Külföld

Tizenhárom nőtől 50 gyereke született a mormon szektavezérnek, aki még a halála után is gyilkolt

Dévai LászlóDévai László

2024. január 14. 19:57

Ervil LeBaron kötelező poligámiát hirdetett a saját vallási közösségében, aminek a tagjait addig fanatizálta, míg azok vakon nem kezdték követni a parancsait. Erőszakos bűncselekmények, gyilkosságok kapcsolódnak hozzájuk, a szekta vezetőjére nem hiába aggatták a „Mormon Manson” nevet. A férfi 1981-es halála előtt hosszú listát írt, amelyben megnevezte azokat, akiket holtan akart látni. A megrendelésére elkövetett gyilkosságok egészen a kilencvenes évek végéig folytatódtak, de a mostani szervezett bűnözői leszámolásokban is felfedeznek olykor LeBaron-szálakat.

1988. június 27-én, délután 4 órakor az Egyesült Államokban, Texas államban három különböző helyszínen követtek el gyilkosságokat. A vérengzések közös jellemzője, hogy az összes áldozat korábban tagja volt a The Church of the Firstborn of the Fulness of Times nevű mormon fundamentalista szektának, amelyet Joel LeBaron alapított. A LeBaron család tagjai korábban egy közös fanatikus vallási közösséget vezettek, de a kapcsolat megromlott Joel és testvére, Ervil között, így az előbbi kiszállt, és saját szektát alapított.

Ervil hitetlenként tekintett a szakadár testvérére és az általa épített közösség tagjaira, ezért adott parancsot a meggyilkolásukra.

Sally Denton újságíró The Colony: Faith and Blood in a Promised Land című könyvéből kiderül, hogy a gyilkosságok Ervil LeBaron nevében és utasítására történtek annak ellenére, hogy a szektavezér már hét évvel korábban, 1981-ben meghalt. LeBaron halála előtt 1981-ben írt egy kiáltványt, amelyben részletesen felsorolta azokat az általa „hitetlennek” tartott embereket, akiket a híveinek meg kell ölniük. Ervil LeBaron hihetetlen módon tudta fanatizálni a követőit, akik vezérük halála után is folytatták a gyilkosságokat, amiket az még életében tervelt ki. Képesek voltak életüket és szabadságukat is kockára tenni azért, hogy beteljesítsék vezetőjük végakaratát.

A négyórai gyilkosságok néven ismertté vált 1988-as bűntények csupán kis részét tették ki annak a mészárlássorozatnak, amit a LeBaron család elkövetett. Az Independent Denton könyve alapján írt cikke szerint összesen hat LeBaron testvért vádoltak meg 1992-ben sok egyéb bűntett mellett gyilkossággal is, közülük ötöt ítéltek börtönbüntetésre, egyiküket pedig felmentették, mert terhelő vallomást tett több testvér ellen. A LeBaron család sötét, véres története két évtizedet ölel fel, egyes források szerint 25-30 gyilkosság kötődik a nevükhöz.

A nagy LeBaron-szektához nemcsak családtagok csatlakoztak, összesen legalább ötvenen lehettek benne. A gyilkosságok mellett bankrablásokban, autólopásokban és kábítószer-kereskedelemben is részt vettek.

Denton a könyvében egy 2019-ben történt gyilkosságsorozatot is vizsgál, amelynek során kilenc mormon családot gyilkoltak meg Mexikóban. Kiderült, hogy a családoknak távolról közük volt LeBaronékhoz. A bűnesetek vizsgálata közben fény derült arra is, hogy a LeBaronok és a mexikói drogkartellek között meglehetősen feszült volt a viszony, ami nem csoda, tekintve, hogy mindkét szervezet foglalkozott drogkereskedelemmel. 

Így született a Mormon Manson

A LeBaron család régtől fogva a mormon vallás szélsőséges ágához tartozott. Ervil LeBaron apját, Alma Dayer LeBaront 1924-ben kizárták az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházából (röviden a mormon egyházból) poligámia gyakorlása miatt, hiszen a hivatalos mormon egyház már a 19. század végén felhagyott a többnejűség gyakorlatával. Az ő kilencedik gyermekeként született a későbbi szektavezér, Ervil 1925-ben.

A gyerekkorát Mexikóban töltötte, a család egy Colonia Juárez nevű közösségben talált rövid ideig otthonra, azonban innen hamar tovább kellett állniuk, miután a poligámia iránti elkötelezettségük miatt kiutálták és távozásra kényszerítették őket. 1944-ben Dayer megalapította a Colonia LeBaron nevű poligám közösséget nem messze Juáreztől.


Az apa, Dayer LeBaron1951-ben meghalt, négy évvel később a fia, Joel LeBaron megalapította a Church of the Firstborn of the Fulness of Times szektát, aminek a felszámolására később másfél évvel fiatalabb testvére, Ervil felesküdött. Denton könyve szerint Ervil eredetileg bátyja leghűségesebb követője volt, de kapcsolatuk az idő múlásával elmérgesedett. Az 1960-as évek végére annyira megromlott a viszony Ervil és Joel között, hogy kenyértörésre került a sor, a fiatalabbik testvér kivált a szektából, és megalapította a sajátját, a Church of the First Born of the Lamb of Godot.

A két szekta hosszú éveken át rivalizált, mígnem Ervil 1972-ben meggyilkolta testvérét. Ezzal a gyilkossággal vette kezdetét Ervil könyörtelen hadjárata, amely maffia stílusú kivégzések sokárban nyilvánult meg Mexikóban és Texasban. Ezzel érdemelte ki Ervil a „Mormon Manson” (Charles Manson híres sorozatgyilkosra, szektavezérre utalva) gúnynevet.

A gyilkosságokat a mormon doktrína egyik vitatott fogalmára hivatkozva tervelte ki és követte el. Egyes értelmezések szerint bizonyos bűnösök olyan tetteket követnek el, amik alól csak akkor nyerhetnek feloldozást, ha a vérüket ontják. Fontos hozzátenni, hogy a mormon egyház visszautasítja ezt a tanítást, amelyet csak a mormon vallás szélsőséges, fanatikus oldalának hívei vallanak.

Nők a szektában

Ervil LeBaron szektájáról nem lehet anélkül írni, hogy ne említenénk meg a közösségben élő nők és fiatal lányok sanyarú sorsát. LeBaronnak 13 felesége volt, tőlük összesen 11 lánya született. Közülük Anna LeBaron vállalja a legnyíltabban a múltját, szívesen nyilatkozik a sajtónak az apjáról és hatalmas családjukról.


LeBaron több lánya azonban nem volt olyan szerencsés, mint Anna, közülük sokan hasonló elveket valló szektákhoz csatlakoztak, nem kimondottan önszántukból. Néhányan közülük a hírhedt Keith Raniere New York állam északi részén működő szektájához kerültek. Raniere pedofil, szadista hajlamait élte ki azokon a lányokon, akiket kifejezetten ezzel a céllal hozatott oda – ezt mondta legalábbis 2019-ben Moira Kim Penza ügyész, aki a Raniere-ügyet vizsgálta.

Az ilyen és ehhez hasonló szekták úgy értelmezték a poligámiát, hogy a férfiaknak lehetett több partnerük egyszerre, a nők viszont csak egy férfival lehettek.

Raniere felbukkanása a LeBaron-sztoriban nem meglepő, tekintve, hogy az ő története is – LeBaronéhoz hasonlóan – egy olyan férfiról szól, aki a saját vágyai és érdekei mentén használta fel a vallási fanatizmust. A szektavezért 2020 októberében ítélték 120 év börtönre, miután bűnösnek találták szervezett bűnözés, emberkereskedelem, prostitúció, rabszolgatartás és kényszermunka vádpontokban.


Ervil LeBaront 1980-ban Mexikóban tartóztatták le, és kiadták az Egyesült Államoknak, ahol életfogytiglani börtönre ítélték. Egy évvel később a szektavezért holtan találták a cellájában, feltehetően öngyilkos lett. Halála előtt egy hosszú listát írt, amelyben megnevezte azokat a személyeket, akiket holtan akart látni. A megrendelésére elkövetett gyilkosságok egészen a kilencvenes évek végéig folytatódtak, de ahogy Denton is írja, a mostani szervezett bűnözői leszámolásokban is felfedeznek olykor LeBaron-szálakat.

A LeBaron család történetét nemrég a Hulu dolgozta fel, a január 4-én bemutatott dokusorozat a Daughters of the Cult vagyis a Szekta lányai címet kapta. A sorozatban a poligám szektákban élő nők szemszögéből mutatják be a LeBaron család történetét és tevékenységét. Az öt részből álló sorozatból az is kiderül, hogy mi történt azokkal a lányokkal, akik megmenekültek a szektából, és új életet tudtak kezdeni.


Nyitókép: X

#Külföld#ervil lebaron#gyilkosság#szekta#mormon#vallás#fanatizmus#poligámia#ma