Lebombázott házak, exhumált sírok a házak tövében – helyszíni riport 30 kilométerre a frontvonaltól

Csak egy kulcs – ennyi marad egy borogyankai asszony lakásából a bombázások után. Egy panellakás nyolcadik emeletén élt egészen március másodikáig.

Amikor hajnalban elkezdtek bombázni, szerencsére ébren voltunk, mert a kutya ugatott. Aki ki tudott menekülni az épületből, életben maradt.  

A Kijev közeli városban a romok egy részét eltakarították, de van még tennivaló. Minden kiégett, megsérült, lerombolt épület jajkiáltás, a háború brutalitásának kézzelfogható jele.

A kárpátaljai Gáton ott segítenek, ahol tudnak

A Kárpátalján található gáti középiskola 48 menekültet fogadott be, akik 2 hete érkeztek az oroszok által elfoglalt donyecki és luhanszki területekről. Az első napok kritikusak voltak.

Szembesültünk azzal, hogy milyen helyzetből vagy milyen területről jöttek, másrészt pedig ők szembesültek azzal, hogy nem tudták, hova érkeznek, vagy nem tudták, hogy milyen fogadtatásban lesz részük

–  mondta Román Erika, a Gáti Kovács Vilmos Líceum igazgatója.

Az iskola tornatermében, földre helyezett szivacsokon, matracokon, gyerekágyakon tudták elszállásolni a háború elől menekülőket. Itt napi háromszor kapnak enni, tudnak tisztálkodni. Néha még ajándék csoki is érkezik, hogy megpróbálja feledtetni az átélt borzalmakat.

Az iskolában talált menedékre egy férfi, aki dokumentumok nélkül, elfagyott lábujjakkal érkezett. De nem ő az egyetlen, aki egészségügyi ellátásra szorul: van krónikus vesebeteg, cukorbeteg és egy 32 hetes kismama is a menekültek között.

Kárpátalja a márciusi menekültroham után már többé-kevésbé magához tért, de ez annyira nem mondható el Ukrajna belső területeiről. Ahogy Kijev felé közeledett a Fókusz stábja, egyre több helyen láttak kiégett autókat, szántóföldön becsapódott aknát, tankcsapdákat és a legtöbb település szélén homokzsákokból, kövekből, betontömbökből készített blokkposztokat. Itt katonák, rendőrök, fegyveres önkéntesek igazoltatják szúrópróbaszerűen az autósokat, valószínűleg azért, hogy az orosz diverzánsok ne tudjanak tovább jutni.

Bucsa – kitakarították az utcákat, de a pusztítás így is jól látható

Az orosz-ukrán háború első heteiben a legmegdöbbentőbb képek a keleti hadszíntér mellett többek között Vorzel és Irpiny városából érkeztek. Miután az oroszok feladták a fővárost, és kivonultak, Bucsa lett a harmadik Kijev környéki település, aminek a nevét megjegyezte a világ.

Ma már tiszták a bucsai utcák, amit lehetett, eltakarítottak, de a pusztítás így is jól látható. A szétlőtt és kiégett haditechnikai eszközök és civil autók egy roncstelepre kerültek. Egy helyi nő elmondása szerint

az elsődleges cél az volt, hogy megtisztítsuk a várost, de közben arra is gondoltunk, hogy ez része lehet egy későbbi háborús emlékműnek, ami Bucsa megszállására emlékeztet.

Jelenlegi ismereteink szerint az orosz katonák válogatás nélkül kínozták, gyilkolták a bucsai ukrán civileket. A stáb ellátogatott a Szent András-templomhoz, aminek hátsó udvarában tömegsírokat alakítottak ki. Hogy pontosan hány áldozata volt a mészárlásnak, még vizsgálják. Az eddigi adatok szerint 300, de a bucsai polgármester 412 ádozatról tud. Anatolij Fedoruk a Fókusznak azt mondta:

mindenkinek megadjuk a végtisztességet, aki életét vesztette, és mindenkivel törődünk, aki életben maradt. Most azon dolgozunk, hogy a város infrastruktúráját helyreállítsuk.

Az Ökumenikus Segélyszervezet már eddig is rengeteg adománnyal, több mint 40 kamionnyi áruval segítette az ukrajnai háború áldozatait, és ezt a munkát tovább folytatják. Ezért is járják most be az érintett településeket, feltérképezve, hogy hol, mire van szükség. Bucsa első körben generátorokat kapott. De élelmiszerre is szükség lesz – egy ideig biztosan.

Zaporizzsja  – 30 kilométerre a fontvonaltól

Zaporizzsja, a dél-ukrajnai iparváros Kijevtől 600 kilométerre fekszik. Bár alig hallhatóan szinte folyamatosan szól a légvédelmi sziréna, az élet nem állt le, pedig itt van a legközelebb a háború, a front mindössze 30 kilométerre húzódik.

Az erőműre nagyon vigyáznak, de egyelőre úgy tűnik, az ellenséget inkább csak Mariupol érdekli. A humanitárius folyosón keresztül onnan menekülő civileket egy városszéli parkolóba viszik, ahol ételt, italt, ruhát és egyéb segítséget kapnak. Több ezren érkeztek eddig.

Az ökumenikusok ide is hoztak egy kamionnyi segélyszállítmányt, tartós élelmiszert, higiéniai eszközöket és mindent, amire szükség lehet. Egy helyi partnerrel közösen mérik fel, hogy hogyan tudnak ezen kívül segíteni.