A világ legdurvább filmjei: íme, a horrorfilmek 6 legfontosabb korszaka!

Bármelyik táborba is tartozzunk, egy dolgot le kell szögeznünk: a horrorfilm akkora örökséget tudhat magáénak, melyet el kell ismernünk. Éppen ezért mi is tiszteletünket tettük a műfaj előtt és összeállítottunk nektek egy listát, mely felgöngyölíti a stílus fejlődését és legfontosabb állomásait. Ám mielőtt nekiállnánk, van egy dolgunk: tisztázzuk, mi is az a horrorfilm.

A borzalomfilmet sokan a fantasztikus filmek családjába sorolják, ám ez a megfogalmazás pontatlan. A horror elsősorban az emberi pszichét célozza meg. Bár számos esetben fantasztikus elem a félelemkeltés eszköze, sokszor elég a valóságot alapul venni. Épp ezért sok horrorfilm alapja igaz történet. A műfaj lényege, hogy belső határainkat feszegesse, legyen az valótlan vagy valóságalapú. Na és akkor lássuk, hogyan fejlődött ez az idegőrlő stílus. Szeretjük vagy sem, ezeket a filmeket látnunk kell!

A kezdetek:

A horror virágkora Amerikában köszöntött be először, ahol a gazdasági válság okozta kétségbeesett és gyötrelmes miliő ideális környezetet kínált a szörnyek születéséhez. A Universal stúdió ontani kezdte a zsáner horrorokat: megjelentek az első szörnyszülöttek. Kiemelhető a rémségek alkotóinak dzsungeléből Tod Browning, aki 1930-ban megalkotta az első vérszívót, a vámpír filmek alfáját jelentő Drakulát, Lugosi Béla főszereplésével. 1932-ben pedig már jött is a következő borzalom, a Szörnyszülöttek, mely egy cirkusz kulisszái mögé enged betekintést.

Ám nem ez a film különlegessége. A cirkusz torzszülötteit nem agyonmaszkírozott színészek, hanem valódi mutatványosok játsszák. Megjelenik a vásznon például egy végtag nélküli ember, egy gnóm törpe és egy sziámi ikerpár is. A szereplők önmagukat formálják meg, és az alkotás így sokkal szívszorítóbb és félelmetesebb.

Rettegő 60-as évek:

A műfaj legközelebb a 60-as években tör a csúcsra. Az igazi rangos horrorfilmeket ekkoriban Alfred Hitchcock készítette, akit gyakran a műfaj keresztapjaként is emlegetnek. Az egyik legjelentősebb alkotása az 1960-ban moziba került Psycho, mely hatalmas sikert aratott és a sorozatgyilkos filmeknek adta meg az alapját. Három évvel később a Madarak talán még nagyobbat szólt. Az immár színes, torokszorító jeleneteket felvonultató film elérte a Psycho sikerét.

 

Hitchcock zsenialitása talán abban is rejlett, hogy a kisember szorongásait mutatja be, éppen ezért lett olyan nagy hatása, hiszen rengetegen át tudták érezni az általa bemutatott félelmet. Emellett, ő a szülőatyja a suspense-nek is, amit talán az ő szavaival a legegyszerűbb elmagyarázni:

„A suspense és a meglepetés között nagyon egyszerű a különbség… Mi most éppen beszélgetünk, és talán egy bomba van az asztal alatt. Beszélgetésünk nagyon is mindennapi, nem történik semmi különös és akkor hirtelen: bumm, robbanás. A közönség meglepődik, de egészen addig egy teljesen hétköznapi és érdektelen jelenetet látott… Most viszont vizsgáljuk meg a suspense lehetőségét. Bomba van az asztal alatt. A néző tudja is ezt, mert talán látta, amikor egy anarchista elhelyezte. Tehát ugyanaz az iménti jelentéktelen beszélgetés nagyon is érdekessé válik, mert a közönség részt vesz a jelenetben. Kedve lenne odaszólni a vásznon levő figuráknak: "Ne foglalkozzanak ilyen ostoba dolgokkal, hiszen bomba van az asztal alatt, és mindjárt felrobbannak!"

Ezzel a technikával a horror egy új szintre lépett.

Féktelen 70-es évek:

A hetvenes évekre a horrorfilm igazán eldurvul. A filmesek új generációja minden tabut ledönt: igazi vérszagú, az ember lelkét felemésztő alkotások kerülnek a vászonra, melyek atmoszférájukkal valóban a székhez szegezik a nézőt.
1973-ban láthatják először a borzongás szerelmesei Az Ördögűzőt, mely az első nagy költségvetésű hollywoodi horrorfilm, mely elvileg egy megtörtént eseten alapul: 1949-ben a Washington Post számolt be egy 14 éves, megszállt fiú esetéről. Hatása elsöprő erejű volt. Stephen King, a híres horroríró szerint ez a film volt az, mely meggyőzően ábrázolta a megváltozott fiatalok helyzetét a hetvenes években. Azt a félelmet fejezte ki, amit a szülők éreztek, amint gyermekeik kicsúsztak kezeik közül. A film Angliában mind a mai napig be van tiltva.

Két másik jelentős alkotás: Steven Spielberg 1975-ben készült Cápa című borzalma még az Ördögűzőnél is nagyobb bevételt aratott. Az évtized legvégén pedig Stanley Kubrick újabb Stephen King regényt filmesített meg, a Ragyogást, melyben Jack Nicholson elvetemült tekintete és felejthetetlen kacaja egy életre belénk vésődött.

A 80-as évek a tiniké:

Ekkor a horrorfilmek terén egyfajta megfiatalodás ment végbe, mely nem biztos, hogy a műfaj előnyére vált. Szögezzük le, itt is azért lehet gyöngyszemekre bukkanni, és már csak azért is kell kiemelnünk ezt az időszakot, mert megszületik a horror új stílusirányzata: a tini horror. Túlsúlyba kerültek a tinédzserek a filmekben.

Mindjárt az évtized elején hatalmas filmdömpinget eredményezett két film sikere. Az egyik John Carpenter-től a Rémület éjszakája, ismertebb nevén Halloween, a másik pedig Sean S.Cunningham Péntek 13-ja. Az első a kisvárosi horror mintapéldája lett, melyben bebizonyosodik, hogy az amerikai külvárosokban sem lehet senki sem biztonságban, hisz a sorozatgyilkosok ott is szedik áldozataikat.

 

Az évtized közepén született meg a korszak egyik leghíresebb horrorfilmje, a Wes Craven rendezte Rémálom az Elm utcában. A torz arcú, kés kezű Freddy Krueger valószínűleg sokunknak okozott álmatlan éjszakákat. A teenager horror a nyolcvanas években mondhatni ezzel a filmmel érte el a kategória csúcsát.

A Horror reneszánsza:

A nyolcvanas években a másod-harmadrangú teenager horrorok mellett alig készültek magasabb színvonalú horrorfilmek. A kilencvenes évekre ez az arány megváltozott. Bár a pszichothrillerek átvették az irányítást, számos klasszikust formáltak át és forgattak újra.
Visszatérnek a vámpírfilmek. Quentin Tarantino megalkotja Az Alkonyattól pirkadatig című akciófilmként induló, majd a sötétedés után vámpírfilmként folytatódó borzalomfilmet. Az alkotás a teljes káosz és őrület mintapéldája, melyben kissé maga a műfaj is kigúnyolásra kerül, hisz a film hősei műanyag, már-már karikaturizált vámpírokkal harcolnak.


Az évtized végén megszületik egy olyan alkotás, mely nem csak kultuszfilmmé, de stílusteremtővé válik. Az 1999-ben készült Ideglelés egy pszichológiai remekmű. A film amatőrnek hathat, hisz a színészek amatőrök, még a nevük is a sajátjuk, a képi világ kézi kamerával van megoldva. A készítők azonban komplett sztorit építettek a film köré, a nézőt behúzva a csőbe. A filmes eszközök pedig mind arra szolgálnak, hogy teljesen átélhesse a néző a fiatalok szenvedéseit. Valljuk be, majdnem elhittük.

Ezredforduló:

Az évtized elején felmerült a kérdés: merre tovább? A kilencvenes évek szinte mindent kiaknázott, és az évtized végére lassan azt hihettük, a horror műfajának lőttek. Szerencsére azonban az ezredforduló technikai megújulást is hozott magával. Erre természetesen a borzalmak szerelmesei is lecsaptak. A CGI megjelenése eltörölte a maszkok korszakát, sőt a régi horrorokon a mai fiatalok már csak nevetnek.
Az újítások hatására rengeteg film robbant be a piacra, ám kevés az, amely a műfajon belül kiemelhető. Egyre kevesebb igazi horror készül, a műfaji határok nagyon elmosódtak. Emellett  a remake-ek nagy divatja is dúl: felturbóznak sok klasszikus horrort és a cselekményt jelen időbe helyezik. Sajnos ezeknél inkább a látvány dominál, mintsem a sztori.

A vámpírfilm kultuszát éli, és Európában is készül maradandó alkotás. Amit kiemelnék, egy svéd gyöngyszem az Engedj be! Bár vámpírmozi, de nem a szokásos módon: a kínzó magányát mutatja be, ahol a vérszívás csak kényszer, a létfenntartás érdekében. A film fő kérdése: melyik világ a kegyetlenebb? Az elidegenedett emberi társadalom vagy az örökéletű vámpír túlélésért folytatott véres küzdelme? A mestermű ismét újat mutat a műfajon belül, magát a gonoszságot kérdőjelezi meg. Vajon létezik? Vagy minden csak nézőpont kérdése?

Akár hiszünk a gonoszban, akár nem, szeretünk félni vagy sem, a horror műfaját nem szabad lebecsülni. Olyan karaktereket teremtett, olyan stíluselemeket alkotott, melyek a mai napig meghatározóak a filmtörténelemben. Ja és persze a horrorfilmes randikról se feledkezzünk meg. Na ugye, hogy nem is olyan rossz ez a műfaj?

Forrás: hitchcock.hu
Képek: tumblr