrajongók levelek ezreivel bombázták a filmstúdiót, felháborodásuknak adva hangot, hogy egy komikus színész kapta Batman szerepét. A botrány a képregényoldalakra is beszivárgott, a rivális Marvel odáig ment a trollkodásban, hogy egy 1989-es Hulk-képregényben két vitatkozó filmkritikust is szerepeltetett. És miről tárgyal a két kritikus? Naná, hogy a Keaton szerepeltetése körüli botrányról.

Évtizedekkel később, amikor Ben Affleck kapta meg Batman szerepét, és a rajongók menetrendszerűen kiakadtak, a Variety filmes szakírója szellemesen megjegyezte:

Ha létezett volna Twitter, amikor Keaton megkapta a szerepet, felrobbant volna a szolgáltatás.

A kész film láttán a kedélyek gyorsan lecsillapodtak, azt pedig már közel sem kísérte akkora felzúdulás, hogy Keaton két rész után – Burton lelépésével és a Batmant mellbimbókkal megajándékozó Joel Schumacher színre lépésével  – otthagyta a sorozatot. Időzítése, a folytatások fényében, nem is lehetett volna indokoltabb.

Az elkövetkező két évtizedben Keaton, a sztárból Keaton, a dolgozó színész lett: alakított New York-i lapszerkesztőt (Lapzárta), szerelmes politikai beszédírót (Hallgass velem) és gyilkos donort (Gyilkos donor) is. A Közös többszörösben valamennyi Doug nevű férfit ő játszotta, és ez a nem túl emlékezetes, de profi komédia jól példa rá, hová is került Keaton a hollywoodi hierarchiában: a vígjátékairól híres Harold Ramis előtte az Idétlen időkiget, utána a Csak egy kis pánikot rendezte meg –  máig mindkettő nagy kedvenc, csak a kettő közé eső Közös többszörös tűnt el a süllyesztőben.

A legjobb, ami ebben az időben Keatont érte, hogy ugyanazt az FBI-os figurát alakította Tarantino Jackie Brownjában és Soderbergh Mint a kámforjában: aprócska szerep volt, de az azért valami, ha egy színészre két ilyen rendező tart igényt. Ez volt tehát a legjobb, a legrosszabb pedig talán az, hogy ezek után egy beszélő hóembert játszott a Hóbarát című családbarát borzalomban.

Ahogy sokasodtak a mellékszerepek, Keaton rendezett is egyet, egy szomorkás bérgyilkosos filmet, amiben magát instruálta. 

A csendes bérgyilkos című film főszereplőjére nem várt megváltás, de Keatonra igen. A mexikói rendezőfenomén, Alejandro González Inárritu egyszer próbálkozott csak a humorral, vagy valami hasonlóval, halálosan komoly drámákkal teli pályáján, de ez az egy próbálkozás bejött. Ahogy Keaton a Birdmanben egy szál alsógatyában végigrohan a manhattani Time Square-en, hogy le ne maradjon a saját Broadway-előadásáról, az minden kétséget kizáróan a film legjobb alsónadrágos jelenete (a második legjobb Edward Norton érdeme). 

Ja, igen, és Keaton egy levitézlett színészt alakít, aki a hírnevét azzal alapozta meg, hogy egyszer régen eljátszott egy szuperhőst. Még ilyet! 

Innentől a színész ismét sínen volt és többé alsógatyára sem kellett vetkőznie. A Birdmanért járó Oscar-jelölés visszajuttatta az első osztályba, ahol olyan presztízsprodukciók várták, mint a Spotlight, Az alapító, a Mennyit ér az élet? és a Dopesick. És várt rá némi főgonoszkodás is: Pókember ellenlábasaként immár elmondhatta, hogy mindent elért, amit a képregényfilmek sportágában ember csak elérhet. Batman feltámasztása már csak hab a tortán.

Nyitókép: Michael Keaton átveszi az Emmy-díjat a Dopesick című minisorozatért, 2022 szeptember 12-én Fotó: Kevin Winterv / Getty Images