„Nem kötelező pénzt költeni” – így járhatjuk be a világot fillérekből

Nagy Alexandra évente öt-hat országba is elrepül egy hátizsákkal, eddig a leghosszabb időt Japánban töltötte, hét hónapot. Bár mostanság inkább már csak belföldön nyaral, szívesen mesélt nekünk a spórolós trükkjeiről.

Aludtam már fa tetején, repülőtéren, volt olyan szállásom, amelynek nem volt ablaka. De volt, hogy nyolcan voltunk összezárva. Én tényleg az a kalandozós típus vagyok

– vallotta be a színésznő.

Ázsia áll közel a szívéhez, járt már többek között Malajziában, Indiában, Indonéziában, Thaiföldön és Vietnámban is. Szerinte már a repülőjegyen sokat lehet spórolni, ha előbb nem desztinációt választunk, hanem ár alapján döntjük le, hová utazzunk. „Maga az applikáció adja ki, hogy hová és mikor a legolcsóbb utazni” – magyarázta. 

Ha már megvan az olcsó repülőjegy, akár ingyen szállást is találhat a nagyvilágban az, aki elég bátor és kreatív. Nemrég szintén a Fókuszban mutattuk be, hogy miről szól a house sitting, és miért vigyázna bárki is egy idegen házára. 

Couchsurfing

De más lehetőségek is vannak az interneten ingyen szállást találni. Ilyen például a kanapészörf, angolul a couchsurfing nevű szállásmegosztó – erről Molnár Rita világutazó és blogger mesélt. 

Ezzel a módszerrel általában két-három napot tölthetünk el valakinél, de arra is van példa, hogy valaki fél évet lakott egy szállásadónál. 

A legpuritánabb körülmény Párizsban volt tavaly. A srác egy 20 négyzetméteres lakásban lakott, és egy jógamatracot terített le az ágya mellé, ott kellett aludni

– mesélte a blogger. De Molnár Rita luxuskörülmények között is aludt már, például Portugáliában egy okosotthonban. 

Nagy Alexandra is utazott így sokat, ő azt szereti a kanapészörfben, hogy új ismerősöket is lehet szerezni. „Japánban hat másik külföldivel húztuk meg magunkat valakinek az otthonában. Nagyon jó volt a társaság, együtt főztünk, bemutatta mindenki a nemzeti eledelét” – mesélte.

Azt mondja: ki kell lépni a komfortzónából, mert nem mindig kellemes és kényelmes így utazni, viszont olcsó. 

„Nem minden életszakaszban lehet ezt megcsinálni, családosan már nehezebb, de sokan vannak azért annyira lazák, hogy a családjukat és a gyerekeiket is felkapják, és együtt utaznak. Van olyan oldal is, a Host a sister, ahol kifejezetten nőknek lehet ezt csinálni, : bejelentkezhetsz, hogy melyik országban vagy éppen és mikor, és ott keresel szállást” – mondta Nagy Alexandra.

Otthoncsere

Mások az otthoncserével csökkentik az utazási költségeket. Ez egy 140 országban ismert világhálózat, amelynek tagjai ingyen lakást, házat vagy nyaralót cserélnek valakivel egy másik országból.

„Érkezett egy megkeresés a Karib-szigetekről, ahol először csak egy hónapra szerettek volna cserélni, majd pedig azt is felajánlották, hogy nagyon szívesen fél évre cserélnének velünk otthont” – mesélt Szigeti Ildikó az egyik alkalomról, aki családjával együtt már csaknem tíz éve utazik így. 

A legemlékezetesebb nyarukat Cipruson töltötték, 80 négyzetméteres budapesti lakásukat cserélték egy, a tengerparttól 60 méterre levő házra. Egy hónapot töltöttek kint, úgy számol, az otthoncserével legalább 560 ezer forintot megspóroltak. 

Szigeti Ildikó szerint a kölcsönös szimpátia elengedhetetlen ahhoz, hogy egymásra bízzák az otthonaikat, de mire arra kerül a sor, hogy ténylegesen mindenki útnak indul, addigra olyan, mintha egy régi barátodnak adnád át a lakásodat.

Stoppolás és önkéntes munka

Andi és Tobi stoppal, egyetlen hátizsákkal járta be egész Dél-Amerikát. A magyar-svéd pár egy éven át kalandozott a kontinensen úgy, hogy mindössze pár száz forintot költöttek naponta. Utaztak sörösüvegeken egy terepjáró platóján, éjszakáztak sátorban az őserdőben

„Dél-Amerikában teljesen normális, ha valaki stoppol, mivel a helyiek is gyakran közlekednek így. Sokszor ott élő emberekkel együtt vettek fel minket és vittek el egy városig” – magyarázta Tobi. 

Eddig összesen 14 országban 28 ezer kilométert tettek meg együtt. Chiléből indulva Argentínán és Brazilián át így eljutottak többek között kávéültetvényekre, csodálatos vízesésekhez, jártak a bolíviai sómezők végtelen fehérségében és Mexikó ősi azték romjainál is. Mindezt úgy, hogy a legtöbb helyen még ételre és szállásra sem költöttek.

Ahol lehetett, önkénteskedtünk, cserébe ételt és szállást kaptunk. Általában 4-5 órát dolgoztunk naponta

– mesélte Andi arról, hogy sem a szállásért, sem az ételért nem kellett aggódniuk. Olyan is volt, hogy útitársaik vagy a sofőrök meghívták őket vacsorázni Argentínában. 

Ahhoz, hogy tartani tudják a napi pár száz forintos limitet, az volt a szabályuk, hogy fizetős eseményekre, belépős látnivalókhoz nem mennek. Így is rengeteg szórakozási lehetőséget találtak. Ha pedig úgy látták, már fogytán a pénzük, akkor beálltak dolgozni a helyiek közé.  

„Egészen sok helyen, például pékségekben vagy éttermekben szívesen fogadnak rövid időre is munkaerőt. Bolíviában egy hostelben dolgoztunk egy hetet. Én pénzügyes voltam, Tobi pedig bartender" – mesélte. 

Száz forintos órabérért dolgoztak, naponta 500 forintot kerestek. És bármennyire hihetetlen volt számukra is, ebből meg tudtak élni. 

De van, aki a tengereket járta stopposként. Veronika hajókra kérezkedett fel, kérdezősködött, hol van szükség matrózra. Évekig utazott így a világban, közben a hajókon mindenféle munkát elvégzett: csiszolt, lakkozott, festett, szerelt, de főzött, takarított és be is vásárolt. Járt már többek között Máltán, Szardínián, Ibizán és Malagán is. 

Amellett, hogy szeret világot látni, a saját határait is feszegeti. Töltött már éjszakát lakatlan szigeten, és volt, hogy egy vulkán kráterébe ereszkedett le.

Volt olyan hónap, amikor csak 16 eurót költöttem. Érdekes tapasztalat volt, hogy ha van hol aludnom és van mit ennem, akkor nem kötelező pénzt költeni

– összegzett. 

Még több tipp

Nagy Alexandra szerint még rengeteg apró trükk van, hogy ne kerüljön egy vagyonba a nyaralás: ha a szezonon kívüli időszakban utazunk, ha a helyiek által látogatott éttermekben eszünk, ha sokat sétálunk, és az is, ha barátkozunk az ott élőkkel.

„Előfordult már, hogy összeismerkedtünk nagy társaságokkal – voltak már ausztrál barátnőim, volt japán barátnőm is – akikkel utána közösen folytattuk az utat, közösen vettünk ki szállást, ami olcsóbb volt mindannyiunknak” – mesélte. 

De miért fontos utazni, megismerni a világot? – kérdeztük Nagy Alexandrát. 

Minél több embert, kultúrát, országot ismerünk, annál többek vagyunk mi. A horizont tágítása a legfőbb dolog a világon

– összegzett.