Miért nem nő a bankbetétek kamata? Várható-e tömeges hitelbedőlés a kamatstop végével? – Interjú Jelasity Radovánnal, a bankszövetség elnökével

Hogyan érintette a bankokat a válság? Mit várnak 2023-tól?

Mindannyian abban bíztunk, hogy a covid okozta válság után nyugodtabb fejlődési időszak következik, ezt azonban felülírta az Ukrajna ellen indított háború, az energiaválság, a magas infláció, valamint a nyári rendkívüli aszály. Ha csak a bankrendszert nézzük, a gazdasági nehézségeken túlmenően ismét erőn felüli terheket volt kénytelen viselni, ilyen volt az extraprofitadó, a többször meghosszabbított és kiterjesztett lakossági jelzálogkamatstop, az agrármoratórium, az újonnan bevezetett kkv-kamatstop. Az MNB adatai szerint az állami intézkedések tavaly 500 milliárd forintos többletterhet jelenthettek a magyar bankszektornak. Mindemellett a magyar bankrendszer továbbra is stabil. A magyar bankok tőkéje meghaladja azt a szintet, amelyet követelményként az Európai Bankhatóság (EBA) előír.

A 2022-es nyereségadataikat látva volt miből állniuk a bankoknak a kamatstop költségét és az extraprofitadót. A magas kamatokból akkora hasznot húztak, hogy még az extra kiadásokkal együtt is impozáns lett a profitjuk. Miért lenne ilyen helyzetben baj az, hogy az állam lefölözi ezt a hasznot, illetve ennek terhére könnyít az jelzáloghiteles ügyfelek terhein?

A magyar hitelintézetek tőkearányos nyeresége a 2021-es 11,4 százalékos szintről 2022-re 10,5 százalék alá csökkent az MNB adatai szerint – mindezt úgy, hogy ebben benne van az OTP nyereségének azon fele is, amelyet számára a külföldi leányvállalatok fizettek meg. A külföldi leányvállalatok nélkül jóval 10 százalék alatti a jövedelmezőség, ami messze alulmúlja az ország többi szektorát. További probléma, hogy a magyar bankrendszer ma már – a magas kamatszint ellenére – alacsonyabb tőkearányos nyereséget termel, mint amennyit a Bank of America hozott össze. 

Ha másutt sokkal jobban megéri bankot működtetni, hogyan lesz megfelelő tőke a hazai hitelezés felfuttatásához? Ráadásul most a tőlünk elvett forrásból az állam azok terhein csökkent, akik hazardíroztak

– a jegybank és a bankok minden figyelmeztetése és jó tanácsa ellenére –, és nem vállalták a fix kamatok valamivel nagyobb költségét korábban annak érdekében, hogy a kiszámíthatóvá tegyék a törlesztőrészeleteiket. Jelenleg ezek az ügyfelek az előrelátó és fix kamatozást választó ügyfeleknél jobban járnak ennek hatására. Hosszú távon ez nem támogatja a pénzügyi tudatosság fejlődését.

Hogyan alakulhat a hitelezés az idén?

A lakossági hitelezés jelentősen lelassult, közel megfeleződött az egy évvel korábbihoz képest, januárban nemcsak a babaváró folyósítása esett vissza több mint 70 százalékkal, de a lakáshiteleké is több mint 60 százalékot zuhant az egy évvel korábbihoz képest. A lakáshitelezés összességében 50 százaléknál nagyobbat tartósan nem fog esni az idén, hiszen még a pandémia legnehezebb időszakában is volt ekkora a forgalom. A tavalyi 1200-1300 milliárd forintos új kihelyezés helyett 600-700 milliárd forintot hozhat idén a lakáshitelpiac. A folytatódó, legalább 25-30 százalékban lakáscélhoz használt babaváró hitel támogatásával ennyi mindenképpen hozható. A fogyasztási hitelkeresletben várhatóan kisebb lesz az esés, ez már 2022 utolsó negyedévében is látható volt. Ennek már erős támasza a digitalizáció. Az adatalapú, gyorsan hozzáférhető digitális személyi kölcsönök egyre meghatározóbb részei a folyósításnak, bár kisebb átlagos hitelösszeggel.

A lakossági hitelezés is nagyrészt a kamattámogatott konstrukciókra épül jelenleg. Meddig tartható ez fenn? Mennyibe kerül most az államnak a kamattámogatás?

A babaváró hitelek állománya február végén megközelítette a kétezer milliárd forintot. Ez csaknem annyi, mint a személyi hitelek és a szabad felhasználású jelzáloghitelek teljes együttes állománya. 

Csak hónapok kérdése, hogy a babaváró átvegye a vezetést. Tavaly volt olyan negyedév, amikor a babaváró hitel tette ki az összes új kölcsön harmadát, beleértve a lakáscélú hiteleket is. Az látszik ebből, hogy támogatott konstrukciók nélkül sokkal alacsonyabb lenne a hitelkihelyezések volumene, amiből az is következik, hogy kisebb volna a gazdaság növekedése is. Ezek a konstrukciók ugyanis nemcsak a lakosság, hanem a vállalatok támogatásában is elengedhetetlenek. Az új kis- és középvállalati hitelek 43, a vállalati hitelek 27 százaléka támogatott. Az is igaz ugyanakkor, hogy mindez jelentős költségvetési forrást igényel. Csak a babaváróra több mint 260 milliárd forintot irányoz elő az idei költségvetés – ebből azonban több mint 60 milliárdot a gyermek megszületése után járó támogatások, a törlesztés felfüggesztése és az elengedések tesznek ki, közel 90 milliárd a hitelhez kapcsolódó kezességvállalás beváltása, a kamattámogatás pedig 100 milliárd forintot jelent.

Mikor térhetnek vissza a piaci kamatozású hitelek?

A kamatok növekedésével párhuzamosan érthetően nő az érdeklődés a támogatott hitelek iránt, és esik vissza a piaci alapú kölcsönök mennyisége. Ha a kamatkörnyezet kedvezően változik, és ennek hatására csökkenhetnek az ügyleti kamatok, a piaci alapú hitelezés is jobban növekedhet.

Ez mikorra várható?

Reméljük, hogy minél előbb. Az infláció mérséklődésével párhuzamosan várhatóan a kamatszint is csökken majd, és abban konszenzus van a piacon, hogy – ha más negatív hatás nem éri a gazdaságot – az év végére akár elérhető lehet az egy számjegyű tartomány is.

Az ügyfeleket segítő állami intézkedés a kamatstop. Mit várnak a bankok, meghosszabbítja-e ezt a kormány? Hogyan lehet kivezetni ezt az intézkedést?

A bankok 2022-ben körülbelül 200 milliárd forint veszteséget könyveltek el a kamatstop hatására. Az intézkedés emellett óriási erkölcsi kockázatot hoz a rendszerbe, és a pénzügyi felelőtlenséget támogatja. 

Az intézkedés azokat a változó kamatozású hiteleket felvevő, vagy azokban maradó adósokat támogatja, akiket többszörösen óva intettünk ettől, miközben az ő kockázatvállalásukat most a bankok fizetik meg. Egy ilyen intézkedés jelentősen rombolja a pénzügyi tudatosságot, igazságtalan a tudatosan fix kamatozású, drágább hiteleket felvevő adósokkal szemben. Az MNB és a bankok időben felhívták az adósok figyelmét a változó kamatozás kockázatára, és megfelelő védelmi lehetőségeket is felkínáltak, de sokan ezzel a lehetőséggel nem éltek. Ezeknek hosszú távú negatív hatásai lesznek a gazdaságban. Arra számítunk, hogy amint az a jogszabályban szerepel, idén június 30-án megszűnik a kamatstop.

Van erről egyeztetés a kormány és a bankok között?

A bankrendszer sok szempontból a gazdaság tükörképe. Egyrészt nekünk akkor megy jól, ha ügyfeleink gyarapodnak. Másrészt egy bankban viszonylag gyorsan lehet érzékelni, ha valami változik a gazdaságban. Így aztán érthető, hogy folyamatosak a konzultációk a bankok képviselői és a kormány között a gazdaságpolitikai kérdésekben.

A kamatstop többféle módon is megszűnhet, nem csak úgy, hogy egyszerűen nem hosszabbítják meg. Van arra javaslata a bankoknak, hogyan lehetne elkerülni a megugró törlesztőrészletek miatti tömeges hitelbedőléseket? Egyáltalán számítanak ilyen helyzetre a kamatstop végén?

A jelenlegi jogszabályok szerint a kamatstop meg fog szűnni. Az MNB adatai szerint 

az adósok többsége 20 ezer forintnál alacsonyabb havi törlesztőrészlet-emelkedést tapasztalna a teljes kivezetés után – természetesen az adósok egy része jóval magasabb növekedést tapasztalna. 

Ennek kezelésére a Bankszövetség a kamatstop lépcsőzetes kivezetésére tett korábban javaslatot, ami biztosítaná, hogy az ügyfelek havi törlesztési terhe csak meghatározott kereteken belül növekedjen, de mégis induljon meg a közeledés a piaci kamatok felé.

A jegybank szigorú monetáris politikájáról mi a véleménye? Sikerülhet-e megfékezni az inflációt ezekkel a lépésekkel? Ha igen, mikorra érhető el érdemi mérséklődés, és ennek hatására mikor lehet csökkenteni a kamatokat is?

Az infláció letörése ma a legfontosabb cél, amihez tulajdonképpen minden adott, a külső gazdasági környezet kedvez ennek, például az alacsonyabb energiaárakkal. Az infláció csökkenése azonban az év első felében biztosan nem lesz jelentős, aztán viszont felgyorsulhat, és elérhető lehet az esztendő végére az egy számjegyű érték is. Szükség van azonban a jegybanki és a költségvetési politika összhangjára annak érdekében, hogy az áremelkedések ne ragadjanak be egy magasabb szinten. Az infláció letöréséhez egyirányú utcák vezetnek, itt nem lehet visszafordulni, utat váltani. Az egyik a kereslet csökkentése, amelynek az egyik fő pillére a magas irányadó jegybanki kamat. Az MNB ezen az úton indult el, és a választás a mai globális pénzpiaci környezetben az eddigi eredményei alapján megfelelőnek látszik.

Mit gondol a jegybanki kamatokról, betéti tenderekről, a bankok által befizetendő tartalékráta növeléséről?

A tartalékráta emelésével együtt végrehajtott kamatcsökkentéssel pont ezért nem értek egyet. A tartalékráta növelésével párhuzamosan ugyanis a jegybank a korábbinál is kisebb kamatot fizet április elsejétől: a 18 százalékos irányadó kamat helyett súlyozottan 9,75 százalékot, a korábbi 13 százalék helyett. Mindez a jelenlegi 25 százalékos infláció idején óriási veszteség: több mint százmilliárdos terhet jelent a bankszektornak. Ez a veszteség csökkenti a hitelezési képességünket, ami káros a növekedés szempontjából.

A bankbetétek kamata miért nem emelkedik a lakossági ügyfelek számára? Egyáltalán kik juthatnak hozzá a magas kamatozású betétekhez a bankoknál? Az MNB adatai szerint a vállalatok és a lakosság egy része is nagyon magas kamattal tud lekötni betétet, de a nagybankok lakossági ajánlatai között túlnyomórészt 0 százalék közeli ajánlatokat találni.

A betétgyűjtés területén a vállalati szektorban jelentős a konkurencia, a bankok 14-15 százalékos kamatot is fizetnek, míg a lakosságnál az új betétre 11-12 százalékot, miközben a vállalati hitelek kamata átlagosan 11-15 százalék között alakul, a jelzáloghiteleké pedig 10 százalék körül. Kritizálják a bankokat, hogy az MNB 18 százalékos egynapos betéti kamatához képest alacsony a banki betéti kamat, de engem még senki nem hívott fel azért, hogy szerintük túl alacsony a hitelkamat, sőt ennek inkább az ellenkezőjét szoktam hallani. Mindeközben a jegybanki alapkamat április elsejétől már csak a kötelező tartalékolási ráta feletti részre jár, az az alatti részre már csak 9,75 százalékos átlagkamatot kapnak majd a bankok. A lakossági ingatlanhitelek 8-9 százalékos kamata mindeközben megegyezik a hasonló lejáratú állampapírok hozamával, holott az előbbiek sokkal nagyobb kockázattal és költséggel járnak.

Szépen mutat az MNB statisztikáiban a lakossági lekötött betétek átlagosan 12 százalék fölötti kamata, de ezt egyetlen banknál sem lehet látni a lakossági hirdetményekben. Néhány kisebb banknál előfordul 10 százalék körüli kamat, de a nagyok jellemzően alig adnak kamatot a lekötött betétekre. Mindeközben óriási lakossági megtakarítások vannak a bankokban nulla kamattal. Miért nem adnak a nagybankok érdemi kamatot a betétre? Nem kell nekik a pénz? Ha pedig így van, akkor ehhez képest miért olyan magasak mégis a hitelkamatok?

A lekötött betétekre összesen februárban a bankok átlagosan 4,4 százalékos kamatot fizettek a jegybank statisztikái szerint, míg a lakáshitelek átlagos kamatlába 4,9 százalék volt, a fogyasztási hiteleké pedig 8 százalék – ha a teljes állományt nézzük. Ez nem jelent óriási kamatmarzsot, miközben most aktuálisan ennél sokkal többet kell kínáljanak a bankok az újonnan elhelyezett betétekre. A fix kamatok az adósok számára kiszámíthatóságot hoznak, ugyanakkor az a bankok számára feladat, hogy magasabb hozamkörnyezetben ezt finanszírozni tudják. Ennek a következménye, hogy a betéti oldalon óvatosabbak az emelések. 

Annak, hogy a statisztikában a hirdetményekben megjelenőnél magasabb számok szerepelnek, speciális okai vannak: olyan egyedi ügyletek is megjelennek a számokban, amelyeket egyes pénzintézetek a nagyobb összegeket elhelyező privátbanki ügyfeleknek kínálnak fel.

Melyek a legnagyobb kockázatok, amelyekkel a magyar gazdaságnak és a magyarországi bankoknak szembe kell nézniük most? Milyen kihívások várnak az idén és a következő években a bankokra?

A szomszédunkban zajló háború az egész világra negatívan hat, de Európára különösen, mivel közel vagyunk az eseményekhez, és eddig szoros gazdasági kapcsolatban álltunk Oroszországgal. Ez utóbbi nyilván most megváltozott. Nagymértékű gazdasági alkalmazkodás megy végbe, új partnereket kellett találni az energiabeszerzéséhez, megszakadtak a kereskedelmi kapcsolatok a szankciók miatt, és a meglévő bizonytalanság visszavetette a beruházásokat. A jó hír az, hogy ez az átállás sokkal gyorsabban megy végbe, mint azt bárki gondolta volna, és eddig nem csak a legrosszabb forgatókönyveket sikerült elkerülni, de sok esetben a jó forgatókönyv valósult meg. Nagyon ellenállónak bizonyult mind az európai, mind a magyar gazdaság. Ez az ellenállóképesség különösen igaz a magyar bankrendszerre. A stabil működésen felül a gazdaság támogatására és a hitelezés folytatására is megvannak a kapacitások. Nagyon sok függ attól, hogy hogyan alakul a továbbiakban a háború, és mi lesz a világgazdaságban, elsősorban a kínai gazdasággal. Reméljük, hogy a koronavírus-válság és a háború után hamarosan egy nyugodtabb időszak következik, hogy újra teljes erőbedobással az üzletre és ügyfeleinkre tudunk koncentrálni az egymást váltó válságok helyett.

Nyitókép: Jelasity Radován, a Magyar Bankszövetség elnöke 2020-ban – Fotó: Illyés Tibor/MTI