Emberkomposztálás, gombakoporsó, hamvasztás vízzel: bizarr módszerek a környezetbarát elmúlásra

Ha valaki már akkor is törődött a bolygónk védelmével, amikor még életben volt, a halálakor miért ne akarhatná ugyanezt? 

Főleg annak tudatában, hogy a hagyományos temetkezési módszerek többféleképpen károsíthatják a bolygót. A halál persze még mindig tabu, ha nem muszáj, nem beszélünk és nem gondolkodunk róla, pedig ha vannak előre borítékolható dolgok a világon, akkor az élet vége biztosan közéjük tartozik. Az utolsó döntésünk – hogy mi legyen a testünkkel, ha már elhagytuk – némi megnyugvást is hozhat a számunkra.

Vannak emberek, akik különleges módszert választanak, és túlléptek a koporsós temetés-hamvasztás pároson: 2022-ben Desmond Tutu érsek döntött úgy, hogy ne lánggal, hanem vízzel, úgynevezett lúgos hidrolízis során hamvasszák el. 2019-ben Luke Perry színészt pamutból készült és gombaspórákkal bevetett „gombaruhában” temették el. Mindketten arra törekedtek, hogy a haláluk valamelyest környezetbarát legyen. 

Mi a baj a hagyományos temetkezéssel?

A CNN szerint a hagyományos temetkezési módszerek gyakran járnak együtt formaldehid alapú balzsamozó folyadékok használatával, amelyek ideig-óráig tartósítják a testet. Csakhogy a temetés után a vegyi anyagok a talajba szivárognak, és megzavarják a mikrobiális összetételt, ami miatt az kevésbé hatékonyan bontja le a testet, és kevésbé hatékonyan lát el más kritikus funkciókat, például a szénmegkötést. 

Az első új-zélandi zöld temetőt létrehozó szervezet alapítója egy 2008-as interjúban arról beszélt, hogy 

a balzsamozók évente több tízezer liter vegyszert pumpálnak a holttestekbe, ami arra utal, hogy nincsenek tisztában a balzsamozó folyadékban lévő vegyszerek jól dokumentált veszélyességével. 

Szerinte a vegyszerek körülbelül tíz évig maradnak a talajban, és a talajkörnyezet dinamikus jellege miatt nagyon nehéz megvizsgálni, hogy a folyadék évtizedes aktív állapota mekkora pusztítást végez a mikroorganizmusokban.

A koporsókhoz pedig egyrészt óriási mennyiségű fára és fémre van szükség, ráadásul – jegyzi meg a National Geographic – a temetők gyakran betonboltozatokat építenek a földbe, hogy megvédjék azokat. A hagyományos koporsókat lakkokkal, festékekkel, ragasztókkal burkolják, amelyek a talajra, a vízre és a növényvilágra nézve is veszélyesek. 

Meglepő lehet, de az eltemetett holttestek is gondot jelentenek a környezet számára, ugyanis metánt bocsátanak ki. 

A hamvasztás olyan káros elemeket és vegyületeket bocsát a környezetbe, mint például a higany és a dioxin. Hihetetlenül erőforrás-igényes művelet is; minden egyes hamvasztás egy egész havi áramfogyasztással egyenértékű egy személy esetében.

Mi a zöld temetés?

A zöld temetés lényegében a vegyszermentes temetést jelenti. A zöld temetkezést engedélyező temetők esetében ez biológiailag lebomló koporsót vagy leplet jelent: egy tipikus zöld temetés során az elhunytat 100 százalékban pamutból készült lepelbe öltöztetik, és egy egyszerű fenyőládában temetik el. A zöld temetés célja, hogy hagyjuk, hogy a természet a maga útján haladjon, és a test lebomoljon, így az természetes módon, vegyszerek kioldódása nélkül térhet vissza a talajba. 

Vannak már környezetbarát fa-, kősó-, papír- és vízben feloldódó urnák is. Sőt arra is van lehetőség, hogy a hamvakat mesterséges korallzátonyba temessék, amely aztán ideális esetben egy tengeri élőhelyet hoz létre. A zöld temetés ötlete természetesen nem új, korábban mind az indián, mind a zsidó közösségek alkalmazták.

A legtöbb „biotemetésen” lemondanak a balzsamozásról is, vagy a formaldehid nélküli változatot választják. Felmerülhet a kérdés, hogy ezek az eljárások hozzájárulhatnak-e a betegségek terjedéséhez, de az adatok szerint nem, és a WHO sem talált bizonyítékot arra, hogy a holttestek járványos betegségek kockázatát jelentenék, mert a legtöbb kórokozó nem él túl sokáig az emberi testben a halál után. Az azonban már nem egyértelmű, hogy a zöld temetések újabb változatai mennyire hatékonyak. Azt a ruhát, amelyben a már említett Luke Perryt eltemették, korábban szakértő vizsgálta meg, és úgy találta, nincsen bizonyíték arra, hogy a gombaköpeny semlegesíti a méreganyagokat és tápanyagokat ad vissza a földnek. 

Tovább élni egy fában

A zöld temetkezési mozgalom nemcsak a temetések környezeti hatásának csökkentésére keres módot, hanem arra is, hogy az emberek pozitív hatást tudjanak gyakorolni a környezetre a haláluk után. A legújabb ezzel kapcsolatos ötlet a New York-i székhelyű Transcend nevű startupé, amely azt ígéri, hamarosan bevezetnek egy olyan szolgáltatást, amely által az emberek haláluk után fává válhatnak. 

Ez úgy kezdődik, hogy az ügyfelek kiválasztják a kívánt temetkezési helynek megfelelő fafajt a vállalat tulajdonában lévő földterületen. Amikor az ügyfél meghal, testét biológiailag lebomló lenvászonba csomagolják, és faforgács, helyi talaj és gombák keverékével körülvéve temetik el, hogy megkönnyítsék a komposztálódást. A holttest fölé egy kettő-négy éves fát ültetnek, amely képes felvenni a holttestből felszabaduló tápanyagokat. A helyszínen emlékművet helyeznek el, a fát pedig hagyják nőni.

A cég még nem közölte, hol lesz az első temetkezési hely, de azt már tudni lehet, hogy egy nonprofit szervezettel együttműködve választják ki a területet. Matthew Kochmann alapítót az úgynevezett „Capsula Mundi” ihlette, a híres tojás alakú koporsó, amely fölé fát lehet ültetni – ezt azonban soha nem dobták piacra, mindig csak elméletben létezett. Kochmann abban bízik, hogy 2023 végére néhány ilyen zöld helyszín már nyitva lesz, és egyre több ember dönt majd úgy, hogy „halála után fává akar válni”. 

Módszer Hawaiiról: a vízi hamvasztás

A vizes hamvasztás – avagy lúgos hidrolízis – hasonlóan működik, mint tüzes verziója, csak lényegesen kisebb környezeti terheléssel. A vízi hamvasztógépek úgy működnek, hogy négy-hat órán keresztül melegített lúgos folyadékot pumpálnak a test köré, exponenciálisan felgyorsítva a természetes bomlási folyamatot. Az eljárás végén csak a csontok és a nem szerves implantátumok maradnak meg. A csontokat megszárítják, összezúzzák, és visszaadják a családnak.

A hawaii őslakosok – felhevített vulkanikus vízzel – évezredeken át gyakorolták ezt a fajta temetkezést, ám egy ideje kikopott a hagyományok közül. 2022 júliusa óta azonban, amióta Hawaii (és mostanra mintegy 30 amerikai állam) újra legalizálta a vízi hamvasztást, egyre nagyobb teret nyer magának. 

A vízi hamvasztás egyetlen mellékterméke a nem mérgező, steril víz, amely visszaforgatható a helyi vízellátásba, azonban megvannak a maga hátrányai, például drága, lassú és nem elérhető széles körben. És persze a víz felmelegítéséhez is szükség van némi energiára, noha jóval kevesebbre, mint a hagyományos hamvasztásnál.

A vízi hamvasztás kritikusai úgy vélik, hogy ez a fajta temetkezési módszer hatalmas tiszteletlenség az elhunyttal szemben, mert olyan, mintha „lehúznánk őt a lefolyón”. A pártolók azonban azzal érvelnek, hogy a vízi hamvasztás egyszerűen felgyorsítja a természetes bomlási folyamatot, és olyan szempontból nem különbözik a rutinszerű balzsamozástól, hogy itt a vér szintén vízkezelésen megy keresztül.

Emberi komposztálás

Az emberi komposztálás a testi maradványokat egy szigorúan ellenőrzött folyamat révén földdé alakítja. Egy lezárt tartályban a testet természetes anyagok, például faforgács és szalma keverékébe burkolják. Egy hónap alatt az edény felmelegszik az aktív mikrobáktól, amelyek elkezdik lebontani a testet. 

30-50 nap elteltével a csontot és minden nem szerves anyagot kivesznek. A csontokat ezután ledarálják, és visszahelyezik az anyagba. A „gyógyulás” további néhány hétig tart, amíg a mikrobák befejezik a munkájukat, és a talaj kiszárad. A végeredmény egy köbméternyi komposzt, amelyet a családok felhasználhatnak, vagy környezetvédelmi célokra adományozhatnak.

Az emberi komposztálás egyébként ritka, egyelőre csak hat amerikai államban legális, ám az előrejelzések szerint vélhetően több állam is legalizálja még idén.

Gombakoporsó

Kétes hatékonyságú gombaköpenyről volt már szó, ám egy holland feltaláló konkrét gombaburkot hoz létre a test „élő koporsóba” zárásához. A folyamat kulcsfontosságú szereplője a micélium (vagyis a gombafonalak szövedékei, amelyek általában a föld alatt élnek). Bob Hendrikx állítása szerint a találmány a fakoporsó 20 évéhez képest kb. hat hét alatt bomlik le. 

A komposztáló anyag laboratóriumban termesztett micéliumból, faforgácsból és titkos összetevőkből áll, amelyeket egy formába helyeznek el, és egy hét alatt koporsó alakúra növesztenek. Miután elkészült, mikroorganizmusokkal teli moha kerül az aljába, amelyre a testet fektetik. Amint a szerkezet nedves talajjal érintkezik, a micélium életre kel, és a bomlási folyamat megkezdődik.

„A jelenlegi temetkezési folyamataink az erőforrások kimerüléséhez, talajszennyezéshez és CO2-kibocsátáshoz vezetnek” – magyarázta Hendrikx, aki szerint nagyipari folyamatot hoztunk létre a Föld egyik legtermészetesebb folyamatához. A cég eddig mintegy 100 temetést végzett Hollandiában, Németországban és Belgiumban. 

Hendrikx elmondta, a Loop által szakértők bevonásával végzett számítások szerint egy holttest két-három év alatt bomlik le teljesen. A Delftben gyártott koporsó 1495 euróért (1700 dollár) kapható. Joerg Vieweg, a németországi temetkezési irodák tulajdonosa, a Hendrikx egyik ügyfele úgy véli, hogy a temetkezési ipar „óriási paradigmaváltás előtt áll. Az emberek kreatívak, és fenntartható megoldásokat keres(het)nek a környezetünk védelme érdekében. Az eddig megélt rituálék is fennmaradnak, de újak is kialakulnak. Ezt a folyamatot megtapasztalni izgalmas kihívás.”

Nyitókép: Leisan Rakhimova / Getty Images