„Híztam 5 kilót, és gömbhalnak hívtak az ügynökségnél” – magyar modellek vallanak arról, hogyan kergeti evészavarba a divatvilág a fiatal nőket

A modellek súlya, alkata, testtömeg-indexe állandó témát szolgáltat szakmán belül és kívül egyaránt. A köztudatban élő sztereotípiák szerint ezek a lányok állandóan keményen diétáznak, mi több, evészavarosak: anorexiások, bulimiások.

Vannak olyan lányok, akik genetikailag ennyire vékonyak, és egészségesek, bár azért hozzá kell tenni, hogy ez a kisebb hányad

– mondta Bogár Nikolett, a Magatartástudományi Intézet kutatója, aki maga is modellkedett tinédzserkorában. Ám azt, hogy ki a beteg, és ki az, aki természetesen vékony, nehéz megítélni. 

Amikor azt láttam, hogy valaki mellettem hánytatta magát, és hallottam a szobából, hogy folyatta a vizet, és közben hányt, az nagyon megviselt engem is

– árulta el Lóránt Eni, aki szerint ugyanannyian vannak azok a modellek, akik a természetes adottságaik, illetve azok, akik az önsanyargatás miatt vékonyak, és evészavarokkal küzdenek. Bíró Beának is voltak olyan lakótársai, akik anorexiával vagy bulimiával küzdöttek.

Bea és Eni azt mondják, sudár alakjukat a genetikának köszönhetik, szinte bármit megehetnek. Mégis volt, hogy „elszaladt velük a ló”, azaz kicsit többet mutatott a mérleg, ami ebben a szakmában megengedhetetlen. Egy alkalommal, amikor Bea farmerkatalógust fotózott, ahogy fogalmaz, „egy picit popsisabb volt”, és mind a száz farmernek fel kellett vágni a fenekét, hogy beleférjen, majd úgy pózolni, hogy ne látsszon a vágás. Lóránt Eni ennél fájdalmasabb emlékeket idézett fel: 

Egyszer felhíztam 5 kilót, és akkor bántottak az ügynökségen, gömbhalnak hívtak, és ez rám is hatással volt.

Ezek után az ügynökségtől kapott egy étrendet, mindennap edzenie kellett, és a nap végén leírni, hogy mit evett, és mennyit mozgott. 

Bogár Nikolettet anorexiával diagnosztizálták, még azelőtt, hogy 15 évesen modellkedni kezdett volna. Ma már egészséges a testképe, és gyógyszerészként dolgozik. Mellette a Semmelweis Egyetemen folytat tudományos munkát. Egyetemi évei alatt kezdte kutatni a divatipar és az evészavarok kapcsolatát, a témában már egy könyve is megjelent. 

Ez egyfajta foglalkozás-egészségügyi kérdés lehet a modelleknek. Sokkal inkább ki vannak téve ezeknek a hatásoknak és veszélyeknek, mert a megélhetésük, a keresetük múlik azon, hogy milyen formában vannak

– fogalmazott.

Amikor belevágott a kutatásba, még csak kevés tudományos adat állt rendelkezésre a témában. Nem is könnyű válaszokat találni, az evészavarosok körében ugyanis nagyon erős a betegségtagadás. Bogár Nikolett szerint a modellek olyan környezetben élnek, ahol ez a favorizálandó viselkedésmód és attitűd, hogy keveset esznek, és odafigyelnek az alakjukra, sokat sportolnak. Így még inkább el tud tolódni az a fajta reális értékítélet, ahol az ember még el tudja dönteni, hogy ez normális, egészséges és kedvező magatartásforma, vagy már sokkal inkább egyfajta kényszeresség, kompenzáció vagy túlzó magatartás.

Rába Tímea modell a lányáról, Tóbiás Nináról így fogalmazott a Fókusznak:

A fiataloknak ezt sugallják, hogy az a tökéletes testalkat, ha valaki csontsoványra fogy, és nem titok, hogy Ninának is nagyon komoly problémái voltak. Ezt egy anyának rettentő nehéz feldolgozni, és rájönni, hogyan tudna segíteni.

Nina azt mesélte, 15 évesen nehéz időszakon ment keresztül, ami miatt csak keveset tudott enni. Fogyni kezdett, amivel elindult a lejtőn. Látta, hogy az a szépségideál, hogy nagyon vékonynak kell lenni, lapos hasúnak, szálkásnak, és ez a nyomás a mai napig nem enyhült rajta. Pszichológus, kineziológus segítségét kérték, de tudják: hosszú folyamat még, hogy Nina elfogadja magát olyannak, amilyen. Ezért kicsit édesanyja is hibásnak érzi magát, azt mondta, ő is világéletében olyan kritikus volt a testével, mint Nina. 

Én mindig mindenkit szebbnek láttam magamnál. És a fura az egészben az, hogy most megnézem a fiatalkori képeimet, és azt mondom, hogy atyaúristen, mi bajom volt nekem magammal? 

– mondta Rába Tímea.

Nina hamar édesanyja nyomdokaiba lépett: belekóstolt a szépségversenyek világába. Jelenleg jogot tanul az egyetemen, emellett szeretne modellként dolgozni, de az ügynökségek rendre elutasítják. 

Az a nyomás, hogy legyen minél kisebb orrod, de közben legyen nagyon vastag szád, ne legyen műszempillád, de legyen nagyon nagy pillád, hogy azért tudjanak rajtad dolgozni, legyen makulátlanul tiszta a bőröd, nem lehet karikás a szemed. És szoktam anyának mondani, hogy most menjek el, műttessem meg magam? Nem tudom

– idézte fel Tóbiás Nina.  

Rába Tímea szerint régebben nem voltak ilyen szigorú elvárások, de az elmúlt években sokat változott a divatszakma. 

Bár az utóbbi időben megjelentek a teltebb modellek a kifutókon, a kutató szerint ez még nem megoldás. Bogár Nikolett úgy gondolja, a helyzet csak akkor javulna, ha elfogadná a szakma, hogy sokkal kevesebb lány rendelkezik valóban ilyen testalkattal, és sokkal többen vannak azok, akik nagyon keményen és sokszor keserves munkával dolgoznak azon, hogy elérjék ezeket a mérettartományokat. 

Továbbra is a magas, vékony nőké a főszerep, pedig nem vagyunk egyformák. A szépség a sokszínűségben rejlik, de arra valószínűleg még sokat kell várnunk, hogy a kifutókat hétköznapi testalkatú nők lepjék el. Ha lesz ilyen egyáltalán.