Négyesikrek a seregben

Amikor világra jöttek, az újságban is megjelent egy apró hír: négyesikrek születtek Somogyban, Andocs mellett, Nagytoldipusztán.

Édesapjuk: „Bizony nagyon meg voltam lepve, főleg akkor, amikor a bátyám és a felesége jöttek haza Kaposvárról vonattal és mondták, hogy négy fiúgyermeke született a feleségemnek. Nagyon el voltam kettyenve.”

Édesanyjuk: „Amikor mentek az utcán, mindig össze voltak kapaszkodva. Laci barnahajú volt, különbözött már akkor is a testvéreitől, akik viszont egyformák voltak mindhárman. Huncutok voltak a gyerekek, mert ha valamit tettek, akkor mindig azt mondták, hogy a Laci volt, de ő nem tudott engem becsapni.”

Aztán teltek az évek. Jancsi és Pista lakatos lett, autóbuszokat gyógyítottak a Volánnál, Gyurka a házak szépségéről gondoskodott. A család ekkor még együtt élt, mindent együtt csináltak. Az idillt a katonaság törte meg, amikor egyiküket besorozták.

Laci a legöregebb Csordás, 10 perccel előzte meg három öcsikéjét. Úgy látszik, ezt a seregben is tudták, mert ő kapott először a behívót. A két évig tartó katonai szolgálatot a többiek sem kerülték el. A fiúk úgy emlékeznek, jó szívvel fogadták őket. Meg is szerették a katonaságot.

János: „Nagyon sok ismerősünk volt, már első nap a konyhán kötöttünk ki, lenn a kantinban. Meghívtak bennünket, nagy szám volt, hogy a Csordás ikrek itt vannak. Büszkék voltak arra, hogy most velünk szerepelhettek.”

Velük szerepelhettek, a néphadsereg ugyanis filmet forgatott róluk. Profi stábbal és egy profi hanggal. A film narrátora az ismert színész, Bitskey Tibor volt. Minden adott volt ahhoz, hogy a hadsereget népszerűsítésék.

Molnár Miklós dramaturg: „Furcsa nézni ezt a filmet, mert ma már egy ilyen témát nyilván nem lehet feldolgozni, ilyen komótossággal, ilyen lassúsággal.”

Mindenki tudta, hogy mi a dolga - fogalmaztak a szereplők és a film egykori dramaturgja, ahogy tudhatták ezt a fiúk felettesei is. Hiszen tisztában voltak azzal, hogy az ikrekről készülő film a laktanya érdekeinél magasabb érdekeket szolgál.

Molnár Miklós: „Az akkori Honvédelmi Minisztérium illetékes alakulata nagyon is rossz néven vette volna akkor, ha minket nem segítenek.”

Riporter: „Azért kivételeztek magukkal?”János: „Annyira nem, volt olyan, hogy az alezredes jött, hogy gyerekek, gyertek ide, beszélgessünk egy pohár mellett.”

György: „Lementünk a kantinba, mi is ihattuk a sört, meg a konyakot, de sorállományú katona nem ihatott, csak a tisztek kínáltak bennünket.”

János: „Volt olyan, hogy én őrségben voltam és nem óránként váltottuk egymást, hanem három vagy négyóránként, addig a másik pihent. Nem vették észre, de ha észre is vették, a kollégák nem csináltak ügyet belőle.”

Az eltávozásokat is ki kell érdemelni, és a jó humorú kvartett kirándulásai mindig események voltak. Bejárták Pest-Budát, és megnéztek mindent, amit érdemes.

János: „Elmentünk a rokonokhoz és elfelejtettünk visszamenni. Akkor úgy tudtuk, hogy körözést adtak ki ellenünk. Másnap mentünk kihallgatásra.”

György: „Egy nap éjszakai fogdát kaptunk mind a hárman.”

Molnár Miklós: „Azért nem egészen úgy működött a dolog, hogy nagy önkéntességgel vonultak volna a gyerekek katonának.”

Ezért volt szükség egy kis meggyőzésre, és a moziban is játszott kisfilm ideális eszköz volt. A rossz beidegződéseket kellett lerombolni, például azzal, hogy hosszan foglalkoztak a hajvágással. Ha már az ember hajához nem nyúlnak nem lehet olyan nagy baj, hát még akkor, ha még egy kis tréfa is belefér a katonaéletbe.

A katonaság népszerűsítésének legfontosabb eszközei mégse ezek voltak, hanem a lányok. A film célközönségét mégiscsak a fiatal fiúk alkották.

A film tanúsága szerint, amikor megtudták a lányok, hogy a Csordás ikrek, akiket a tévéből ismertek, ott vannak, rettenetes nagy hangulattal és kíváncsisággal várták a találkozást az ikrekkel.

György: „A stáb találta ki -a honvédség-, hogy a lányok ott ugráltak körülöttünk.”

Molnár Miklós: „Abban egészen biztos vagyok, hogy a feltett kérdések nem igazán a lányok fejében fordultak meg.”

Mindent egybe véve: aki nem akart kimaradni ebből a jó kalandból, annak bizony katonának kellett menni. Az pedig, aki nem vonult be, a szocialista társadalomnak se lehetett hasznos tagja.

Persze katonákra nemcsak háborúban volt szükség, a Csordás-fiúk békeidőben is a hazát szolgálták. Az 1972-es nagy árvíz éppen kapóra jött.

György: „A honvédségi stáb vitt ki bennünket. Ott is forgattak egy ilyen filmet, hogy legyenek a Csordás-gyerekek is ott az árvízvédelemnél.”

Molnár Miklós: „El tudom képzelni hogy pár napra vagy hétre átvezényelték őket egy-egy ilyen alakulathoz. Azt a mozzanatot, hogy egy családban egyszerre van négy katonaérett fiatal, azt nincs az a társadalmi kurzus, ami a maga javára ne akarná kihasználni. Ha ma lennének hatos ikrek, akkor azt ma is kihasználnák. Nem azt mondom, hogy ez egy öntörvényű alkotás, ennek megvan a maga propagandisztikus vonulata.

Laci: „A honvédség után egy kicsit elmaradt a média. Akkor nem tudom, hogy a médiának eszébe jutott-e, hogy Kaposváron élnek a négyes ikrek.”Riporter: „Már nem számítanak olyan nagy nevezetességnek a Csordás-ikrek?”Laci: „Szerintem már nem.”

János: „Mi nem vágtunk arra föl, hogy  népszerűek vagyunk, mert mi vagyunk a Csordás-gyerekek. De azért elolvastuk volna a cikket arról, hogy mi lett belőlünk, jó érzés lett volna, ha nyomon követnek bennünket.”

Laci: „Ma már inkább csak az idősebb korosztály tagjai szólítanak le minket. A fiatalok már nemigen foglalkoznak velünk.”Riporter: „Hiányzik?”Laci: „Nem mondhatnám, hogy hiányzik, de ha leszólítják az embert, nem sértődik meg, inkább megköszöni, hogy észrevették.”