Kíméletlen cenzúrával harcolt a járvány ellen Kína

A kínai egészségügyi hatóságok 2019 utolsó napján jelentették be, hogy tüdőgyulladásos megbetegedéseket vizsgálnak Vuhan városában, de a helyi orvosok hiába tudták, hogy egy újfajta koronavírus áll a háttérben, a hivatalos állami médiában megjelent hírek arról szóltak, hogy „nem egyértelmű” a betegségek kiváltó oka. Ehhez képest pár nappal később a kínai orvosok már azt is tudni vélték, hogy a betegség emberről emberre terjed. A hatóságok ezt csak hetekkel később ismerték el.

Befogták az orvosok száját

Az új vírusról  – még bőven azelőtt, hogy az állami szervek beszámoltak a létezéséről  –  először a kínai közösségi oldalakon lehetett olvasni, ahol egy orvos figyelmeztetése kezdett terjedni. Ő volt a pár héten belül hőssé vált Li Venliang, a vuhani központi kórház szemészorvosa, aki a WeChat csevegőprogramon keresztül osztotta meg, hogy a kórházban kezelt egyik beteg tesztje pozitív lett a SARS-koronavírusra.

A kínai hatóságok gyorsan mozgásba lendültek. De nem azért, hogy tájékoztassák, netán figyelmeztessék az embereket, épp ellenkezőleg: igyekeztek mindent elhallgatni előlük. Január elsején a rendőrség őrizetbe vett nyolc orvost, köztük Li Venliangot, rémhírterjesztés miatt, majd az állami hírügynökségen keresztül arra hívták fel az emberek figyelmét, hogy „ne találjanak ki, és ne terjesszenek pletykákat”.

Ennek meg is lett a hatása. Bár a vuhani orvosok körében már napokon belül nyilvánvalóvá vált, hogy egy emberről emberre terjedő vírus szedi az áldozatait a városban, és sejtették, hogy „katasztrófa van készülőben”, a kormányzati reakciótól félve senki sem mert nyilvánosan felszólalni. Miközben a helyi hatóságok és a kínai kormány január első hetében még arról beszélt, hogy nincsenek új fertőzések, már az orvosok is kezdtek kidőlni, a kórházak pedig egyre jobban megteltek lázas betegekkel.

A kínai állami egészségügyi hatóság végül csak január 20-án jelentette be, hogy a vírus emberről emberre terjed. Li Venliang, az orvos, aki először tudatta a világgal, hogy mi történik, akkor már szintén megfertőződött az új koronavírussal, és napok óta az intenzív osztályon feküdt, karanténban. Amikor február hatodikán meghalt, sokan a kínai cenzúra halálos áldozataként emlékeztek meg róla.

A kommunista diktatúrában végül január végén kezdtek el komolyabb lépéseket tenni a járvány megfékezésére, a hatóságok például csak 2020. január 23-án zárták karanténba Vuhant. Addigra viszont már sok szakértő szerint késő volt. Egyes becslések szerint a megbetegedések számát 66 százalékkal lehetett volna csökkenteni, ha akár csak egy héttel hamarabb meghozzák a szükséges intézkedéseket. Ha pedig három héttel korábban teszik meg – amikor az orvosok már nagyon jól tudták, hogy milyen veszélyes lehet a helyzet – 95 százalékkal kevesebben betegedtek volna meg, és talán a világjárvány is elkerülhető lett volna.

Közösségi szájpecek

A kínai kormány mindeközben nem csak az orvosokat próbálta elhallgattatni, soha nem látott erővel látott neki a helyi közösségi oldalak cenzúrázásnak. A csevegőalkalmazásokba beépített állami tartalomellenőrök azt is megakadályozták, hogy az emberek egymás között beszélgessenek a koronavírusról, és a kormány, valamint Hszi Csin-ping elnök járványkezeléséről. A kínai közösségi oldalakra kitett nyilvános posztokat – köztük nagy lapok leleplező cikkeit – rutinszerűen törölték, de a helyzetet annyira veszélyesnek érezték, hogy már nem érték be a cenzúrával, a kínai internetrendőrség személyesen kereste fel az államnak nem tetsző véleményt megfogalmazó embereket, akiket őrizetbe vettek, kihallgattak és hűségesküt írattak alá velük.

Csak 2020 első három hónapjában majdnem kilencszáz embert büntettek meg  „rémhírterjesztés” miatt. És ehhez még nyilvános, bárki által látható bejegyzések sem kellettek, az is elég volt, ha valaki a WeChat üzenetküldő alkalmazás egy zárt csoportjában kritizálta a kormányzatot.

Eltűntetett újságírók

A szigorúan ellenőrzött, állami irányítás alatt álló kínai sajtó sem írhatott szabadon a kialakulóban lévő járványról, de 2020 elején a kommunista vezetést annyira lefoglalta a vírus, hogy pár újságírónak sikerült heteken át nagyjából zavartalanul tudósítania Vuhanból. A világ ezekből értesült arról, hogy mi zajlik valójában a lezárt városban.

A képek sokkoló őszinteséggel mutatták be, hogyan élnek a szigorú karanténba zárt vuhaniak, a világ elé tárták a kimerült egészségügyi dolgozók erőfeszítéseit, és a túlzsúfolt kórházak előtt kígyózó hosszú sorokat. A videók láthatóvá tették az egyébként láthatatlan, a kínai állami médiában csak számokként megjelenő covidos betegeket, akik olyan sokan voltak, hogy a kórházak folyosóin és várótermeiben tudták csak elhelyezni őket. Emellett felhívták a figyelmet arra, hogy milyen nehézségekkel küzdenek Vuhanban, ahol a járvány kitörésekor nem volt elég orvos, kórházi ágy, védőfelszerelés és teszt sem. A videókon szereplő rengeteg holttest miatt sokan a hivatalos halálozási számokat is megkérdőjelezték.

A kínai közösségi oldalakon, és a nemzetközi sajtóban négy civil újságíró vált ismertté, akik szinte egyedüliként tudósítottak a lezárt városból. 

• Az ügyvédből riporterré vált Csen Csiu-si, aki a teljes lezárás előtt még az utolsó gyorsvonattal utazott be Vuhanban, hogy dokumentálja a helyzetet. 
• A vuhani ruhakereskedő, Fang Bin, aki kamerájával kezdte el járni a várost és a kórházakat, hogy bemutassa, mit történik. 
• A CCTV kínai állami televízió egyik fiatal munkatársa, Li Zehua, aki Csen példáját követve ment Vuhanba, ahonnan élő videókban jelentkezett be. 
• Valamint a szintén ügyvéd végzettségű Csang Csan, aki állítása szerint azért utazott be a városba, hogy megmutassa a valóságot.

A kínai hatóságok pár héten belül mind a négyüket utolérték, és egyszer csak mind eltűntek.

Fang Binről azóta sem lehet tudni semmit. Feltehetően letartóztatták, de családjának megtiltották, hogy bárkivel is beszéljenek róla. 

Csen Csiu-si több mint hatszáz nappal az eltűnése után került elő, egy barátja videójában szerepelt. Ismerősei és rokonai szerint kényszerkaranténba helyezték, bár semmilyen tünet nem utalt arra, hogy beteg lenne, majd idén kiderült, hogy szülei gondjaira bízták, és megfigyelés alatt tartották. Twitter-oldalán egy levél is megjelent, amit állítólag ő írt, de arról semmit sem lehet tudni, hogy eltűnése után pontosan mi is történt vele.

A leghamarabb Li Zehua bukkant fel, akinek azután veszett nyoma, hogy élőben közvetítette, ahogy autóját üldözik, majd azt is, hogy a hatóságok emberei megjelennek az ajtajánál. Két hónappal később a YouTube-oldalára feltett videóban a kínai kommunista pártot éltetve azt mondta, karanténba helyezték, előbb Vuhanban, majd szülővárosában, és közölte, hogy jól bántak vele. Azóta nem adott hírt magáról sem Twitter-oldalán, sem pedig a YouTube-on.

A legtöbbet Csang Csan sorsáról lehet tudni. A keresztény hit felvétele után politikailag aktívvá vált ügyvédet 2020 májusában tartóztatták le, majd decemberben négy év börtönre ítélték, az általában ellenzéki hangok elhallgattatására használt „rendzavarás” vádjával, miután egy pár óráig tartó tárgyaláson bűnösnek találták. Az ítéletet miatt Csang éhségsztrájkba kezdett, mire válaszul a börtönben lekötözték, és egy csövön át etették.

Csang félelem nélküli tudósításaiért 2021-ben megkapta a Riporterek Határok Nélkül nevű szervezet sajtószabadság-díját, az Egyesült Államok pedig a szabadon engedését követelte a kínai kormánytól, és ugyanígy tett az Európai Unió és az ENSZ is. Családja azonban attól tart, hogy szabadulását Csang már nem élheti meg. A nő ugyanis negyven kilogrammra fogyott, és félő, hogy a kényszertáplálás ellenére bele fog halni az éhségsztrájkjába.

(Nyitókép: Védőruhás dolgozók viszik tömeges tesztelésre az embereket Kínában, 2021 novemberében. Fotó: cnsphoto via REUTERS)