Üzenet, amely soha sem enged felejteni

 

„Vérnyomos utcákon lyukasak a falak…”

Így kezdődik egy ’56-os túlélő verse, amely közvetlenül a forradalom után született. Vérnyomos utcával nem, viszont lyukas falakkal ma is találkozhatunk. De nemcsak a forradalom idejéből, hanem a második világháborúból is. Lövedékek, repeszek, belövések nyomai jelzik, hogy évtizedekkel ezelőtt a magyar főváros kétszer is szörnyű harcok színtere volt. Vajon, hogyan lehet megállapítani, hogy melyik sérülés mikor keletkezett? Nem könnyű, de nemsokára kapunk segítséget.

 

A Vörös Hadsereg 1944. szeptember 23-án lépett magyar földre, és egy hónappal később már a magyar főváros határában voltakt támadta. Sztálin a szocialista forradalom évfordulóját Budapesten akarta ünnepelni, Hitler pedig csökönyösen ragaszkodott ahhoz, hogy Budapestet az utolsó tégláig védeni kell.

 

Az oroszok házról házra harcolva zárták teljesen körbe Budapestet, majd vonták egyre szorosabbra az ostromgyűrűt. A németek felrobbantották a hidakat, még egy ideig tartották Budát, aztán pontosan 72 évvel ezelőtt, február 11-én megpróbáltak kitörni a hegyek felé. A 44 ezer fős seregből mindössze 800 ember jutott el a saját erőihez, a többiek meghaltak vagy fogságba estek. A február 13-én felszabadult főváros egy hatalmas romhalmazhoz hasonlított. ’56-ban is nagy volt a pusztítás, de nem érte el az 1945-ös szintet.

 

Ahogy távolodunk az időben, egyre nehezebb beazonosítani, hogyan keletkeztek a házak sérülései. „falak lukain géppuska golyók üzenetet hagytak egy jövendő kornak” – írja Callmeyer Ferenc egyik versében. Üzenetet, amely soha sem enged felejteni.

A teljes adást megnézheti az RTL Moston!