Budapest belvárosa tele van romos épületekkel, mit kéne tenni, hogy megelőzzük a Jókai utcaihoz hasonló házomlásokat?

Június 27-én leomlott egy ház fala Budapesten a Jókai utcában. Négyen sérültek meg, köztük a Magyar Operettszínház egyik táncosa, de így is csoda, hogy nem történt nagyobb tragédia, hiszen abban a pillanatban akár egy család is sétálhatott volna gyerekekkel az épület előtt a járdán.

A ház előtt álló autókon látszott, mekkora pusztítást végzett a tetőről lezúduló törmelék. Sajnos nem ez volt első ilyen eset: 1994-ben a mostani helyszíntől 300 méterre, az Ó utcában egy lakóház 7 lakása omlott össze. Az ok a bíróság szerint nem megfelelő pincemélyítés volt. A közös képviselőt és a műszaki ellenőrt felfüggesztett fogházbüntetésre ítélték.

2000-ben a VIII. kerületben a Víg utcában omlott össze egy bérház, valószínűleg a szomszédban végzett földmunka miatt. Szerencsére nem túl gyakran történik ilyen, de 

Budapest belvárosi épületeinek egy részét elnézve felkészülhetünk, hogy lesznek még hasonló balesetek.

Mocsárra épült a belváros egy része

Budapest 150 évvel ezelőtt jött létre Pest, Buda és Óbuda egyesítésével. Sosem látott fejlődés indult meg ekkor, a lakosság a duplájára nőtt. Hidak, körutak épültek, ekkor készült a kontinens első földalattija is. És ekkor kezdték el építeni ezeket a bérházakat is.

„Az volt a hagyományos modell, hogy minden háznak egy tulajdonosa volt. Voltak persze ugyanolyan ingatlanfejlesztők is, mint manapság, valaki épített 20-30 házat a városban, de a legjellemzőbb az volt, hogy egy embernek egy háza volt. Ez egy befektetési forma volt, jól menő ügyvéd, orvos, építésmérnök összejött egy kis tőkéje, épített magának egy házat. Ebben volt a saját lakása is jellemzően. Az első szint volt a legértékesebb a leghangsúlyosabb erkéllyel, ő ott lakott. Volt egy házmester, aki felügyelte lakásokat, a többi pedig ki volt adva bérbe” – mondta a Fókusznak Zubreczki Dávid szakíró, építészeti mesemondó.

A gyönyörű főúri paloták mellett gomba módra emelkedtek a 2-3 emeletes polgári házak. Ekkor tevékenykedtek a múltba nyúló historizáló építészet képviselői: Ybl Miklós, Steindl Imre, Schulek Frigyes és Hauszmann Alajos is.

A Budapesti Városvédő Egyesület elnöke, Surányi András szerint az egész Terézváros a Múzeum körúttól fölfelé a Városligetig alapvetően egy mocsaras vidék volt.

Maga az Opera is egy mocsár volt, ami rendkívül komoly feladatokat rótt az építőkre. El lehet képzelni, hogy amikor itt építkeztek – és villámgyorsan építkeztek –, akkor milyen alapozás született.

Persze azt figyelembe kell venni, hogy egyes források szerint Európa legszigorúbb építési szabályozása volt érvényben, és a budapesti városfejlesztés akkoriban egy szinten zajlott Párizzsal, Béccsel és Londonnal. Igaz, akkor még a tervezők nem tudhatták, hogy 100 év múlva milyen forgalom, légszennyezés, klímaviszonyok nehezítik az épületek állagának megóvását.

Eredetileg többségében háromemeletes paloták épültek, és a 1920-as évektől kezdve ezekre kezdetek el felhúzni egy újabb szintet, amihez már liftet kellett beépíteni.

Aztán jött a II. világháború, szétlőtték Budapestet, és a hatalmas pusztítás, majd a romeltakarítás után nem éppen a legkedvezőbb építészeti forgatókönyv valósult meg. A megmaradt házakat részben felújították, aztán köztulajdonba kerültek.

Eljött ezeknek a hatalmas nagy polgári lakásoknak a feldarabolása társbérletekre. Bizonyos fokig belemásztak a házaknak a statikájába is, a födém alatt szennyelvezető csöveket kellett behúzni, hogy vécéket meg fürdőszobákat lehessen betenni a házba

– mondta Surányi.

A szocializmusban megszokott nemtörődömség, az épített környezet pusztulása lett a mérvadó, és ez a hozzáállás nem változott a rendszerváltás után sem, amikor a lakók olcsón megvehették a lakásaikat.

Minél tovább halogatják, annál többe kerül

Szerencsére azért voltak olyan lakóközösség is, ahol sikerült az összefogás, pályázatokkal, hitellel és egyéb kedvező konstrukciókkal rendbe tudták hozni, fel tudták újítani a ház homlokzatát, tetőszerkezetét.

A Papnövelde utca kettőt Ráth Károly pékmester építtette 180 évvel ezelőtt egy barokk épület alapjaira. A Hild József által megálmodott klasszicista épület átmenet a korábbi paloták és a mai körgangos bérházak között. Itt működött 140 évig az Arany Oroszlán Patika. 

A ház állapota a kora ellenére kiváló, de azért látni lehet, hogy sok pénz kellene itt is állagmegóvásra. Jeney Attila közös képviselő arról beszélt a Fókusznak, hogy előtakarékosság nélkül nagyon drága a felújítás, azonban minél később fognak bele, annál többe kerül:

2016-ban az egész tető felújítása az 16 millió forintból kijött volna, most 51 millió forintos árajánlatunk van.

A tetőteret ezért valószínűleg csak több részletben, hitelből tudják majd felújítani. Sok ház kísérletezik ezzel, több-kevesebb sikerrel. Az épületek közül pedig van olyan is, amelyre felnézve az jut eszünkbe, a tető alatti falrész bármikor leszakadhat. A több mint százéves Víg utcai épület állapota a többihez hasonlóan elkeserítő.

Ugyanakkor akad olyan épület is, ami csak első ránézésre tűnik 20-30 évesnek. A Víg utcában áll egy ház, amit 1911-ben tervezett Lajta Béla, egy kis felújítással pedig kiválóan állja az idő próbáját. Zubreczki szerint ez az épület

úgy lett megépítve a maga idején, hogy 100 évvel később is korszerű, lakható, élhető.

Minden ház más és más, ahogy minden felújítás is. A Jókai utcai omlás után mindenki a felelőst vagy felelősöket keresi. A szakértők azonban az egységes programokat, átgondolt és hosszú távú támogatási rendszert sürgetnek, hogy megelőzhessük az újabb tragédiákat.

Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán