Extrém hidegből a hőségbe – II. Erzsébet uralkodása alatt gyökeresen megváltozott a klíma

II. Erzsébet halála a meteorológust is megérintette és gondolkodásra késztette. Döbbenetes belegondolni, hogy 96 éve során mennyi történelmi és időjárási eseményt élt át, ráadásul utóbbiak között olyanok is voltak, amelyeket azóta emlegetünk. Uralkodása kezdetéről és végéről idézünk most fel egy-egy meteorológiai mérföldkövet, amely arra is rámutat, időközben hogyan jutottunk el a nagy hidegből a nagy melegbe.

1952, a nagy londoni szmog

A királynő és az időjárás kapcsolatára nem csak a halála után megjelenő szivárvány miatt fogunk emlékezni. Sokkal nagyobb jelentőségű volt az 1952-ben, még trónra lépése előtt bekövetkezett katasztrofális szmoghelyzet, amely elsősorban az Egyesült Királyság fővárosát sújtotta. A köd mindig is jelen volt a szigetországban (nem véletlenül nevezik a térséget ködös Albionnak), de meglepő módon a füstköd, ismertebb nevén a szmog is nagyon korán, már a 13. században megjelent, akkortól égettek ugyanis nagyüzemben szenet az országban. Míg a köd a látástávolság csökkentésén túl semmilyen kárt nem okoz, addig ez nem mondható el a szmogról – utóbbi esetben az apró égéstermékekre csapódik ki a vízgőz, ezzel pedig a fehér helyett ronda sárgás-barnás köd jön létre, amely ráadásul büdös és mérgező is. Az ipari forradalom után, azokon a helyeken, ahol szenet vagy lignitet égettek, télen gyakran alakult ki ez a halálos „takaró”, amely a londoni típusú szmog nevet kapta, ami ugyan a mai napig előfordul, de a gáz- és elektromos fűtési rendszerek elterjedésével szerencsére sokat tisztult a levegő. Reméljük, az idei tél sem hoz ebben változást.

Térjünk azonban vissza a múlt század közepére, amikor II. Erzsébet még csak trónörökös volt, de minden bizonnyal maradandó élményt okozott számára ‘52 tele. Az ipari forradalom „vívmányaként” számos munkás egészségi állapota leromlott, a hideg tél miatt még fokozottabb volt a szénégetés, a kegyelemdöfést azonban egy anticiklon adta meg, amely december 5-én a maga úgynevezett inverziós légrétegződésével fedővel zárta le a Londonnak nevezett fazekat. Ezt követően a gyenge szél és a zéró átkeveredés miatt minden égéstermék megrekedt a felszín közelében, amely önmagában is halálos, de a helyzetet tovább rontotta a köd, amely a látástávolságot drasztikusan, néhány méterre csökkentette. 

A fuldoklás 5 napig tartott, ez idő alatt nagyjából 4000 ember vesztette életét, de ez a sors várt haszonállatok tömkelegére is. 

Aki túlélte, az is megszenvedte, hiszen egy ilyen szennyezésnek hosszútávú, évtizedes egészségügyi hatásai is lehetnek – és voltak is. Nagyhatású eseményről beszélünk, és ezt felismerte az akkori kormányzat is. 4 évvel később kiadták a Tiszta Levegő Rendeletet (Clean Air Act), amely füstmentes zónákat jelölt ki a városon belül, korlátozta a lakossági és ipari szénégetést, valamint segített a tulajdonosoknak áttérni más, kevésbé kormoló fűtési rendszerekre. A rendelet nagyon fontos mérföldkőnek számít a környezetvédelem történetében.

2022, a nagy hőség

70 év alatt sok minden történt a világban, az Egyesült Királyságban és a légkörben is. A szén szerepe ugyan jelentősen csökkent, de helyét átvette a gáz és az olaj, és ez nem múlt el következmények nélkül. Az éghajlatváltozás már nem vita tárgya, hanem akkut megoldandó probléma. Míg 1952-ben a „keleti hideg” okozott bajt, addig idén már a déli meleg. Míg évekkel ezelőtt csak riogatták az embereket a 40 Celsius-fokos hőmérséklettel, addig idén ez valósággá vált, ráadásul jóval korábban, mint gondolták. Ez csak egy extrém esemény az idei angol nyárból, de ha a teljes évszakot nézzük, az sem biztatóbb. A statisztika szerint az idei volt a mérések kezdete óta regisztrált legmelebb nyár, holtversenyben a 2018-assal. Ez 17,1 fokos átlaghőmérsékletet jelent, amely nehezen illeszthető bele a képzeletünkben élő angol nyár képébe. Nem csak melegebb, de naposabb és szárazabb is volt az elmúlt 3 hónap, amely tűzvészhez vezetett, ráadásul sűrűn lakott területek is veszélybe kerültek. Az, hogy Magyarországon előfordulnak nagyon meleg és nagyon száraz nyarak, klímaváltozás nélkül is benne van a pakliban, de az Egyesült Királyságban az ilyen események immár bizonyítottan is az emberi tevékenység eredményei.

II. Erzsébet sok mindent látott, sok folyamat kezdetét és végét megélte, azt azonban nem tudjuk, vajon milyen jövő vár királyságára, ha az emberiség nem tér fenntarthatóbb útra, és ezt ő mennyire fogadná örömmel. Mostanra ugyanis a szálak összeértek, a légköri folyamatok pedig eddig sem álltak meg a határokon, így mindenkinek tennie kell azért, hogy gátat szabjunk a negatív folyamatoknak.

Nyitókép: Max Mumby / Indigo / Getty Images