„Megpróbáltuk feldolgozni a feldolgozhatatlant, nem sikerült” – 10 éve halt meg Kiss Péter hegymászó a Kancsendzöngán, apja és testvére ott venne tőle örök búcsút

Kiss Péter 2013 előtt sosem mászott még nyolcezer méteren, de első magyarként az Alpok mind a 82 négyezer méter feletti csúcsát megmászta, barlangászként pedig 15 kilométer barlangjárat feltárásában vett részt. Hatszor futotta körbe a Balatont, 2011-ben pedig barlangász felszerelésben teljesítette Budapest Maratont. A hegymászó 2013-ban Erőss Zsolttal elérte a 8586 méter magas Kancsendzöngát, ám lefele jövet életüket vesztették.

Emlékszem, mikor megkaptuk a hírt, hogy nincs több remény, és Pétert elvesztettük, akkoriban a lakásból a feleségemmel szinte nem is tudtunk kijönni. Megpróbáltuk feldolgozni a feldolgozhatatlant, persze azóta sem sikerült 

– mondta a hegymászó édesapja a Fókusznak. Feleségével sokat gondolkodott azon, hogyan tudnák Péter fiuk emlékét méltó módon életben tartani: így született meg a Kiss Péter-emléktúra ötlete, aminek az idei már a 10. eseménye.

Neki az igazi eleme a hegyek voltak. Úgy érezte jól magát, ha mászhatott, ha olyan helyeken mehetett, ahol a madár se járt. 

Az emléktúra méltó Péterhez, komoly erőpróbát jelent a résztvevőknek. Az 57 kilométeres távon például 2900 méter szintemelkedéssel kell megküzdeniük a versenyzőknek.

De ezen túl szeretnék még egy módon végső búcsút venni Pétertől. Bár a Kancsendzönga a Föld harmadik legmagasabb hegye, a hegymászók szerint sokkal nehezebb megmászni, mint az első kettőt. Szeszélyes és veszélyes környék, az időjárás, a nehéz útvonalak, az éjszakai hideg és a terepviszonyok még a legprofibb mászókat is próbára teszik.

Mindig bennem volt, hogy jó lenne látni azt a hegyet, ahol a fiam ott maradt. Igaz, meg sem tudjuk közelíteni a nyughelyét, de legalább az alaptáborig szeretnénk elmenni

 – mondta az apa, aki másik fiával, Kiss Attilával és egy segítő hegymászóval, Győrffy Ákossal kiegészülve szeretnének feljutni idén áprilisban a Kancsendzöngán az alaptáborig.

Örömmel vágok neki én is, hogy megemlékezzünk közösen, és megtapasztaljam azt az élményt, ami ott kint vár ránk

– mondta a testvér, akitől szintén nem áll távol a hegyek meghódítása, de számára inkább csak hobbi, nem hivatás.  

Apa és fia kísérője, Győrffy Ákos már beírta magát a magyar síalpinizmus történetébe, ugyanis tavaly augusztusban első magyarként síelt le az Ibn Szína csúcsáról, 7134 méterről. Pétert személyesen is ismerte.

„10 éve felhívott egy nyáron, hogy van-e éppen időm. Éppen volt, erre mondta, hogy akkor jövő héten kedden stoppoljak ki Kufsteinba a Mekihez. Ott találkoztunk, aztán három hétig az Alpokban aludtunk, ahol ránk esteledett, másztunk sziklát, hegyet, jeget, ami elénk került három hónapon keresztül. Hegymászóként a legjobb része volt az életemnek” – mondta mászótársáról Ákos, aki a megemlékezés után nem tér haza Kiss Péter édesapjával és testvérével, hanem ő is megpróbálja meghódítani a csúcsot, amire hónapok óta keményen készül.

Voltam már 7000 fölött kétszer, de 8000 fölött még nem. Van, hogy megkérdezik, nincs félelemérzeted? Nem, veszélyérzet van, az sokkal fontosabb, mert az objektív, felmérhető, kezelhető, számolható. A félelem viszont nem ilyen

– beszélt érzéseiről a Fókusznak a hegymászó, Győrffy Ákos.

Hiába telt el 10 év a tragédia óta, a Kiss család azt mondja, a hiány sosem múlik el. Apa és fia végre készen áll rá, hogy méltó módon vegyenek végső búcsút Pétertől. A nagy útra a Fókusz stábja is elkíséri őket.