7 milliárd forintot költöttek el nyílt verseny nélkül hol kiugróan drága, hol hullámos kerékpárutakra

Mikor kollégámmal megérkeztünk az 1300 fős Vasszécsenybe, és kiszálltunk a falu közepén lévő Nemzeti Dohányboltnál, elsőre minden rendben volt. Láttunk magunk előtt egy jól megépített bicikliutat, ami pont úgy nézett ki, mint a 2015 decemberében tartott avatóünnepség sajtófotóin.  Rendezett volt, széles, egy olyan út, amin kényelmesen át lehet tekerni.

De nem sokáig kellett gyalogolnunk ahhoz, hogy megérkezzünk az egyik szakaszát elfoglaló betonhullámokhoz. Hiába került ugyanis kilométerenként 108 millió forintba az út, kiegyenesíteni, azt valamiért nem sikerült. (A kerékpárutak értékénél a közbeszerzésekben feltüntetett összegeket néztük - a szerk.) Mutatjuk:

 

 

Kerestük az önkormányzatot, és a kivitelező céget is, hogy a hullámos út az koncepció volt-e, és ha nem, akkor hogy sikerült ilyenre. Megkérdeztük azt is, hogy mi került ezen az összesen 1,2 kilométernyi úton 134,6 millió forintba. Egyik kérdésünkre sem reagáltak. 

Ismerős cég

Mikor megnéztük, melyik cég volt a kivitelező, egy, már országosan ismert társaságra bukkantunk: a közbeszerzést a Bit-Ép Bt. nyerte. Ez az a cég, amelyik a botrányos körmendi kerékpárutat is építette. Erről van szó:

 

A körmendi hullámvasútról rengeteg cikk és tudósítás született, ezek főleg a minőségével foglalkoztak. Mi viszont találtunk a történetben egy újabb érdekes szálat. A társaság tulajdonosi viszonyait átnézve kiderült: a Bit Ép egyik tulajdonosa és a körmendi képviselőtestületben politizáló Csák Tamás üzlettársak voltak. A két férfi korábban közösen vitt egy Trophy Holding Nyrt. nevű céget, valamint az elődjének számító Helper Service Kft.-ben is egyszerre volt tulajdonrészük.

Megkerestük Csák Tamást, hogy a Bit-Ép vezetőjével való kapcsolatának volt-e köze ahhoz, hogy az önkormányzattól ez a cég kapta meg a munkát, de Csák Tamás nem válaszolt kérdésünkre.

“Az ilyen eljárásoknak kiemelt korrupciós kockázata van”

A vasszécsenyi útnál a Bit-Épet úgynevezett hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásban választotta ki az önkormányzat. Ha egy állami szerv ezt az eljárást folytatja le, akkor a minden cég számára nyitott, nyílt verseny helyett elég csak három, saját maga által kiválasztott társaságot meghívnia a pályázatra, és közülük megjelölni azt, aki elkészíti a beruházást - ez esetben a kerékpárutat. Az ilyen eljárásokat a könnyebb érthetőség kedvéért a továbbiakban meghívásos pályázatnak hívjuk.

Ezekből az eljárásokból korábban több botrány is volt már. Az egyik legismertebb L. Simon Lászlóhoz kötődik. A korábban államtitkárként dolgozó, azóta már eltávolított L. Simon egy ilyen pályázaton a közvetlen munkatársaihoz köthető cégeket hívott meg, és a győztes is végül egy olyan vállalkozás lett, amelynek résztulajdonosa a kabinetfőnökének egykori üzlettársa volt.

"Törvényesen és szabályosan olyan cégeket hívtam meg, akiket ismerek és jó szakembereknek tartok"  - így kommentálta a 444.hu-nak L. Simon László a Népszabadságban kirobbantott botrányt. Ezzel arra utalt, hogy nincs semmi gond azzal, ha valaki az ismerőseinek ad lehetőséget egy pályázaton - ahelyett, hogy egy mindenki számára nyitott versenyben választaná ki a megfelelő céget. 

“A meghívásos eljárásoknak kiemelt korrupciós kockázatuk van, és a piaci versenyt is súlyosan korlátozzák.”

Ezt már nem L. Simon László mondja, hanem Nagy Gabriella a Transparency International szakértője, aki szerint a korábbi - tavaly október végéig - hatályos közbeszerzési törvény korrupciós szempontból egyik legproblémásabb paragrafusa volt az ilyen eljárásokra vonatkozó passzus. 

“Eszerint ugyanis ha az építési beruházás értéke nem érte el a 150 millió forintot, akkor elég volt három cégnek közvetlenül megküldeni az ajánlattételi felhívást. Tehát, a nyilvánosság teljes kizárásával lehetett közbeszerzési eljárást lefolytatni, és e felett gyakorlatilag senki nem gyakorolt kontrollt” - magyarázta.

Közel 7 milliárd forintot osztottak ki így, meghívásos alapon

Megnéztünk minden olyan önkormányzatot, amely sikeresen pályázott a brüsszeliül (és budapestiül) “KÖZOP-3.5.0-09-11-2015 Kerékpárút-hálózat fejlesztés”-nek hívott uniós fejlesztési támogatásra tavaly nyáron-ősszel. Ennek keretében a kormány milliárdokat osztott szét 4 nap alatt különböző önkormányzatoknak. Az önkormányzatok által a kivitelezésekre kiírt pályázatok értéke 7,4 milliárd forint volt. Ennyi uniós forrást fizettek ki tehát az önkormányzatok a cégeknek arra, hogy elkészítsék az utakat. 

Az önkormányzatok összesen 62 pályázaton kerestek kivitelezőt a bringautakra. Ezeket a pályázatokat megvizsgálva derült ki, hogy a források 93 százalékát, összesen 6,9 milliárd forintot meghívásos eljárásban adták oda az önkormányzatok. Három kivételtől eltekintve valamennyi önkormányzat így választotta ki a nyertes céget. Ez azt is jelenti, hogy majdnem az összes pénz olyan eljárásokban cserélt gazdát, amelyek korrupciós szempontból kiemelt kockázatúak. Nagy Gabriella kérdésünkre, hogy ez problémás-e, azt mondta: “Nagyon”. 

 

Százmilliók nyílt verseny nélkül egy-egy cégnek

Több esetben az önkormányzatok ráadásul úgy folytattak le meghívásos eljárást, hogy közben a projektjük összértéke látszólag meghaladta azt a 150 milliós értékhatárt, ami fölött már nem lehetne ilyen eljárást kiírni. Ezekben az esetekben az történt, hogy bár az önkormányzatok a fejlesztést a nyilvánosság felé egy darab projektként kommunikálták, a kivitelezésre kiírt pályázatokat mégis szétszedték hol kettő, hol három, hol négy, hol hat felé. Így a munka értéke rögtön nem érte el a határt. 

A Fejér Megyei Önkormányzat például összesen 776 millió forint értékben írt ki közbeszerzést a helyi bringaút-hálózat fejlesztésére. Épült egy szakasz Mór és Csókakő között, egy másik pedig Nadap és Sukoró érintésével. A harmadik út a Velencei-tó déli partján kezdődik és Kápolnásnyékig tart.

Ez három projektnek tűnik, mégis összesen 6 meghívásos közbeszerzésen keresett rá kivitelezőt a megyei önkormányzat. Végül mind a hat közbeszerzés ugyanaz a cég nyerte meg: az Útéppark Kft. Ez a társaság tehát meghívásos alapon jutott közel 800 millió forinthoz.

A Mór és Csókakő közötti szakaszt személyesen is megnéztük. A helyszínen egy teljesen egybefüggő szakaszt láttunk. Mégis, erre az útra is két pályázaton választottak kivitelezőt.

Szinte ugyanez történt egy másik fejlesztésnél. Győrtelek, Ököritófülpös, Porcsalma és Pátyod tavaly egy közös MTI közleményben tudatta, hogy kerékpárutat (és nem kerékpárutakat!) építenek. Hat pályázaton, összesen 687 millió forintot osztottak ki. Öt pályázaton ugyanaz a cég nyert: a Multimax ’99 Kft., amely így 552 millió forintot kapott. 

Kerestük az önkormányzatokat, hogy miért nem egy közbeszerzésen kerestek nyertest, de nem kaptunk választ.

“A két fejlesztés annyiban kapcsolódik egymáshoz, hogy a kerékpárút fizikailag természetesen folytonos.” 

Többek között ilyen projekt volt még:

- Mezőberény és Csárdaszállás, ahol összesen 268 millió forintból épült kerékpárút (nyertes kivitelező mindkét pályázaton: Szalay BAU Kft.)
- Demjén és Egerszalók, ahol 221 millió forintos út épült (nyertes kivitelező mindkét pályázaton: Dynamic Út Kft. és Tengely-Közmű Kft.)

“Csárdaszállás és Mezőberény földrajzilag elkülönül. Mindkét pályázat a saját településének határáig tartott. Mezőberény Önkormányzata kizárólag a saját projektjét valósította meg” - magyarázta Mezőberény, mikor a várost Csárdaszállással összekötő 268 milliós útról kérdeztük. Az nem derült ki, hogy akkor miért kommunikálták ezt is közös projektként. 

“A projekt két projekt, mert két önkormányzat közigazgatási területén valósult meg” - ezt már Demjén önkormányzata mondta a települést Egerszalókkal összekötő útról. Közben viszont az önkormányzat elismerte azt is, hogy gyakorlatilag egy útról van szó. Mint írták, “a két fejlesztés annyiban kapcsolódik egymáshoz, hogy a kerékpárút fizikailag természetesen folytonos.” A másik fél, tehát Egerszalók önkormányzatát nem idézzük, betűről betűre ugyanezt a szöveget küldték el nekünk.

Ezeknél a projekteknél egyébként nem csak a nyertes cég volt ugyanaz, a meghívottak is. Ez alapján pedig még inkább úgy tűnik, hogy az önkormányzatok együtt, koordináltan dolgozták ki az egyébként két különálló közbeszerzési eljárást.

Kicsit olyan ez, mintha valaki egy rántott húsos szendvicsről azt próbálná bizonygatni, hogy abban nincs rántott hús, csak panír, olaj meg pulykamell. Van benne igazság, de azért valahogy mégsem meggyőző.

A hasonló projektekről ide kattintva tudhat meg részleteket mozgó infografikánkból.

A Transparency International szakértője szerint uniós jogi szempontból az lett volna a helyes megoldás, ha egy kerékpárút az egy projektet képez, és az érintett önkormányzatok közös beszerzést folytatnak le. A törvény szerint viszont ez egy lehetőség, nem kötelező.

Volt, aki ki tudott írni nyílt eljárást

Elvétve, de azért találtunk nyílt pályázatot is. Ilyet összesen 3 önkormányzat írt ki: Győr, Siófok, és Salgótarján A különbség szembetűnő: a salgótarjáni nyertest például nem három, hanem 14 induló cégből választották ki. Ennyivel nagyobb merítéssel dolgozhatott az önkormányzat, és dönthette el, hogy melyik építési vállalkozás az, amelyik minden szempontból a legjobb utat építi majd meg. 

A győrire hatan, a siófokira öten adtak be érvényes ajánlatot. Utóbbi, Siófokot Ságvárral összekötő út ráadásul a pályázati program legsikeresebb története. Hiába szorította őket is az idő, nem hasraütésszerűen dobtak össze valami bringás koncepciót, hanem régóta dédelgetett tervet valósítottak meg (korábban a Kerékpárosklubbal is dolgozott együtt a város, régen kitatalált ötlet volt a város kerékpárútjainak fejlesztése). És nem mellesleg olcsó is volt a beruházás, a megpályázott 259 millióból 4,3 kilométernyi utat építettek, ez alig több, mint 60 millió forintos kilométerár.

187 milliós kilométeráron épült bringaút egy 350 fős településen

Pedig csinálhatták volna azt, amit a legtöbb pályázó önkormányzat: beadhattak volna egy maximális támogatási összegre vonatkozó tervet. Mivel a lejáró uniós ciklus maradványpénzeiről volt szó, szinte biztos, hogy megkapták volna a maximális összeget. Ráadásul önrészt sem kellett vállalni a költségekből, a beruházások 100 százalékban az uniós pénzekből mentek. 

Hogy mennyire nem volt kontroll, azt az a bringaút is mutatja, ami Tákoson épült. Ez egy 711 méteres út. A kivitelező cégnek133 millió forintot fizettek érte, így valószínűleg az ország legdrágább, kilométerenként 187 millióba kerülő kerékpárútját sikerült felépíteni a 350 fős szabolcsi településen. Megpróbáltuk kideríteni, hogy mi került ennyibe ezen az úton, de az önkormányzattól nem kaptunk választ.

A Magyar Kerékpárosklub is jelezte aggályait a programmal kapcsolatban: “koncepcióba illeszkedő pályázatok megírására, jó tervek elkészítésére, korrekt közbeszerzések lebonyolítására és minőségi kivitelezésre 3-4 hónap nem elég. A pályázati kiírás túl tág volt, különösebb előírás nélkül, azaz ötletszerűen bárhol és bármit építhettek a pályázó önkormányzatok, tehát nem feltétlenül ott, ahol szükség van rá, és ahol hálózatot alkotnának. A kilométer árak hatalmas ingadozása is azt jelzi, hogy olykor szükségtelen, kontraproduktív beruházások, vagy kerékpáros fejlesztésnek álcázott járdák, csatornák épültek, esetleg feleslegesen, kerékpáros fejlesztésnek nevezve újraaszfaltoztak egy utcát. Az ilyen alibi építkezések egy dologra jók biciklis szempontból: olyan helyeken akadályozzák a kerékpáros közlekedést, ahol eddig tökéletesen lehetett biciklivel közlekedni” - írta a kerékpáros civil szervezet.

Az államtitkár szerint is jó téma

A közlekedési operatív programoknál a pénzt nem közvetlenül az Európai Unió osztja, hanem a kormányzat. A programoknak külön államtitkára van, ő felel többek között a megfelelő végrehajtásért. Kérdéseinkkel őt is felkerestük. Szalóki Flórián két üzenetben válaszolt, az egyikben a titkársága gyorsan hárított, leszögezve, hogy minden gyanús esetben az önkormányzatokat terheli a felelősség. 

“A közbeszerzések lefolytatása és a közbeszerzési törvénynek való megfelelés biztosítása a közbeszerzési törvény alapján ajánlatkérő felelőssége” - közölte a titkárság, hozzátéve, hogy szerintük a megvalósított projektek különálló projektek, melyek bár a hálózati jelleg érdekében számos esetben valóban kapcsolódnak egymáshoz, de szerintük ez nem változtat azon tényen, hogy az egyes projekteket más-más kedvezményezett, és így (közbeszerzési szempontból) más ajánlatkérő valósította meg a saját közigazgatási területén. 

Egyben úgy vélekedtek: az adott szakaszra vonatkozó építési engedélyre és az üzemeltetési, fenntartási kötelezettségre tekintettel az egybeszámítás “fogalmilag kizárt.”

Arra nem tértek ki, hogyha ezek valóban ennyire különálló projektek, akkor miért hívták meg több esetben mindkét pályázatra ugyanazokat a cégeket, és miért nyerte végül a két külön közbeszerzést is ugyanaz az egy cég. 

A másik, személyesen a helyettes államtitkártól érkezett válaszban az időtényező is benne volt: “természetesen lehetne konzorciumokat (önkormányzatok összeállnak közös ajánlatkérésre) is pályáztatni, de csak a konzorciumok létrehozása (szerződés, közös ajánlatkérés összeállítása, nyílt, nemzetközi közbeszerzés időigénye) jó 1-2 évvel hosszabb, mint a tavaly a kiíráskor rendelkezésre álló idő.” 

A helyettes államtitkár egyébként azt is elismerte, hogy az építkezések “összeérő szakaszai az oknyomozónak evidens kérdéseket vetnek fel”, majd hozzátette, hogy

“Jó téma, lehet így is, úgy is forgatni.”

Domschitz Mátyás-Oroszi Babett

(A Transparency International Magyarország Alapítvány oknyomozó újságírói mentorprogramjának cikke. A projekt főtámogatója a Francia Nagykövetség, támogatója a Svéd Nagykövetség. A cikk tartalma a szerzők kizárólagos felelőssége, az nem feltétlenül tükrözi a támogatók nézeteit.)