Dokumentumfilmek, amiket mindenképpen látnod kell

Szuperhősöktől, romantikus komédiáktól, és tündi-bündi meséktől harsogó mozivásznak. Ez a ma mozija. Na, de mi a helyzet a valósággal? A mai mainstream orientált világban egyre kevesebb hangsúlyt kapnak a dokumentumfilmek, pedig jó pár fantasztikus alkotás létezik, amit nem érdemes kihagyni. Néhány gyöngyszemet mi is górcső alá vettünk, amit egy valamire való filmrajongó nem hagyhat ki!
 

1. Kijárat az ajándékbolton át

Lehet meglepő, hogy listánk elején Banksy filmje, a Kijárat az ajándékbolton át szerepel, ugyanis ál-dokumentumfilmről van szó. A brit graffiti művész alkotása mégis megérdemli, hogy bekerüljön a listánkba. A 2010-ben debütált mű hatalmas port kavart és a „világ első street art katasztrófafilmjeként” is emlegetik. A film maga a művészet példázata és kritikája, parafrázisa egyben, mindamellett, hogy egy hihetetlenül szórakoztató és vicces komédia is. A sztoriban egy Thierry Guetta nevű fazon Banksy nyomába ered. Kutatása alatt megszólaltat csomó street art-os figurát. A hallottak alapján rájön, hogy ez neki is megy, és elkezd ő maga is alkotni Mr Brainwash néven. Ezzel Banksy, a film rendezője megteremt egy figurát, egy heccet, akit megetet minden műgyűjtővel és műkritikussal, bemutatva az egész iparágnak.

 

A photo posted by mariana (@aliensshade) on Apr 10, 2016 at 7:03pm PDT

2. Utam az iskoláig

Jackson kenyai, Carlito argentin, Zahira marokkói, Samuel indiai - négy kisgyerek, akik a világ különböző részein laknak és sosem találkoztak, de egy valami közös bennük: nap mint nap hatalmas távolságot tesznek meg, hogy eljussanak az iskolájukba. Útjaik nemcsak hosszúak, de igen veszélyesek is, ők mégis vállalják, hisz céljuk a tudás megszerzése és, hogy ezzel megváltoztathassák életüket.

A film bár kissé didaktikusan a tanulás fontosságára hívja fel a figyelmet, négy különböző kultúrát is bemutat. Miközben végig izguljuk a gyerekek útjait, érezzük problémáik súlyát, a film hangulatát mégis a gyermeki ártatlanság és kedvesség uralja. Egy biztos, Pascal Plisson díjnyertes dokumentumfilmje után sokunk nem fog a házi feladat miatt panaszkodni.

3. Az élet egy napban

2010. július 24-e különleges nap volt a Földön. Közel nyolcvanezer ember ragadott kamerát, hogy a YouTube, a National Geographic és Ridley Scott felkérésére megörökítsenek valamit az életükből. A 4500 órányi beérkezett anyagból született meg a 95 perces alkotás. A szervezők körülbelül ötszáz kamerát is szétosztottak a világ különböző részein, hogy azok is szóhoz juthassanak, akiknek nemhogy kamerára, de még kenyérre sem telik. Egyesek szerint ez egy filmtörténeti jelentőségű kezdeményezés, ami műfaji határokat is döntöget. Erénye, hogy nem mesél, hanem hajszálpontosan bemutat, mégpedig minket embereket, saját szemszögünkből. Gyönyörű tájak, vidám pillanatok, nehéz sorsok. Megnézése után sírva mondunk igent az életre.

4. Vándormadarak

Na, és akkor most jöjjön a klasszikusnak titulált természetfilm! Abból is egy igen remek példány. Az egész bolygót átívelő utazás során nemcsak madárfajokkal ismerkedhetünk meg, de számos környezeti problémára is felhívják a figyelmünket. A dokumentumfilm 450 ember háromévi munkájának eredménye: 200 helyszínen forgattak, trükk felvételek és számítógépes technika nélkül. Az operatőrök sokszor saját testi épségüket kockáztatva, a repülőgépből kilógva követték a madarak repülését. Az eredmény egy lélegzetelállító alkotás lett. A filmben végig érezni lehet a harmóniát madár és természet között. A leírhatatlanul szép természetfilm célja, hogy a madarak szemével láttassa bolygónkat, a Földet.

5. Sejtjeink

Most pedig jöjjön egy magyar alkotás: Almási Tamás dokumentumfilmje egy olyan témakört boncolgat, amiről senki sem beszél szívesen. 2 és fél éven keresztül követi nyomon három pár sorsát, akiket egy meddőségi centrumban kezelnek. Különböző emberek, különböző előélettel, egy közös van bennük: babát szeretnének, ugyanis nagyjából 7-10 éve küzdenek azért, hogy szülővé válhassanak. Megismerhetjük előéletüket, miért nem lehet gyermekük és, hogy hogyan hat ez az életükre. A film olyannyira személyes, hogy sokszor zavarba ejtő, de a hatás nem marad el. Egyből szívünkbe zárjuk őket, sírunk velük a tragédiákon és örülünk a boldogságuknak. Mindemellett pedig az orvosok munkájába is belepillanthatunk.

A 2001-ben készült alkotás rendkívül emberközeli, megható és bátran állíthatom, hogy megváltoztatja az embert. Ezen kívül egy nagyon fontos dologra bíztat: soha ne adjuk fel!



Forrás/ képek: origo, filmtekercs, fejmuves.blog, tumblr, youtube, filmtett