Megpróbálom megmenteni a világot, negyedszer, mert ennyire jó vagyok benne – 50 éves Dwayne Johnson, a megtestesült hollywoodi akciófilm

Dwayne Johnson igazi pankrátorcsaládba született 50 évvel ezelőtt. Apja, Rocky Johnson és nagyapja, Peter Maivia is e sajátos mesterséget űzte, amely fele részt sport, fele részt show, és teljes egészében biznisz.  

A pankrátori lét árnyoldalát már jóval azelőtt volt alkalma megtapasztalni, hogy szupersztárrá vált volna a ringben. Apja állandóan úton volt, a pankrátorkeresetből azonban így sem sokra futotta. A pankrátor című film kapcsán így beszélt erről: „Mickey Rourke karaktere az apám volt, a nagybátyám, a családom sok tagja volt. Ez volt az egyetlen, amihez értettek. Aztán végül száz dollárért birkóztak, kétszáz dollárért dedikálásra jártak.”

Amikor a 14 éves Johnson arra ért haza, hogy őt és anyját kilakoltatták az otthonukból, megfogadta, hogy soha többé nem fordulhat ilyen elő velük. Egyelőre azonban maradt a balhés kamaszkor, a bunyók és a lopások. Az ifjú Johnson ekkoriban egy boltokra szakosodott tolvajbanda tagjaként tevékenykedett, amihez a helyi, hawaii rendőrségnek is volt néhány keresetlen szava.

A kiutat az amerikai foci jelentette, 18 évesen Johnson sportösztöndíjjal került a Miami Egyetemre. Itt kipróbálta a szteroidokat is, a kívánt hatás azonban elmaradt, így inkább felhagyott a kísérletezéssel. Sérülésekkel bajlódott, miközben a NFL-be jutásról álmodozott, mint valószínűleg minden kor- és pályatársa. Ha az amerikai liga nem is, a kanadai igényt tartott a szolgálataira, legalábbis egy darabig: 1995-ben Johnson évi 35 ezer dollárért leszerződött a Calgary Stampeders csapatához, de nem sokáig maradt. Nem önszántából távozott, kiadták az útját: amikor kiderült, nem üti meg a kanadai mércét, rövid úton megszabadultak tőle.

Szupersztár születik

Összesen 7 dollárra rúgó vagyonával ekkor még messze járt a célként kitűzött anyagi jóléttől, de terve már volt a csapattól elcsapott fiatalembernek: az atyai hagyomány folytatása. Ahol megfér két pankrátor, ott megfér egy harmadik is – az ősi bölcsesség a Johnson család esetében mindenképpen igaznak bizonyult. Apja kereszt- és nagyapja vezetéknevéből összegyúrva Johnson megalkotta a harmadik generációs pankrátor, Rocky Maivia alakját, de a névválasztásnál is fontosabb volt a jól megválasztott ringbeli személyiség. 

A közönség fújólását hallva Johnson hamar felismerte, hogy nem sok keresnivalója van a jófiúk között, maradt a „heel”, azaz a cirkuszi gonosz hálás szerepe. Persze némi komikusi éllel, amit ma már el is várunk egy-egy klasszikus The Rock-alakítástól.

Minden idők egyik legsikeresebb pankrátora ekkor még egyáltalán nem bánta, ha a művésznevén, vagyis A Sziklaként szólítják, csak hollywoodi karrierje beindulásával kezdett egyre fenyegetőbben nézni azokra, akik továbbra is The Rockot és nem Dwayne Johnsont látták meg benne.

Út a 20 milliós csekkekig

Ha valaki emlékszik még A múmia-sorozatra, Brendan Fraser pályafutásának kincskereső korszakára, bizonyára arra is emlékszik, hogy miként festett The Rock felsőteste egy elég mérges skorpióval keresztezve – a korabeli közönségnek annyira bejött a (már akkoriban is kezdetlegesnek tűnő) látvány, hogy A Skorpiókirály című filmet már egyenesen Johnson figurájára írták. 

Azt mondják, az ember sosem felejti el az első ötmillió dolláros csekkjét. Nos, ez a pillanat igen korán eljött hősünk életében: a pont 20 éve bemutatott film volt Johnson első főszerepe, és máris 5 milliót kasszírozhatott érte. A Skorpiókirály elkészítése 60 millió dollárba került, a film 180 milliós bevételt hozott, a kritikusok sem tanácsolták el Johnsont a pályától (igaz, különösebben nem is bátorították a folytatásra), minden jel szerint tehát új kassza- és akcióhős volt születőben. Ezt az épp politikai karrierre váltó Arnold Schwarzenegger is felismerte, Az Amazonas kincse című felejthető akciófilmben fel is tűnik egy pillanatra, hogy jó szórakozást kívánjon az utódjának.

Talán túlságosan is Schwarzenegger példája járhatott Johnson fejében, amikor a macsó akciózás közben a családi vígjátékok felé fordult. Hagyta, hogy szárnya nőjön a Fogtündér című filmben, és akkor sem figyelmeztette senki, hogy nem lesz ez így jó, amikor fejest ugrott a habfürdőbe a Gyerekjáték című cukiskodásban. A világ még nem állt készen a szárnyas pankrátorra, ahogy nem állt készen (és még mindig nem áll) a világ legrosszabb filmjei közt emlegetett Southland Tales-re (A káosz birodalma) sem, amiben The Rock ugyancsak szerepelt. 

Tiszta sor: valaminek változnia kellett. 

Repült a sajtós, repült az ügynök, eltűnt a habfürdő, Johnson pedig szerepet kapott a Halálos iramban ötödik részében, majd a hatodikban, a hetedikben és a nyolcadikban. 

Mint A múmia esetében, Johnson ezúttal is túlnőtt egy nem vele indított sorozaton és hamarosan saját filmet kapott: ez volt a Hobbs and Shaw Jason Stathammel megosztva. Ebben hagzik el az általa megformált Luke Hobbs szájából az a mondat, ami talán a legjobban jellemzi Johnson jelenlegi karrierjét: 

Megpróbálom megmenteni a világot, ami, csak hogy tudd, a negyedik alkalom lesz. Mert nagyon jó vagyok benne. 

Többször azonban erre nem lesz lehetősége ebben a szériában, miután nem akart többet Vin Diesellel osztozkodni: a két akcióhős nagyon összekülönbözhetett, mert Johnson kijelentette, minden jót kíván a sorozatnak, de több Halálos irambant nem vállal. Mondjuk könnyen megtehette, hiszen már 2013-ban is ő volt a világ legnépszerűbb filmszínésze, és ez nem csak üres frázis, hanem piaci tény: csak ebben az évben 1,3 milliárd dollár bevételt hoztak a filmjei. Az csak természetes, hogy jó ideje ő a világ legjobban fizetett színésze is, legalább 20 millió dolláros gázsival kell megkeresnünk ahhoz, hogy egyáltalán fontolóra vegye az ajánlatunkat. A legkönnyebben a Herkules magyarországi forgatása idején férkőzhettünk volna közel hozzá – talán valamelyik fővárosi konditeremben. Érdekes tény: a nem túl maradandó kardozós-szandálos opuszban feltűnik Palvin Barbara is.

A mondás szerint Johnsonban megvan minden, ami a kilencvenes évek akciósztárjaiban: Willis szellemessége, Schwarzenegger ereje és Stallone szíve. És megvan benne a mindhárom elődjét jellemző üzleti érzék is, tehetnénk még hozzá. Pontosan tudja, mi áll jól neki, Shakespeare még várhat, egyelőre egy szuperhősfilm (Black Adam) a soron következő állomás. Mindeközben Kevin Harttal klasszikus vígjátéki párost alkot (Központ hírszerzés), amelyhez néha Jack Black is asszisztál (Jumanji-filmek). Hol a világ legnagyobb épületével kerül szembe (Felhőkarcoló), hol a világ legnagyobb gorillájával (Rampage – Tombolás), hol a világ legnagyobb földrengésével (Törésvonal). 

Hisszük, hogy hamarosan eljő az idő, amikor mindezekkel egyszerre, egy filmben kell szembenéznie hősünknek, de aggodalomra semmi ok, Johnson könnyűszerrel elbír majd velük. Hollywood így is tekint a ma 50 éves szupersztárra: egy aranyember, aki mindennel elbír, akinél nincsen jobb brand, nincs biztosabb befektetés.

Szupererejét válogatott kondigépekkel tartja karban, sérthetetlenségét pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a politikával való kacérkodás sem csorbította jó hírnevét. Egy-két rosszindulatú kuncogást leszámítva senki nem nevetett, amikor egy interjúban elárulta: megfontolná az elnöki székért való indulást is, ha az emberek ezt akarják.  

Egyelőre az emberek még több Johnson-filmet és még több Johnson-mémet akarnak. 

Ja, igen, hisz' majd elfelejtettük, hogy A Művész, Akit Egykor The Rock-nak Hívtak a mezei mémkészítők nagy ihletője is.

Nyitókép: Kevin Mazur / Getty Images for DJ