Hajrá Kincsem, nektek pedig irány a moziba be!

Gyakran elfelejtjük, mennyi mindenre büszkék lehetünk mi magyarok. Hiába vagyunk kis ország, tele vagyunk tehetséges alkotókkal, sportolókkal és bizony állatokkal is. Ahogyan néha azt is elfelejtjük, milyen jó tud lenni egy igazi magyar film. 

Nos, az biztos, hogy a Kincsem című mozira a film készítői jogosan lehetnek büszkék!

Ugyanis régen volt már egy történelmi téma ilyen könnyed. A film rendezőjéről Herendi Gáborról azonban kijelenthetjük, hogy a Magyar vándor óta nagyon jól fekszik neki a történelmi témákat feldolgozó vígjátékok terepe, erre pedig csak egy újabb példa lett a Kincsem. Hiába az azonos elgondolás és az ismerős arcok, azt kell hogy mondjuk, a Valami Amerika rendezőjének új mozijához hasonlót eddig még nem láttunk!

Pedig a Kincsem ízig-vérig magyar film, mind történetében, szereplőiben és keserű humorában is. Ebben az alkotásban minden megvan, hogy kitűnő szórakozást nyújtson, miközben mégis felkeltheti érdeklődésünket valami iránt, amiről eddig még nem sokat tudtunk, illetve olyan dolgokat juttathat eszünkbe, amik könnyen lehet, hogy már feledésbe merültek számunkra. 

A megtorlás időszaka tökéletes hátteréül szolgál, Kincsem, a magyar csodaló legendájához és az azt övező egészen modern szerelmi háromszöghöz, aminek köszönhetően a film tele van intrikával, akcióval, nem kevés iróniával és persze olyan kitűnő színészi alakításokkal, amiknek köszönhetően képes a mozi az egész játékideje alatt lekötni a figyelmünket. 

 

Az egész színészgárda - a főszereplőktől kezdve, a kisebb, de tényleg a legapróbb szerepekig - lubickol a kissé eltúlzott karakterekben, mégis az egész olyan természetessé válik, amitől mostanában már teljesen elszoktunk a magyar filmekben!

Nagy Ervin például az általa alakított bohó, Blaskovich gróffal az első pillanattól fogva, olyan szimpátiát ébreszt bennünk, ami képes minket rögtön berántani a történetbe és aztán egészen a film végéig fenn is tartja az érdeklődésünket. A színész csibészes karakterének minden apró rezdülése szórakoztató, ugyanakkor mentes minden manírtól, még akkor is, ha az általa játszott grófnak még a szeme sem áll jól!

Ebben a játékosságban pedig méltó partnere Petrik Andrea, aki Klara von Oettingen-t alakítja és akit valószínűleg a mai nők is megirigyelhetnének. Az önfejű hölgyemény csípős nyelve ugyanis egyszerre humorforrás, ugyanakkor elszomorító is, hiszen minden bizonnyal akkoriban nem engedhették meg maguknak ezt a stílust a nők, de jó elképzelni, hogy a maguk módján ők is megvívták a harcaikat. Arról pedig nem is beszélve, milyen csodálatos megvilágításban láthatjuk a szépséges színésznőt!

 

Keresztes Tamás Gerlóczy grófjának jelleme pedig olyan utat jár be, amire mi sem számítottunk és amit a színész úgy ráz ki a kisujjából, hogy mi csak ámulunk.

Ehhez és a csodás képekhez pedig még jobb filmzene társul, ami mentes a szokásos magyar popzenei sallangoktól, helyette pedig valódi score-t kapunk, amire bizonyos jelenetekben így is képesek voltak még egy lapáttal rá tenni. A Kincsem természetesen tele van múltbeli és jelenkori utalásokkal és kiszólásokkal is, de szerencsére megfelelő mértékben, így az ilyesfajta poénok nem veszítenek jelentőségükből és erejükből.

 

Ez a mozifilm tehát egy olyan matiné, ami látványos megoldásokat tartogat legyen szó a szemünk előtt megelevenedő képekről, a cselekményéről - ami bőven tartogat fordulatokat - valamint a színészi alakításokról. Azonban ahogyan már mondtuk, a Kincsem esetében egy könnyed kikapcsolódsáról van szó, ami nyilván jócskán eltér a korhűségtől és amitől nem is kell többet várni, mint egy újabb mozis élményt, amit szerintünk még sem fog megbánni senki.

Mert hát ugye Kincsem jött, látott és győzött! Március 16-tól pedig már a mozikban is látható!