Falba rejtett iratokat találtak egy lakásban

Több téglát is kivettek a falból, hogy ki tudják húzni a mögötte lévő papírokat, amik rendezett sorrendben sok ezer példányban voltak befalazva. A dokumentumok fejlécén az „Adatszolgáltatási ív" és 1944-es dátum szerepelt. Ezen az adatszolgáltatási íven a tulajdonosnak, illetve a tulajdonos képviselőjének, jellemzően a házmesternek, ki kellett töltenie, hogy egyrészt ki a tulajdonos vagy tulajdonosok. A lakás hol helyezkedik el az adott ingatlanon, tehát, hogy földszinti, emeleti, hányas ajtó. Udvari-e a lakás vagy utcai nézetű? Mekkora a lakásnak a bérleti díja pengőben? Ki a főbérlő vagy bérlő, aki azt használja és az az illető bérlő a zsidótörvények hatálya alá esik, avagy sem.

Holl Adriennel levéltár laborjában is jártunk, ahol éppen a megtalált iratok restaurálása zajlott. 1944-ben rendkívül szoros határidővel egyenként értékelték ki az íveket. Jól látható, ahogy az ügyintézők nagy gondossággal összeszámolták, majd piros postairónnal a dokumentumok bal felső sarkába írták, hogy az adott épületben hány zsidó és nem zsidó tulajdonú vagy bérlőjű lakás van. A fejléc bal oldalára ezután kék színű irónnal nagy ZS vagy K betűt írtak: a ZS volt a zsidó, a K a keresztény többségű ház.

De vajon ki, és miért rejtette el a falba? Az első lehetőség az, hogy esetleg maga a lakáshivatal rejthette el. A másik lehetőség, hogy amikor a nyilasok elkezdték kiüríteni Budapestet, decemberben, akkor ők rejtették el az iratanyagot, de Lugosi László azt sem kizárja ki, hogy a háború után a lakásba költöző új lakó megijedt az iratok tartalmától, és ezért a fal mögé rejtette azokat.