Sorra mentették fel a lányaikat erőszakoló apákat Japánban, akkora botrány volt, hogy új törvényt fogadhatnak el a nemi erőszakról

A napokban vitatja meg a parlament a szexuális erőszakra vonatkozó törvények reformjáról szóló, mérföldkőnek számító javaslatot, amely az elmúlt száz év alatt még csak a második ilyen jellegű felülvizsgálat – adta hírül a minap a BBC.

A törvényjavaslat számos változtatást tartalmaz, de a legnagyobb és legjelentősebb, hogy a törvényhozók a nemi erőszak fogalmát „erőszakos nemi közösülésről” a „nem konszenzuson alapuló nemi közösülésre” cserélik.

Szinte lehetetlen volt bizonyítani az erőszakot

A jelenlegi japán büntetőjog szerint ugyanis két feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy megállapítható legyen, hogy szexuális erőszak történt. 

Először is, hogy az áldozat nem egyezett bele, másodszor pedig bizonyítani kell, hogy az áldozat fizikai erőszak vagy fenyegetés miatt „nem tudott ellenállni”. 

A BBC-nek nyilatkozó Megumi Okano – aki nembináris személyként hivatkozik magára – arról beszélt, hogy amikor őt megerőszakolták, nem fordult a rendőrséghez, mert úgy tűnt, a hatóságok nem tekintenék nemi erőszaknak a történteket. 

Az egyetemistát egy diáktársa támadta meg, miközben együtt tévéztek. Amikor a férfi szexuálisan közeledett felé, Megumi nemet mondott. Miután egy darabig a földön birkóztak, Megumi lefagyott, és feladta az ellenállást. Csakhogy a támadásra adott – amúgy jól dokumentált válaszreakciót – időnként egyáltalán nem fedi le a jelenlegi törvény. Megumi ugyanis, miután átnézte a büntetőtörvénykönyvet és a precedenseket, rájött, hogy ami vele történt, nem felel meg a bírósági előírásoknak, amelyek a „bántalmazást” és a „megfélemlítést” mintegy feltételként szabják az ilyen ügyekben.

Mindenki szerint erőszakolta a lányát, de fel kellett menteni

A szexuális bűnözésről szóló törvényeket 2019-ben kezdték felülvizsgálni, miután számos felmentő ítélet miatt országszerte demonstrációk kezdődtek – emlékeztet egy korábbi cikkében az NHK Japan.

Egy olyan férfit is felmentettek, aki éveken keresztül erőszakolta a tinédzser lányát. Noha a bíróság egyetértett abban, hogy mindez a lány akarata ellenére történt, és azt is tudták, hogy a férfi azzal fenyegette meg a lányát, hogy megveri, ha visszautasítja, az ítélet úgy szólt, hogy

nehéz megállapítani, hogy a lány alárendelt helyzetben volt az apjával szemben, és hogy a férfi visszaélt a hatalmával. 

Azt is kimondták, hogy nem lehetett megállapítani, hogy a lány számára pszichológiailag „rendkívül nehéz” lett volna ellenállni apja közeledésének.

A bíróság tudta, hogy a férfi „teljesen leuralta a lányát”, és a pszichiáter is megállapította, hogy a lány pszichésen általában képtelen volt nemet mondani az apjának. Később a férfi börtönbe került, miután az ügyészek sikeresen fellebbeztek.

Egy másik férfi Fukuokában szexelt részegen egy ájult nővel. Szerinte csak „félreértette”, hogy a nő beleegyezett a szexbe, mert a közösülés során az egy ponton kinyitotta a szemét és „hangokat adott ki”. Kilenc évvel ezelőtt egy férfi egy 15 éves lányt szorított a falhoz, és megerőszakolta őt, miközben a lány próbált ellenállni, de a férfit felmentették, mert az ítélet szerint a tettei „nem tették rendkívül nehézzé” a lány számára az ellenállást. 

A tinédzsert felnőttként kezelték, mivel Japánban a beleegyezési korhatár mindössze 13 év. 

Miután közfelháborodás kísérte az ítéleteket, a legtöbb ügyet újratárgyalták, a támadókat pedig elítélték. Az aktivisták és az áldozatok azonban országos kampányt indítottak, hogy egyrészt kifejezzék a szolidaritásukat a szexuális erőszak túlélőivel, másrészt jogi reformokat követeljenek a döntéshozóktól. Shiori Ito japán újságíró szintén ekkoriban küzdött a bíróságon egy férfi ellen, aki megerőszakolta, és nagyon nehezen, de győzött. Japánban lényegében ő lett a Metoo-mozgalom arca.

Az esetek egyharmadában van vádemelés

Az aktivisták évek óta hangsúlyozzák, hogy a jelenlegi törvény teljes mértékben visszatartja a túlélőket attól, hogy jelentsék a támadásokat. Az országban a nemi erőszakként elismert eseteknek csak egyharmada vezet vádemeléshez. A támogatók és a túlélők abban is egyetértenek, hogy a döntéshozók semmit nem tudnak a nemi erőszak pszichológiai hátteréről. 

A szexuális visszaélések áldozatainak támogatócsoportját vezető Jun Yamamoto a tiltakozások kirobbanásakor arról beszélt: kitart amellett, hogy az áldozatok képtelenek lehetnek ellenállni a bántalmazásnak, még akkor is, ha vannak olyan helyzetek, amikor úgy tűnhet, hogy képesek lennének rá.

Őt az apja zaklatta szexuálisan éveken keresztül, és elmondta: nem vette észre, hogy bántalmazzák, mert túlságosan fiatal volt hozzá, hogy megértse, hogy mi történik. Ráadásul azért is volt nehéz elutasítania az apját, mert ő nevelte fel. Úgy fogalmazott: az áldozatok először úgy érzik, mintha szíven szúrták volna őket, majd egyfajta védekezési mechanizmusként zsibbadtság önti el őket – Yamamoto szerint feltehetően ezt a viselkedést érzékelik a zaklatók „beleegyezésként”, pedig nyilvánvalóan korántsem erről van szó. A témába vágó vizsgálatokat és tanulmányokat egyébként már évekkel ezelőtt benyújtották az aktivisták az Igazságügyi Minisztériumhoz, de a döntéshozók sokáig azzal érveltek, hogy az törvénymódosítás „téves ítéleteket eredményezhet”. 

A politikusoknak meg kell érteniük a szexuális visszaélések valóságát, és azt a kárt, amelyet az áldozatoknak és a társadalomnak okoznak

– mondta korábban Yamamoto. 

Sürget az idő

A nemi erőszak újradefiniálásának részeként az új törvény nyolc olyan forgatókönyvet határoz meg, amikor az áldozat számára nehéz „kialakítani, kifejezni vagy teljesíteni a beleegyezés hiányának szándékát”.

Ezek közé tartoznak azok a helyzetek, amikor az áldozat 

• alkohol vagy kábítószer hatása alatt áll; 
• erőszaknak vagy fenyegetésnek van kitéve; 
• „ijedt vagy megdöbbent”,
• vagy hatalommal való visszaélésről van szó és fél, hogy hátrányok érnék, amennyiben nem engedelmeskedne.

Kazuko Ito, a tokiói székhelyű Human Rights Now alelnöke a törvénymódosítástól azt reméli, hogy az emberek elkezdenek beszélgetni Japánban arról, hogy mi a beleegyezés, és mit jelent annak a hiánya. Ő úgy véli, hogy a reformok csak a probléma egy részét oldják meg, mivel azt is figyelembe kell venni, hogy a japánok generációi nőttek fel úgy, hogy „a szexről és a szexuális beleegyezésről torz elképzelésük van”.

A BBC azonban felhívja a figyelmet arra, hogy fogytán az idő, mert a felsőháznak június 21-ig kell elfogadnia az új törvényt, de a parlament épp egy a bevándorlásról szóló vitába bonyolódott. 

Az aktivisták nemrég „elfogadhatatlannak” minősítették a késedelmet, és közölték, hogy a határidő elmulasztása bizonytalanságba sodorhatja a reformokat. 

A cikk elején említett Megumi a BBC-nek arról beszélt, hogy ha változik a törvény, fontolóra venné, hogy bejelenti a támadást a rendőrségen, de nem azonnal, mert mostanra valamelyest sikerült rendezni az érzéseit. A per helyett egy, a szexuális erőszak túlélőiért és a szexuális kisebbségek jogaiért folytatott kampányra összpontosít, és reméli, hogy később nyithat egy őket segítő ügyvédi irodát.

Nyitókép: Pixabay