„Egy páran azt gondolják, hogy szadista vagyok” – Puskás után miért Szoboszlai Dominik az első, aki csúcsra juthat külföldön?

Szoboszlai Dominik első sikereit nem egy nagy múltú magyar csapatnál vagy akadémián érte el. Édesapja 2007-ben két másik fociszülővel együtt saját utánpótlásnevelő műhelyt alapított, ez lett a Főnix Gold. A hangsúlyt a tehetséggondozásra fektették, és Magyarországon akkor rendhagyó technikákat alkalmaztak. Dominiknak ez volt élete első igazi klubja.

Ha nem lett volna vevő erre a munkára, akkor szerintem nem tartana itt. Egy páran azt gondolják, hogy szadista vagyok. Nem, isten őrizz! Jól érezte magát ebben, igényelte, maradjunk, csináljuk, rúgjuk

 – nyilatkozta még 2019-ben Szoboszlai Zsolt, Dominik édesapja a Fókusznak.

Ahhoz, hogy Szoboszlai a világ futballelitjéhez tartozzon, a tehetségen kívül rengeteg munka és tudatos építkezés kellett. Ághassi Kovács Attila sportújságíró szerint Szoboszlai fejlődésében az is nagy szerepet játszott, hogy mikor került külföldre.

Dominik esetében az a legfontosabb, hogy nem Magyarországon szocializálódott futballilag. Aki 16 éves kora óta külföldön van, teljesen máshogy néz önmagára és a focira is, mint aki itthon van. A múltban ez azért határt jelentett.

Miért lettek kevésbé sikeresek a külföldre igazolt magyar játékosok?

A Liverpoolban több magyar játékos is megfordult, kisebb-nagyobb, de inkább kisebb sikerrel. 1992-ben Kozma István volt az első magyar a klubnál, ő játszott néhány tétmeccsen. 2007-ben az MTK-ból Németh Krisztián és Simon András igazolt a Poolba, de az első csapatban nekik nem sikerült bemutatkozniuk.

2004-ben Torghelle Sándor került a Premier League-be akkori árfolyamon nagyjából 250 millió forintért, összesen tizenkétszer léphetett pályára a Crystal Palace színeiben.

„A korábbi tehetségesnek kimondott magyar játékosok – nem sértés ez rájuk nézve –, de a céhes iparból indultak. Ez a céhes ipar volt az, hogy a salakos pályáról, Újpestről bekerülök a felnőttbe, és lesz előttem egy karrierív. A céhes ipar és a nagyipar közötti átmenet sokaknak nem sikerült” – magyarázta a szerényebb sikereket Ághassi Kovács.

Akiknek külföldön is sikerült letenni a névjegyet

Akadtak persze olyanok is, akiknek sikerült az áttörés, és letették a névjegyüket külföldön: Lisztes Krisztián még a Fradi játékosaként lett az első magyar gólszerző a már UEFA Bajnokok Ligájának nevezett sorozatban; később a Stuttgarttal német kupát nyert, és KEK- döntőt játszott, 2004-ben a Werder Bremennel megnyerte a Bundesligát. 2006-ban elárulta a Fókusznak, hogy élete legemlékezetesebb meccse a ’95-ös Ferencváros-Real Madrid 1:1 es döntetlen.

Nekünk az akkor is óriási élmény és eredmény volt, egy Madrid ellen egy döntetlen hazai pályán

– fogalmazott.

A vélemények megoszlanak arról, hogy ki az utóbbi évtizedek legsikeresebb magyar labdarúgója; sokan Lisztes Krisztián mellett teszik le a voksukat, de van egy másik játékos, akit egyértelműen a legnagyobbak között említenek, ő nem más, mint Gera Zoltán.

Gera a Pécsnél kezdte felnőtt pályafutását 1997-ben, 3 évvel később leigazolta a Fradi, innen került 2004-ban az éppen a Premier League-be feljutó West Bromwich-hoz, majd később a Fulhamhez. 2009-ben mesélt arról, hogy milyen az angol első osztályban focizni.

Nagyon sokat köszönhetek az itteni egyesületeimnek, ahol játszottam. A Pécsnek, a Fradinak, a Harkánynak. Úgyhogy tényleg itt lettem olyan futballista, hogy ki tudtam igazolni külföldre, ezért hálás vagyok

– mondta Gera 2009 novemberében a Fókusznak. Akkor még nem gondolta, hogy néhány hónappal később Európa-kupa-döntőt játszhat a Fulhammel. Az kupasorozat meccsein Gera többször is betalált, a döntő hosszabbításában viszont nem bírtak az Atletico Madriddal.

Gerán és Lisztesen kívül is voltak, akik az elmúlt két-három évtizedben megmutatták magukat a legjobb bajnokságokban: Király Gábor Németországban és Angliában; Huszti Szabolcs a francia és a német első osztályban, Dárdai Pál, Szalai Ádám és Hajnal Tamás szintén a Bundesligában alkotott maradandót. Sőt az sem volt olyan régen, amikor Gulácsi Péter és Willi Orbán egészen sokáig meneteltek a Bajnokok Ligájában.

Sok a külföldre igazolt magyar játékos, de még nem elég

Az átigazolási piac Szoboszlai után sem állt le, néhány nappal ezelőtt Szalai Attilát a Bundesligába, Kerkez Milost pedig az angol Premier Leaugue-ba igazolták.

A Transfermarkt adatai szerint jelenleg 642 magyar játékos játszik külföldi együttesben, közülük a legtöbben, 406-an Ausztriában, 85-en Németországban, 26-an pedig Szlovákiában. Legtöbbjük alacsonyabb osztályban focizik, de akadnak néhányan, akik az adott ország első osztályában játszanak.

Jelen állás szerint tíz igazolt magyar játékos van Európa legerősebb bajnokságaiban: a Bundesligában öten, a Premier League-ben hárman, a Ligue 1-ben pedig egyvalaki indulhat hamarosan, Horváth Krisztofer jövője pedig még kérdéses; ő hivatalosan a Torino játékosa, és egyelőre a Kecskemétnél focizik kölcsönben.

A szomszédos országok közül csak a románokat és a szlovéneket sikerül megelőznünk, főként az ukránokkal és a szlovákokkal vagyunk versenyben: Horvátországból 38-an, Szerbiából 35-en, Ausztriából 32-en, Szlovákiából 12-en, Ukrajnából pedig 11-en játszanak az 5 top bajnokság valamelyikében.

Szakértők szerint az utóbbi egy-két évtizedhez képest egyértelmű a magyar foci fejlődése, azonban a rendszert sokan még mindig nem tartják tökéletesnek, és úgy gondolják, van még min dolgozni.

A fejlődés egyik kulcsa szakértők szerint az, hogy az igazán tehetséges, tizenéves fiatalokat még időben elengedjék külföldre, hiszen ekkor még nagyobb esélyük van topcsapathoz vagy legalább topligás klubhoz kerülni, ahol napról napra a legjobb képzést kapják, és a legjobbakkal kell megküzdeniük. A válogatott így sikereket érhet el, ez még jobban felkelti a klubok és az ügynökök figyelmét, ennek következtében pedig egyre több magyar kerülhet a legjobb bajnokságokba.