Instruálta Jézust, részegen zsidózott a malibui éjszakában, most nálunk forgat és eszik – Mel Gibson útja Budapestig

Nem ausztrál, amerikai-ausztrál

Korai filmsikerei miatt Gibsont sokan ausztrálnak gondolják, ami fele részben igaz is, csakhogy a színész-rendező az Egyesült Államokban látta meg – 11 Gibson-gyerek közt a hatodikként –  a napvilágot. 12 éves volt, amikor a család Ausztráliába települt, alighanem azért, hogy Gibson kényelmesen odaérjen a Mad Max castingjára. Ahová jó 10 évvel később időben oda is ért, és meg is kapta Max Rockatansky szerepét George Miller posztapokaliptikus klasszikusában. A második rész talán még az elsőnél is jobban sikerült, míg a harmadik leginkább Tina Turner felbukkanása miatt emlékezetes. A nagy ausztrál filmrendezők közül Peter Weir is a fiatal Gibsonban látta meg, amire szüksége van: két egymást követő filmjében, az első világháborús Gallipoliban és a hatvanas évek Indonéziájában játszódó A veszélyes élet évében is neki adta a főszerepet.

Hollywood halálos fegyvere

I’m too old for this shit! 

– a szállóigévé lett mondat ugyan nem Gibson, hanem Danny Glover szájából hangzik el, ám ez egy cseppet sem kisebbíti Mel Gibson érdemeit: a Halálos fegyverben a két színész megalkotta a tökéletes zsarupárost, amely csakis a nyolcvanas évek másik nagy buddy movie-klasszikusához, az Eddie Murphy-t és Nick Nolte-t párba állító 48 órához fogható. Gibson volt az őrült zsaru, Glover meg a rendes családapa, aki szeretne már visszavonulni, és látni a gyermekeit felnőni. 

A két színész közti kémia működött, Richard Donner rendező vérprofi módon keverte a humort az akcióval. Ne is ragozzuk tovább: a film óriási sikert aratott. 

A második részben a káromkodással elegy hadarást művészi szintre emelő Joe Pescit is hozzáadták a képlethez, a feledhető harmadikban René Russo érkezett, míg a teljesen ellazsált negyedikben Jet Li. Gibson többször is nyilatkozta, hogy szándékában áll leforgatni az ötödik részt, s mivel Richard Donner már nem él, maga rendezné a filmet. Ami azért, ismerve Gibson rendezői munkásságát, okot adhat némi aggodalomra.

Shakespeare, vagy amit akartok

A kilencvenes éveket Gibson egy felejthető Andy Vajna-produkcióban (Air America Robert Downey Jr-ral) kezdte, majd mielőtt visszatért a Halálos fegyverhez, eljátszott egy másik nem túl kiegyensúlyozott, ám ezúttal dán származású, Hamlet néven ismert  fiatalembert. Minden férfiszínész életében eljön a pillanat, amikor vágyat érez „lenni vagy nem lenni”-zni egyet elmélyülten, de csak keveseknek adatik meg a lehetőség, hogy ne csak a tükör előtt tegyék ezt meg. Gibsonnak ez is összejött, és még csak bele sem bukott. Franco Zeffirelli Hamletje nem tartozik sem a legrosszabb, sem a legjobb Hamlet-adaptációk közé, Gibson rosszakarói tehát idő előtt dörzsölték a tenyerüket.

Mennybemenetel

Hamlet megvolt. Akciósztárság pipa. Szexisten-státusz elérve (a People magazin 1985-ben Gibsonnal indította ikonikus „sexiest man alive” sorozatát). 

Hányféle kihívás maradt mindezek után egy hollywoodi színész számára?  Talán csak kettő: a politikai pálya és a rendezés. 

Gibson az utóbbit választotta, és rögtön nehezített pályán indult: nemcsak hogy megrendezte Az arc nélküli embert, de ő maga játszotta el az arc nélküli embert. Komoly sminkmesteri kihívás lehetett Mel Gibson arcát elcsúfítani, még akkor is, ha csak az egyik felét kellett mű égési sebekkel felismerhetetlenné tenni. Az arc nélküli ember nem írt filmtörténelmet, de akárcsak a Hamlet esetében, Gibson ezúttal is vállalható eredményt produkált. 

Néhány év múlva, amikor újra önmagát rendezte, már nem égési sebeket, hanem kék festéket vitt fel az arcára, de nem csak a smink terén történt előrelépés: a Rettenthetetlen már nagyszabású, kosztümös-kardozós-skótszoknyás történelmi eposz volt. Lehet, hogy a tényekre kényes történészeket megmosolyogtatta, de az Oscar-osztóknak leesett (nem kard által) az álluk: a film öt díjat nyert, köztük a legjobb film és a legjobb rendezés díját. A kék arcfestés sem maradt díjazatlan, a sminkesek is Oscart kaptak.

Jézus

Az, hogy Gibson következő rendezése botrányt kavart, finom és óvatos körülírása annak a felháborodásnak, amit a 2004-ben bemutatott A passió okozott. Sokan az erőszakot sokallták a Jézus életének végóráit megjelenítő filmben, mások antiszemita felhangokat véltek kihallani a vérben tocsogó produkcióból, és voltak, akik mindkettőt.

Gibson azonban nemhogy belebukott volna a botrányba, hanem hatalmasat profitált belőle: A passió csak a mozipénztáraknál több mint 600 millió dollárt hozott. Mivel Gibson maga finanszírozta a filmet, mert egyetlen stúdió sem volt hajlandó rá, konzervatív becslések szerint is közel 400 millió dollár üthette a markát a DVD-kiadásokkal együtt. Mint hírlik, Gibson manapság nemcsak a Halálos fegyver-sorozat folytatását tervezi rendezőként, de A passióét is, melynek egyelőre a Passió: Feltámadás a munkacíme.

Feltámadás

Nem igazán segítette A passió utólagos értelmezését az az eset, amely 2006 július 28-án éjszaka, Malibuban történt, amikor a Lexusát ittasan vezető szupersztárt megállította egy Los Angeles-i rendőr. Ha csak ennyi lett volna Gibson bűne, azt Hollywood könnyűszerrel megbocsátotta volna, de Gibson részegen antiszemita dühkitörésbe kezdett. Egyebek mellett az hagyta el a száját, hogy „a zsidók felelősek minden háborúért a világban”. 

Hollywood hosszú ideig nem állt szóba a sztárral, de nem ez volt az egyetlen tétel Gibson bűnlajstromán: 2011-ben a bíróság barátnője és gyermeke édesanyja bántalmazásáért 3 év felfüggesztett börtönbüntetésre és közmunkára ítélte a 11 gyerekes családapát. Innen csak kevés sztárnak van visszaút, de Hollywood urai valamiért úgy döntöttek, adnak még egy esélyt Gibsonnak. Másként nehezen lehetett értelmezni Gibson második világháborús filmjének, A fegyvertelen katonának a fogadtatását: a hat Oscar-jelölés – köztük a legjobb filmé, rendezőé (Gibson) és férfi főszereplőé (Andrew Garfield) – egyértelmű üzenet volt Gibson számára, hogy ismét az alkalmazható kategóriába került. Ricky Gervaist, a Golden Globe-díjátadók legszórakoztatóbb műsorvezetőjét azonban semmi sem tántoríthatta el, hogy elsüssön néhány poént Gibson kontójára.

Néhány éve ebben a műsorban arról viccelődtem, hogy Mel Gibson berúgott kicsit, és mondott néhány rossz szájízű dolgot. Mindannyiunkkal előfordul. Nem ítélkeztem felette, de most abban a kellemetlen helyzetben találtam magam, hogy nekem kell felkonferálnom. Biztos vagyok benne, hogy ez mindkettőnk számára kínos. Ezért a szörnyű helyzetért én az NBC tévétársaságot okolom. Mel pedig, nos, tudjuk, Mel kiket okol…

Valóban sokan tudhatták a jelenlévők közül, mert Gervais poénját hatalmas röhögés követte. Gibsonnak köznevetség tárgyaként kellet színpadra lépnie.

Budapest

Mostanában főleg akkor hallunk Mel Gibsonról, ha felbukkan a magyarországi gasztro-szcéna egyik-másik csúcshelyén: járt a veszprémi Fricskában, a csopaki Jásdi Pincészetben, megfordult egy budapesti steakhouse-ban, legutóbb pedig a Textúrában fotózták le. 

Két fogás között pedig megállás nélkül ontja a finoman szólva is hullámzó minőségű filmeket, 2022-ben hét filmjének premierje esedékes, meg egy sorozaté. Gibson nem a Halálos fegyver 5-t, és még csak nem is Jézus beígért mozis feltámadását forgatja hazánkban, hanem a John Wick-filmek leágazásaként beharangozott The Contintental című sorozatot. 

A sztár szívesen dolgozik közeli hozzátartozóival, A fegyvertelen katonában a fiának, Milo Gibsonnak is talált szerepet, a nemrég bemutatott Father Stu című filmjének pedig 34 évvel fiatalabb barátnője, Rosalind Ross a rendezője. A címszereplő Stu atyát Mark Wahlberg, a bokszolóból lett pap apját pedig Gibson alakítja.

Nyitókép: Frazer Harrison/Getty Images for AFI