Schumacher Vanda politikai pályára készült, színész lett, majd Amerikába ment, ahol meg akarták késelni

Honnan jött az ötlet, hogy kimentek Amerikába?

Már nagyon régóta akartam utazni, csak a forgatások miatt sokáig nem tudtam. Eredetileg Bali, majd Thaiföld lett volna az úticél, de sajnos ezeket is keresztülhúzta a koronavírus. Viszont annyira bennem volt a mehetnék, hogy az egyik este felhívtam Vivit (Szilágyi Vivien a Való Világ 10. évadának győztese), hogy én most azonnal elmegyek Amerikába. Mivel egyedül, főleg lányként kiutazni nem annyira biztonságos, megkérdeztem, hogy van-e kedve velem tartani. Egyből rávágta, hogy igen. Én New Yorkba szerettem volna menni, de meggyőzött, hogy legyen inkább Los Angeles. 

Mivel színész vagyok, a médiában dolgozom, Los Angeles pedig az angyalok városa, így több se kellett, rábólintottam.

Merre jártatok még?

Közel egy hónapot töltöttünk Los Angelesben, majd mentünk tovább Las Vegasba, onnan Hawaiira, majd vissza a kiinduló városunkba.

A szemfüles követőid kiszúrhatták a közösségi médiában, hogy Los Angelesben belefutottatok több magyarba is.

Van egy nagyon jó barátom, Roli, aki éppen kint volt Venice Beachen az egyik barátjával, de akkor még nem árulta el, hogy kivel. Amikor leszállt a gépünk, még aznap este találkoztunk egy koccintás erejéig. Akkor láttam, hogy Roli Manuellel sétál felénk, én pedig nem hittem el, hogy ez megtörténhet. Végül hozzánk csapódott Beton Hofi és még egy pár másik magyar is. Pár hétre rá pedig Jilly Krisztivel is találkoztunk. Vele még az Éjjel-Nappal Budapestben dolgoztunk együtt, és azóta is barátnők vagyunk. Ő kellett ahhoz, hogy élőben láthassam a Hollywood-feliratot, mert lehet, hogy magamtól el sem megyek oda.

Pont ott voltatok az Oscar-gála napján is, milyen volt testközelből átélni egy ilyen eseményt?

Nagyon érdekes helyzet volt, mert egyik napról a másikra lezárták az egész utcánkat, és alig tudtunk közlekedni a szállás és a város között. A kétszer két sávos úton végig „sztárbuszok” álltak, és körbe volt kerítve minden. Akkora volt a biztonság, hogy a gála reggelén lementünk egy kávéért, és nem akartak visszaengedni minket az utcánkba, mert nem hitték el, hogy ott lakunk.

Hogyan jutottatok vissza?

Kötöttem egy alkut a rendőrökkel, hogy ha tudom a kapukódot a lakásunk épületébe, akkor bemehetek.

Mit tapasztaltál, általánosságban miben különbözik az amerikai gondolkodásmód a magyartól?

Mindenki ismeri az amerikai álom kifejezést. Ez nem vicc: ami Amerikában meg tud történni, az meg is fog. Rossz értelemben is egyébként, mert Hollywoodban több atrocitás is ért minket. 

Engem például kiraboltak, ellopták a táskám, egy hajléktalan pedig meg akart késelni minket. 

De számtalan pozitív tapasztalatunk is volt, ezért is gondolkozom azon, hogy egy nap majd odaköltözöm. Nagyon szeretem Magyarországot, ez a hazám, de nagyon sokat utazom, és látom a különbségeket. Hozzá vagyok szokva a kétlaki élethez, mert a családom egyik fele Németországban él. Az sem véletlen, hogy ilyen sok időt voltunk kint. Szerettem volna felmérni a várost és megnézni, hogy milyen az élet odakint. Az utcán is már azt lestem, hogy melyik lehet majd a kedvenc kávézóm vagy jógatermem, ha egyszer ott fogok élni.

Mi vonz ennyire a külföldi életben?

Nagyon jó érzést tudni, hogy miközben az ember benne van a mindennapi mókuskerékben, bármikor ott van a lehetőség, hogy becsukja az ajtót maga mögött, és új életet kezdjen. Ez abszolút megnyugtató. Nem szeretnék elmenekülni – és soha nem is fogok – a problémáim elől, de fontos az a tudat, hogy ha történik valami, akkor nem csak a dombon lefele vezet az út.

Az elmúlt időszakban sokszor felszólaltál a magyar választásokkal kapcsolatban. Az április 3-ai eredmény is közrejátszanak abban, hogy külföldön tervezgeted a jövődet?

Számomra nagyon fontos volt ez a választás. Kevesen tudják rólam, hogy sokáig politikai pályára terveztem lépni. 

Katonai alapismeretekből érettségiztem emelt szinten, mert a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre szerettem volna menni politológia szakra. Érzékeny vagyok a politikára, de nem a mostani választás eredménye, hogy külföldre költöznék. Nyilván szerepet játszik benne a politika, de már négy évvel ezelőtti választásnál is ezt éreztem. Azt vallom, hogy mindenkinek meg kell tapasztalnia legalább egyszer az életben, hogy milyen külföldön élni pár évet.

Miért nem lettél végül politikus?

Fiatal, pörgős lány vagyok, ami nem összeegyeztethető a közpolitikai pályával. Másrészt a média a legnagyobb szerelmem.

Milyen terveid vannak még?

Leginkább az itteni munkák miatt jöttünk vissza Magyarországra. Nem szeretném itt hagyni a karriert, amit felépítettem. Több projektem készül, de sajnos még nem beszélhetek róluk, és említhetnék olyan jövőbeli munkákat is, amik nagyon izgalmasnak ígérkeznek, de nem szeretném elkiabálni őket. Ezzel együtt minél előbb szeretném beadni az amerikai vízumomat, ami több hónapos procedúra.

Elég sok bürokratikus akadálya van, hogy valaki Amerikába költözzön, és ott munkát is vállaljon.

Többfajta vízum van, és sokkal egyszerűbb megkapni ezeket, mint ahogy azt sokan mondják. Nyilván ha az ember takarítónőnek akar kimenni, akkor az nem megy olyan könnyen. Viszont magyarként simán lehet vízumot kapni, ha valaki elhivatott és megvannak az alapjai a saját szakmájában, amiben szeretne kint elhelyezkedni. Maradnék a média területén, de nem biztos, hogy a kamera előtt. Engem érdekel ez a része is a szakmának, de majd meglátjuk, hogy mi forr ki belőle.

Nyitókép: Sárosi Zoltán/RTL Magyarország