Szerelem és szex a légiriadók zajában – így randiznak az ukránok, amióta kitört a háború

Több mint egy év telt el azóta, hogy Oroszország inváziót indított Ukrajnában, de a rakétacsapások, az áramkimaradások és a kijárási tilalom ellenére is milliók folytatták valahogy az életüket a megtámadott országban. Amíg az ukrán katonák harcban állnak, az országot pedig gazdasági összeomlás fenyegeti, mindenkinek vannak nagyobb problémái, mint a randizás. Csakhogy a fiatal generáció már így is jelentős időt vesztett a koronavírus miatt, ráadásul – a mostani helyzetben nem túlzás ezt állítani – sosem tudhatják, van-e számukra holnap.

A Washington Post év az elején megjelent cikkében több mint egy tucat katonával, katonák partnereivel, pszichológusokkal, szexshoptulajdonosokkal beszélgetett, és többen keserűen számoltak be arról, hogyan izolálta vagy szakította el őket a családjuktól a háború. A lapnak nyilatkozó 30 éves Vlad arról beszélt, hogy a Kijevben töltött felhőtlen napjaiban több mint 1200 párja volt a Tinderen. Kilenc hónap katonaság után, Harkivban már csak 200, de így is várta az ismerkedés lehetőségét.

Csakhogy a randevúkon úgy érezte, már nem tud olyan megnyerő lenni, mint korábban. A fiatal férfi a szürke zónában szolgált, a frontvonalon túli területnek azon a részén, ahol a legveszélyesebb hadműveleteket hajtják végre. A pusztítás és a halál annyira nyomasztotta, hogy képtelen volt az intim beszélgetésekre.

Az ukrán hadsereg egyik altisztje, Kirilo Dorolenko ezt úgy fogalmazta meg, hogy ha valaki ott van a fronton, folyamatosan lőnek rá, állandó adrenalin, stressz, sebesült barátok veszik körbe, és látja a halál minden formáját, azt csak egy bizonyos ideig lehet elviselni. Ő és az emberei egyébként járnak randizni, amikor szünetet kapnak, de úgy véli,

nincs elég idő arra, hogy a valóságot gyengédre, érzelmesre és szeretetteljesre írják át.

A The Worldnek nyilatkozó Alekszandr Kolomijcsuk kijevi szexuálterapeuta szerint a háború kezdetén még volt egyfajta izgalom a merész ukrán ellenállásban, ám ennek a helyét azóta a háború számtalan traumájának pszichológiai súlya vette át: százezer katona halt vagy sebesült meg, több mint ötmillió ukrán civil kényszerült elhagyni otthonát, és vált menekültté, illetve több mint tízmillióan vannak most az országban, akiket humanitárius katasztrófa fenyeget.

Széthullott családok 

Az országban tavaly 20 százalékkal nőtt az esküvők száma, de a válások száma is emelkedett. A lap szerint ennek az egyik fő oka a távolság. Az orosz invázió kezdetén ukránok milliói hagyták el az országot, főként nők és gyerekek, akik férjeket és apákat hagytak hátra. „Házaspárok, családok, akik szétváltak. És ez a távolság óriási szerepet játszik” – mondta Kolomijcsuk.

A 43 éves Jaroszlav Szacsko a frontra menet egy szlovjanszki kávézóban megállva elmondta a Postnak, hogy nem látta feleségét és a gyermekeit, amióta 2022 elején Németországba költöztek. Aggódott amiatt, hogyan reagál majd, ha újra találkozik velük, a fizikai és a nem fizikai szempontokat illetően egyaránt. Úgy fogalmazott:

Olyan, mintha sosem találkoztam volna vele, mintha sosem láttam volna. Majdnem olyan, mintha egy idegennel találkoznék. Újra meg kell majd tanulnunk egymást.

Nincs holnap, a most van

Érdekes módon azokat a kapcsolatokat, amelyek a háború előtt-közben indultak, felgyorsították az események. Tetjana Lovcsinszka kijevi pszichológus a The World cikkében beszélt arról, hogy az elmúlt évben több száz egyén és pár terápiáján vett részt, és megfigyelte, hogy egyre többen költöznek össze, és egyre gyorsabban érik el a kapcsolat egyéb mérföldköveit.

Az emberek megértették, hogy nincs holnapunk. Nekünk a most van.

Hogy az ukránok túlélésének milyen hatalmas zálogát jelenti a pillanat megragadása, arról az az eset tanúskodott a leginkább, amikor Vlagyimir Putyin orosz elnök szeptemberben ismét felvetette a nukleáris fegyverek bevetésének lehetőségét. 

A legnépszerűbb esemény ekkor az volt az ukrán közösségi médiában, amelyben mindenkit egy kijevi dombra vártak egy brutális orgiára.

„Ez vicces és helyes” – mondta az Ukrajinszka Pravdának egy, a háború miatt kitelepített, keletről származó ukrán, akivel az elhíresült dombon készítettek interjút. „Muszáj nevetni az orosz dolgokon, különben megőrül az ember. Putyin pedig nem tudja, hogyan kell szeretni vagy érezni” – magyarázta a résztvevő.

A Post megjegyzi, hogy az országban – valószínűleg nem függetlenül a szétszakított pároktól – megugrott az érdeklődés a szexshopokban a távkapcsolatban élők szexkütyüi iránt. A városban gyakori áramkimaradások közepette az egyik üzletben olyan termékek eladásának fellendülését is tapasztalták, mint a LED-es szexjátékok és a sötétben világító óvszerek – ez ám a pillanat megragadása, nem igaz?

Akiket a válság közelebb hozott

A 32 éves kijevi Gyenya Aszlanian 2019-ben szakított barátjával, Antonnal, mert a férfi Kanadába akart költözni, hogy ott járjon iskolába. Ám amikor kitört a háború, Anton visszatért, hogy tisztként szolgáljon az ukrán hadseregben. Alig néhány hónappal később újra összejöttek és összeházasodtak.

Időnként érkeznek hírek arról, hogy a szolgálat szünetében házasodnak az ukrán katonák, sőt, egy ukrán mesterlövésznő házassága a fronton nagy sikert aratott a közösségi médiában is. Egy kijevi esküvői kápolnában dolgozó pap elmondta a The Worldnek, hogy egyre több vőlegény, sőt menyasszony érkezik egyenesen a frontról terepszínű egyenruhában és katonai csizmában.

A Marie Claire brit kiadása egy olyan ukrán házaspárt mutatott be, akiknek az életét a háború néhány óra alatt forgatta fel. 2022. február 24-e reggelén a 22 éves Ira Lutszak arra ébredt, hogy négy évvel idősebb barátja, akivel évek óta együtt éltek már, azt mondja neki: „édesem, ébredj. A háború elkezdődött.” A pár összeszedte a holmiját, de mivel mindketten televíziós újságírók, úgy döntöttek, hogy maradnak Kijevben, és végzik a munkájukat. Csakhogy a sok tennivalóra hivatkozva a férfi az első este nem jött haza, és a következő négy napon sem. Miután végre beszéltek telefonon, a robbantásokat hallva Ira Lutszak rájött, hogy a férje nem várta meg, míg behívják katonának, hanem önként jelentkezett.

Azt kellett hazudnom, hogy dolgozni megyek. Jól ismerem őt, nem engedte volna, hogy háborúba menjek. Azt mondtam, hogy este találkozunk, bár tudtam, hogy ez lehet az utolsó beszélgetésünk

– mondta a Marie Claire-nek a férfi.  

Ira és a barátja utoljára novemberben találkoztak személyesen. Amióta Artem csatlakozott a frontvonalhoz, a nő Artem családjával és kollégáival együtt több mint húszezer eurót gyűjtött össze az egységének. Ebből többek között olyan készüléket vettek, amelynek segítségével beszélhetnek a hozzátartozóikkal. 

„Az Irától való elválás nehéz nekem, nagyon hiányzik – magyarázta a férfi. – De a szeretteim támogatása átsegít a legnehezebb csatákon, mert tudom, hogy nem hiábavalók a veszteségek. Az otthonunkért, a családunkért és a szeretteinkért harcolunk. Az ilyen gondolatok reményt adnak, amikor az ember egy lövészárokban ül a tűz alatt.”

Hasonló helyzetbe került Anastaszia Murzak és a korábban is katonaként szolgáló Konsztantyin is, akik 2018-ban randizgattak, amikor még mindketten Lvivben tanultak. Később Murzak elköltözött a karrierje miatt, de Oroszország megszállása után pillanatokon belül felvették egymással a kapcsolatot, és néhány héten belül összeházasodtak. 

„Mindketten rájöttünk, hogy nincs időnk halogatni a dolgokat” – mondta Murzak a Policitónak. Amióta a pár összeházasodott, a nő néhány kilométerrel a frontvonal mögé költözött, hogy minél többet együtt lehessenek. „Még ott az epicentrumban is, ha robbanásokat hallok, tudom, hogy a férjem közelében vagyok, hogy ott vagyok, ahol lennem kell, és ez könnyebb a lelkemnek – magyarázta a nő. – Együtt vacsorázhatunk és együtt alhatunk, megölelhetjük egymást, és egymás szemébe nézhetünk.”

Nyitókép: Az ukrán hadsereg medikusai, Eugénia és Olekszandr ölelkeznek esküvőjük után az ukrajnai Lymanban, Donyeck régióban, 2022. december 24-én, szombaton. (AP Photo/Libkos)