Agysérülést okozhat a kezelőjének egy olyan fegyver, amit a Magyar Honvédség is használ

Az amerikai haderőnél rendszeresítve van a svéd Carl Gustaf M4-es típusú páncéltörő lövege, de használták annak elődeit is. Ezeket a vállról indítható gránátvetőket páncélosok, más járművek, illetve fedezékek megsemmisítésére alkalmazza a gyalogság. Rendkívül hatásos, a világ számos konfliktusövezetében bizonyított, Irakban, Afganisztánban, illetve most Ukrajnában is.

Amikor a használója elsüti a fegyvert, a lövedék belőle 800 km/óra sebességgel indul el a célpont felé. A használata során be kell tartani néhány szabályt, például nem szabad mögötte állnia senkinek 30 méteren belül, mert megsérülhet. 

A New York Times szerint azt azonban nem közölték a katonákkal, hogy a lövések lökéshullámokat küldenek a kezelő agyának sejtjeire, amelyek ettől roncsolódhatnak.

Az amerikai haderő generációkon keresztül azt feltételezte, hogy ez a fajta robbantás biztonságos, még úgy is, hogy bizonyítékok gyűltek össze: az ismétlődő robbanások súlyos és tartós károkat okozhatnak. Nemrég kiderült, hogy az ISIS ellen harcoló tengerészgyalogos tüzérek közül többen is megsérültek, holott ellenség soha nem lőtt rájuk.

Ajánló: Szétlőtték az Iszlám Államot, most fizetik meg az árát: szellemeket hallucinálnak az amerikai katonák

Kiderült, hogy az Iszlám Állam ellen harcolóknál a saját M777-es tarackjuk által keltett lökéshullámok végeztek olyan rombolást az agyukban, hogy később hallucinálni kezdtek, szorongások gyötörték őket, majd többen öngyilkosok lettek. Az ágyú elsütését úgy jellemezték, hogy a keletkező robbanás többszörösen hangosabb, mint egy felszálló repülőgép, és olyan lökéshullámot szabadít fel, amely úgy hat az emberekre, mintha mellkason rúgnák őket. 

A fülek csengenek, a csontok megremegnek, a látás elmosódik, ahogy a szemgolyók egy pillanatra összenyomódnak, és a lökéshullám az agy minden idegsejtjén átfut, mint egy ostorcsapás.

Az elmúlt években a kongresszus az ilyen lökéshullámoknak kitett veteránok nyomására utasította a hadsereget, hogy határozzon meg biztonsági határértékeket, és kezdje el nyomon követni a katonák terhelését. Válaszul a Pentagon létrehozta a kiterjedt Warfighter Brain Health Initiative nevű programot, hogy tanulmányozza a kérdést, adatokat gyűjtsön és javaslatokat fogalmazzon meg. Ennek eredménye, hogy tavaly megállapították azokat a küszöbértékeket, amely felett egy robbanás veszélyesnek minősül.

Nem kell ehhez ágyúval lőni

Úgy néz ki, hogy nemcsak a tüzérek vannak veszélyben, hanem az egyszerű gyalogosok is, akik vállról indítható páncéltörő fegyverekkel lőnek.

Frank Larkin, korábban a haditengerészetnél szolgált a SEAL különleges alakulatnál. Az iraki és afganisztáni háborúk során a Pentagon csapatában dolgozott, hogy kitalálják, hogyan lehetne kivédeni az út menti bombák által keltett fenyegetést. Azt mondta a New York Timesnak, csak évekkel később jött rá, hogy nem vett észre közben egy másik fenyegetést, ami ráadásul a fia életébe került.

Ryan Larkin akkoriban seales volt, számos tűzharcban vett részt Irakban és Afganisztánban, kitüntetést is kapott. Az apja szerint 10 év szolgálat után Ryan Larkin annyi robbanásnak volt kitéve, hogy teljesen tönkrement. Nem tudott aludni, pánikrohamai, fejfájásai, memóriaproblémái és növekvő alkoholfüggősége volt. A haditengerészet poszttraumás stresszbetegséget diagnosztizált nála, és erős gyógyszerekkel kezelte a tüneteit. Agysérülést nem diagnosztizáltak. Egyre kiszámíthatatlanabbá vált, és akaratán kívül pszichiátriára zárták, miután megfenyegetett egy rendőrt. Nem sokkal később, kilépett a haditengerészettől, majd néhány hónappal később, 2017-ben öngyilkos lett.

Az apja később rájött, a fia szolgálata során szinte minden robbantás, ami hatással volt rá a saját fegyvereiből származott: Carl Gustafokból, mesterlövész puskákból és egyéb robbanóanyagokból. Ráadásul ezeknek a 80 százaléka kiképzésen, gyakorláson történt.

A vizsgálat

Az arkansasi Fort Chaffee Ozarks katonai kiképzőközpontjának lőterén különleges lövészeteket tartottak: a katonákat vizsgálták, miközben ők lőttek. Szenzorokkal nézték az agyukat, illetve néha elrohantak egy orvosi csapathoz, akik vért vettek tőlük. A kezelők sisakjára és testükre helyezett érzékelők azt mutatták, hogy a Carl Gustaf páncéltörő lövege olyan robbanást (lökéshullámot) kelt, amely gyakran kétszerese az ajánlott biztonsági küszöbértéknek.

A három éven keresztül végzett mérések azt mutatták, hogy a rakéták kilövése utáni napokban rosszabb volt a memóriájuk, a reakcióidejük, a koordinációjuk, gyengültek a kognitív képességeik, valamint a vérükben megemelkedett az agysérülést jelző fehérjék szintje.

A katonák néhány nap vagy hét után látszólag rendbejöttek, ahogy az emberek is felépülnek az agyrázkódásból. Ebben az esetben azonban nagyobb aggodalomra ad okot, hogy az ismételt lökéshullámok maradandó agykárosodáshoz vezetnek.

A New York Times szerint bár a küszöbértékeket meghatározták, azonban a dolgok alig változtak. A kiképzés nagyrészt ugyanúgy folytatódik, mint korábban. A katonák azt mondták, hogy keveset tesznek a robbanásnak való kitettség korlátozása vagy nyomon követése érdekében. És az olyan fegyvereket, mint a vállról indítható rakéták, amelyekről ismert, hogy jóval a biztonsági küszöbértéket meghaladó lökéshullámot bocsátanak ki, még mindig változatlan formában használják.

A Különleges Műveleti Parancsnokság a lap kérdéseire válaszolva közölte, hogy továbbra is tervezi a Carl Gustafok használatát, de a „potenciális negatív hatásai” miatt kíméletesen. Így például előírták, hogy csökkenteni kell a katonák robbanásnak való kitettségét, és mostantól megkövetelik tőlük, hogy távolabb álljanak, amikor valaki tüzel.

A svéd hadsereg már korábban is vizsgálta, hogy a Carl Gustaf használata milyen hatással van az egészségre. Egy 2009-es tanulmány szerint disznókat használtak a robbanás okozta agykárosodás felmérésére, és megállapították, hogy a fegyver tüzelőállásába helyezett és három lövésből származó robbanásnak kitett sertéseknél az agyban sok apró bevérzés alakult ki.

2010-ben kifejlesztettek az USA-ban egy apró robbanásmérőt, amit az Afganisztánba küldött 10 ezer katonára szereltek fel. Kiderült, hogy a lökéshullámok 75 százaléka a saját fegyvereikből származott.

Ahelyett azonban, hogy a programot kibővítették volna, inkább hagyták elhalni, így az megszűnt 2016-ban. A hadsereg mindezt azzal indokolta, hogy a mérőműszerek nem szolgáltattak következetes és megbízható adatokat.

2019-ben rendszeresítettük

A Carl Gustafok nem csak az amerikai, vagy svéd katonákra jelenthetnek veszélyt, hanem a magyarokra is, mivel a Honvédség 2019-ben az M4-es típussal cserélte le a szovjet RPG 7-es gránátvetőket. A Honvédség oldala szerint a Zrínyi2026-os programban 15-20 milliárd forintért beszerzett fegyverrel számos alkalommal gyakorlatoztak (amin nem kell meglepődni, ennek ez a menete). Májusban például a Honvédség arra hívta fel a figyelmet, hogy két nap is a Carl Gustafokkal fognak lőni a MH Klapka György 1. Páncélosdandár katonái az alakulat lőterén, Szomódon és ez nagy hanghatással fog járni. A Honvédelem.hu-n egyébként több videó is fent van az elmúlt évek gyakorlatairól.

Azt, hogy a fegyver elsütésekor mekkora lökéshullám szabadul el, jól látható a 35. másodperctől:

Annak ugyanakkor nincs nyoma, hogy magyar katonák is megsérültek volna a vállról indítható gránátvető használata közben. Azt sem tudni egyelőre, hogy a beszerzés előtt vizsgálták-e a fegyver lökéshullámaiból származó veszélyeket, illetve a gyártó (a SAAB) erről adott-e tájékoztatást.

A Honvédség kiadványában, a Haditechnikában, amiben a Carl Gustafot bemutatták, egy szó nincs erről a problémáról, ellenben meglehetősen dicsérték a fegyvert. Azt írták, „a Carl-Gustaf M4 rendszeresítésével egy sokat ígérő, XXI. századi elvárásoknak megfelelő fegyverrendszer birtokába kerülhet a magyar katona, amellyel elsősorban a helységharcokban és az 1 km-nél nem távolabbi pontcélok, illetve néhány kevésbé védett területcél eredményes leküzdéséhez kapott eszközt. Ebben az esetben is döntő jelentősége lesz annak, hogy az arra illetékes politikai és katonai vezetők a kiképzéshez mindenképp elengedhetetlen forrásokat (gránátok, lőterek, szállító eszközök, kiképzési idő) biztosítsák és a végrehajtók is mindent megtegyenek ezért a célért”.

Kerestük a Honvédelmi Minisztériumot a kérdéseinkkel, amint válaszolnak, beszámolunk róla.

Nyitókép: Youtube / amagyarhonvedseg