„Nagyon mélyre ment a gyerekeknél, hogy féljünk a migránstól” – nehéz volt beilleszkedni az ukrán gyerekeknek a magyar iskolákban

Családok tízezrei menekültek Ukrajnából Magyarországra februárban. Leginkább anyák érkeztek gyerekeikkel, egy szál bőrönddel, mindenüket hátrahagyva. A Kárpátaljáról menekült családok sokáig a Wesley János Általános Iskola tornatermében aludtak, a rájuk vigyázó tanárok pedig a könyvtárszobában.  

Az intézmény igazgatója, Pizarro-Iványi Júlia szerint egy idő után muszáj volt tanulniuk a menekült gyerekeknek, és ebben nagyon sokat segítettek nekik a civilek és az önkéntesek- Az iskolát a Magyar Evangéliumi Testvérközösség tartja fent jórészt adományokból, kis létszámú osztályok vannak. Mindenki azt remélte, könnyen beilleszkednek majd a kárpátaljai gyerekek, annál is inkább, mivel ők mindannyian beszélnek magyarul. Az integráció mégsem volt zökkenőmentes.

„A hozzánk járó gyerekek azt látták, hogy van egy csapat, aki ott lakik a tornateremben. Smi ebből először lejött, hogy nem tudjuk használni a tornatermet arra, amire. Utána ezek a gyerekek elkezdtek átjárni az iskolába, megpróbáltuk integrálni őket. 

Sajnos el-elhangzott párszor, hogy ki honnan jött, és ki hova menjen vissza 

– mesélte a szociális munkásként dolgozó Gottgeisl Dóra.

Pizarro-Iványi Júlia szerint ez azért is lehetett így, mert a magyar gyerekek fejében már élt egy konkrét, nem túl pozitív kép a menekültekről, és ez megmutatja, milyen veszélyei vannak a sulykolt üzenetnek.

A gyerekeknél ez nagyon mélyre ment, ez »a féljünk a migránstól, bántani fognak«. Nagyon hosszan ez volt a retorika, ők ebben nőttek fel, hogy a migráns bejön, megerőszakol, bántani fog, 

elveszi a helyedet, elveszi a munkádat” – fogalmazott az igazgató.

Az ebbe az iskolába járó menekült gyerekek szüleinek a Máltai Szeretetszolgálat bérel lakást egy évig. Uniós forrásból 150 menekült család jutott ilyen lehetőséghez. Mára a gyerekeknek sikerült beilleszkedniük, megszerették őket az osztálytársaik is, sőt segítik is őket, mert hozzájuk képest nagyon le vannak maradva.

Egy Ukrajnából menekült kislány azt mesélte a Házon kívülnek, először nagyon nem akart iskolába járni, de már megszerette. Küzd az olvasással, de nagyon szeretné megtanulni.

Hiába nem tudom, akkor is meg fogom csinálni, mert szeretek olvasni, meg az iskolát is megszerettem, mert foglalkoznak velünk.

Az igazgató szerint nagy nehézséget okozott, hogy a legtöbb gyerek papírok nélkül, hiányos tudással érkezett. Egy 11 éves kisfiúról, aki hatodikba szeretett volna járni, kiderült, hogy se írni, se olvasni nem tud.

Akik pedig még magyarul sem beszélnek, még nehezebb helyzetben vannak. A Házon kívül ellátogatott egy zuglói állami iskolába, ahová 16 ukrán gyerek jár. Itt már 4 éve tanítanak magyart mint idegen nyelvet, az ukránokkal együtt összesen 76 külföldi diák jár az iskolába. Ugyanúgy bent ülnek az órákon a magyar társaikkal együtt, ahol magyarul tanítanak, de mondjuk testnevelés vagy etika óráról elhozzák őket, és a magyar nyelvet tanulják kis csoportokban.

A magyar közoktatási törvény ugyanis egyértelműen fogalmaz: az Ukrajnából elmenekült gyerekeknek ugyanúgy iskolába kell járniuk, mint magyar társaiknak. A Civil Közoktatási Platform szakértője szerint ez abszurd elvárás a kormánytól. „Felmentést a gyerekek, és mondjuk beülnek bizonyos órákra. 

Eltelik egy év, de a következő évben már értékelni kell. Tényleg? A magyar történelemből? Radnótiból? Szabó Lőrincből? Abszurd az egész

– mondta Ercse Kriszta a Házon kívülnek.

Ráadásul az ukrán gyerekek egy része várhatóan előbb-utóbb hazamegy, ezért sokkal inkább az lenne az érdekük, hogy az ukrán tananyaggal is haladjanak. Online be is tudnának kapcsolódni az ottani órákba, de ezt nem lehet összeegyeztetni a magyar iskolarendszerrel, hiszen ott is délelőtt van tanítás.

A magyar állam ad ugyan támogatást a menekültek felzárkóztatására, gyerekenként 130 ezer forintot havonta, de ezt csak délutáni, egyéni foglalkozásokra lehet fordítani, és bár magasabb óradíj jön ki a támogatásból egy pedagógusnak, mint a fizetéséből, sok iskola mégsem tudja igénybe venni. A Wesley János Általános Iskolában például a pedagógushiány a gond. „Ha valaki megemlíti, hogy p betűs munkát végez, az ember ráugrik, hogy pedagógus-e, és tud-e jönni” – érzékeltette a hiányt az iskola igazgatója.

Ráadásul óriási adminisztrációval járnak a felzárkóztató órák, így az ő iskolájukban csak fél évig tartották meg ezeket. Idén már se ember, se idő nincs rá, így inkább nem kérték a támogatást.

Mint ahogy a háború kitörésénél, elsőként most is a civilek léptek. Miután látták, hogy az oktatás mekkora problémákat okoz, segítettek. A United Way nevű szervezet például 200 millió forintot osztott szét, és ha már az állam nem tette, ukrán-magyar nyelvű honlapot hoztak létre, amely összeköti az ország különböző pontján lévő segítőket és pedagógusokat, ahol akár oktatási módszertanokat is megoszthatnak, mindezt adományokból.

Sajnos ez a lelkesedés most már kissé alábbhagyott, a források jelen pillanatban inkább stagnálnak vagy csökkennek, tehát lassan elfogynak. 

Ugyanakkor a probléma és a menekültek velünk vannak, és az ő integrálásuk Magyarországon – azoké, akik itt szeretnének maradni – jelenleg is egy megoldandó probléma” – magyarázta a szervezet ügyvezetője, Adriány Kincső.

A magyar kormány 110 milliárd forintnak megfelelő eurót kapott tavasszal az Európai Uniótól a menekültek befogadására és ellátására. Hogy azt kinek adták, és mire költötték, nem tudni. Bár a Házon kívül megkérdezte, választ nem kapott.