„Vannak jó emberek a világban, csak meg kell találni őket” – hajléktalanoknak segít a 19 éves Dávid

Tudok segíteni valamiben, lenne kedve velem enni? Ezekkel a kérdésekkel fordul a 19 éves Dávid a rászorulók felé. Egy éve segít a hajléktalan embereknek a saját eszközeivel, videóival a közösségi médiában is példát szeretne mutatni kortársainak.

Említettem, hogy egy hajléktalannak lesz az ebéd és miután ezt hallotta, telepakolta a dobozt, vannak jó emberek a világban csak meg kell találni őket. 

– mondta Dávid, akivel a Fókusz stábja a Városligetben találkozott, ahova meleg étellel érkezett. Azt szeretné elérni, hogy itthon sokkal nyitottabbak legyenek az emberek. Azzal, hogy jót tesz, ő is feltöltődik, de azt látja, másoknak is szükségük van a beszélgetésre.

Sokan mondják, hogy anélkül is segíthetnék valakin, hogy felvenném. De ha nem veszem fel, ki mutat példát?

– tette fel a kérdést Dávid. A fiatal fiú nemcsak hajléktalan embereken segít, célja, hogy kapcsolatot teremtsen. Volt, hogy egy anyukának fizette ki a számláját vagy épp ölelést és virágot ajánlott fel ismeretleneknek.

Surányi Ákos, a Menedékház Alapítvány projektvezetőjének tapasztalatai szerint a mai társadalomban a többség nemcsak lenézi ezeket az embereket, hanem sok esetben meg is alázza. „Olyan szavakkal, cselekedetekkel illeti őket, amik tovább taszítják őt ebbe a nehéz helyzetbe” – mondta a projektvezető.

Elsőként az rtl.hu számolt be arról, hogy egy villamosvezető durván és megalázó szavakkal dobta ki a járműről a hajléktalan utasokat.

Az eset hatalmas indulatokat gerjesztett. A BKV dolgozói tehetetlenségről és közömbös utasokról meséltek az rtl.hu-nak. De megszólaltak a hajléktlan emberek is. Ők a Házon kívül stábjának arra panaszkodtak, hogy néhányuk miatt mindannyiuknak jut az előítéletekből.

Azt, hogy mennyien élnek jelenleg az utcán, nagyon nehéz számszerűsíteni. Éves szinten nagyságrendileg 40 ezren jelennek meg a hajléktalan ellátásban, a közétkeztetésben viszont vannak olyanok is, akiknek lakásuk ugyan van, bevételük viszont nincs.

Itt át kell értékelni, hogy mit tekintünk sikernek, nem szabad naivnak lenni, hiú ábrándokat kergetni. Sok esetben nem realitás, hogy valaki lakáshoz jusson, hogy úgy megváltozzon az élete, hogy ott érvényesülni tudjon. Mindenkinél meg kell találni azt az utat, ahol a leghatékonyabban tudunk segíteni

– mondta Surányi Ákos

Egy rövid séta után a parkban Dávid meglátja Zsoltot, aki az elmúlt 33 évet az utcán töltötte. Támogató család híján nem sok esélye volt hogy kitörjön.

Anyám az otthagyott 7 éves koromban, apám 5 éves koromban meghalt, nagyszüleim meghaltak 

– mesélte Zsolt.

Már 10 éve él a Városligetben, legnagyobb értéke az a rádió, amit egy segítőjétől kapott, zsebében mindössze 180 forint.

Dávid épp most tanulta ki az ács szakmát és egyetemre is készül. Szülei büszkék rá és saját példája is arra sarkallta, hogy segítsen a kilátástalanságban lévőknek. A fiú azt mondja, 

testvérei ugyanazt a jó nevelést kapták, mint ő, egyik bátyja mégis az utcára került, mert rossz társaságba keveredett, hiába próbáltak rajta segíteni.

A szakértő szerint a hajléktalanok mindössze 4-5 százalékát sikerül lakáshoz juttatni, míg a környező országokban ez az arány sokkal magasabb. Az előrejutás az lenne, ha az otthontalan embereket nem problémaként kezelnék.

Sok esetben egy tüneti kezelést látunk, nem az történik, hogy megkeressük az okát annak, amiért ez az ember utcára került vagy hajléktalan szállóra került, hanem a legfontosabbá az válik, hogy eltüntessük őt a közterületről 

– mondta Surányi Ákos

A megoldást egy olyan komplex rendszer jelentené, ahol nem az érintettek stigmatizálása és a hajléktalanság kriminalizálása, hanem a szociális, egészségügyi és pszichés problémák együttes kezelése kerülne előtérbe.