Csalogató bűnök?

Nagyrév egy gyönyörű kis település a Tisza mellett, Szolnoktól néhány kilométerre. És híres is, a minap egy népszerű amerikai napilapban a Wall Street Journalban jelent meg egy hosszabb írás a helyiekről. Ami viszont nem volt túl kedves. A magyar település tőkét akar kovácsolni sötét múltjából - olvasható a Wall Street Journal egyik múlt heti számának címlapján. A többmilliós példányszámú amerikai napilap szalagcíme a múlt század elején férjgyilkosságairól elhíresült falura, Nagyrévre vonatkozik.

A Fókusz korábban már beszámolt a Tiszazug környéki tragédiákról. Itt történt a XX. Század egyik legdöbbenetesebb gyilkosságsorozata.A huszas években a környéken élő asszonyok egy bizonyos része minden családi problémát egyszerűen intézett el. Felkeresték a helyi kuruzslót, és segítségével megmérgezték a férfiakat.

Az amerikai gazdasági-politikai napilap azért foglalkozott a témával, mert az eset belekerült az amerikai sorozatgyilkos enciklopédiába. A cikk szerint Nyugat-Európában több helyen is látványosságként mutogatják az egykori kivégzőhelyeket és talán ide is ez hozná a turistákat. A cikk szerint felmerült, hogy egy arzén-múzeumot kellene létrehozni a településen. A falu református lelkésze csak bizonyos korlátok között járulna hozzá ehhez.

“Úgy tartom, hogy ha a helybélieknek ez segítséget jelent a múlt feldolgozásában, akkor valóban létrehozható egy ilyen múzeum, de csak akkor, ha ez nem megütközést vált ki az emberekben” – nyilatkozta Sőreg Norbert, lelkész.

A sorozatgyilkosság ihlette két évvel ezelőtt Pálfy György Hukkle című filmjét is. A nemzetközi sikereket elért alkotás, bár nem itt forgatták, Magyarországra és Nagyrévre irányította a világ figyelmét.

A Wall Street Journal cikke részletesen foglalkozik a nagyrévi gyilkosságok elemzésével is. Kiderül, hogy a helyi bába által adott arzént az asszonyok az áldozatuk ételébe keverték. A szolnoki levéltár 75 éve őrzi a megdöbbentő események dokumentumait.

A gyilkosságokra egy névtelen levél alapján csak 17 év után derült fény, igaz máig nem tisztázott, hogy pontosan hányan is haltak bele a mérgezésbe. Egyesek szerint többszáz áldozatról lehet szó.

Gunya Józsefné, Mariska néni 9 éves gyermek volt a vizsgálat idején. Emlékszik arra is, hogy a csendőrök hogyan vallatták a gyanúsítottakat

“Nem akart vallani. Beszóltak az apámnak, hogy gyújtson be, mert ráültetik a forró kályhára. Nem kellett, mert mindent bevallott” –meséli a hölgy.

Végül hat asszonyt ítéltek halálra, kettejüket ki is végezték. Az eseményeket irányító bábaasszony pedig öngyilkos lett. Háza ma is áll, ez merült fel a múzeum helyszíneként. A tervnek az egyetlen élő tanú sem örülne, Mariska néni később bárhová utazott nem merte elárulni, hogy honnan származik.

“Nem mondtam, hogy nagyrévi vagyok. Nem azért, mert szégyellem, hanem mert nem szerettem róla beszélni.”

Valószínűleg ez az, amiért a falu polgármestere is tiltakozik az arzén-múzeum terve ellen, bár azt az amerikai lap az ő ötleteként tűntette fel. A település - véleménye szerint  - nem a sötét múltból akar megélni, az újságíró pedig kiforgatta a szavait.

“ Nem akarunk ebből a sötét múltból semmit. Az emberek már nem szeretik, ha felhozzák ezeket a dolgokat. Ez 75 éve történt és el kellene felejteni.

A helybéliek jetski-pályával, falusi turizmussal és egy 100 millió forintból elkészülő szoborcsoporttal akarják ide csábítani a turistákat. Ezzel azonban még senki nem érte el azt, hogy egy világlap címoldalára kerüljön. A jelek szerint egyelőre a rossz hír képes nagyobb reklámot csinálni.