Ki tehet arról, hogy Budapestet ellepte a kutyapiszok, és mi lehet a megoldás?

A helyzet mondhatni kritikus kutyapiszok-fronton, és leginkább a zöldfelülettel kevésbé ellátott belső kerületekben okoz egyre inkább problémát. Még tavaly közölte az Állatorvostudományi Egyetem, hogy jelentősen nőtt a kutyatartók száma a pandémiás időszakban, 2021 nyarára minden második magyar háztartás kutyatartó lett – ez az arány 2018-ban még csak 36 százalékos volt –, így a kutyák száma Magyarországon már jócskán meghaladhatja a 3 milliót.

Budapest sem kivétel, a fővárosban 600-700 ezer eb élhet, ami naponta egy-két nagydologgal számolva legalább 1 millió kengurupóz-felvételt jelent, és ugyanennyi kutyakakát, nem beszélve az utcán helyenként szökdécselve is alig kikerülhető vizeletnyomok sokaságáról. 

A helyi Facebook-csoportokban (és szerkesztőségünk személyes tapasztalatai szerint mindinkább utcai jelenetekben is) kialakuló heves szóváltások arról árulkodnak, hogy a kutyák számának megugrásával a kutyás és nem kutyás városlakók közötti feszültség is számottevően erősödött, legalábbis a belső kerületekben. A kommentfolyamok jellemző mintája, hogy a levizelt kapualjak, kirakatok és kocsik miatt háborgó, az utca közepén otthagyott rakások fotóját keresetlen szavak kíséretében posztoló lakókat a felelősségteljes kutyások általánosítással és a kutyatartók megbélyegzésével vádolják. Az érzelmek ilyenkor gyorsan eszkalálódnak, a vita pedig csakhamar parttalanná válik. 

Együtt élni a bélsárral

Noha a gazdák többsége ma már eltünteti a kutyája utcára ürített székletét, még mindig jócskán vannak olyanok is, akik ezt nem (vagy csak a szemtanúk jelenlététől függően) hajlandók megtenni, ami komoly közegészségügyi problémát jelenthet.

A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) az rtl.hu megkeresésére azt válaszolta, hogy a kutyák ürüléke természetesen fertőzésforrás, mint minden ürülék. Különösen fertőző lehet az állatorvos által nem felügyelt, jellemzően kóbor kutyák ürüléke, amely tartalmazhat olyan fekális eredetű baktériumokat, parazita bélférgeket és azok petéit, amelyek humán egészségügyi kockázatot jelenthetnek. 

A kórokozók több úton kerülhetnek be az ember szervezetébe: a fertőzött széklettel való közvetlen érintkezéssel, a száradó ürülékből szél általi kiporzással, majd a fertőzött por belélegzésével, illetve a fertőzött kutyával való érintkezéssel. 

De mi a helyzet azokkal a felületekkel, ahonnan a gazdák lelkiismeretesen felszedik a kutyapiszkot?

Valójában az eltávolított ürülék is lehet a fertőzésnek potenciális veszélyforrása, valamennyi ugyanis mindig marad belőle a helyszínen, még ha az már nem is szembetűnő. Ugyanakkor a fertőződés veszélye ilyenkor jóval kisebb, mint egy otthagyott, fel nem szedett ürülék esetén – hiszen a mennyiség is jóval csekélyebb. 

A fertőzés tünetei az enyhe gyomor-bélrendszeri tünetektől a súlyos belszervi tünetekig változók lehetnek, a kórlefolyás általában jóindulatú, azonban ritkán lehet súlyos kimenetelű is 

– írta a népegészségügyi központ.

Bár a kutyagumi látványosabb, de a vizelet is okozhat betegséget. Az NNGYK szerint a beteg állat vizelete szintén fertőzés (pl: leptoszpirózis) forrása lehet. A fertőzés a szervezetbe bőrön lévő apró sérüléseken és nyálkahártyán keresztül jut be, ezért kiemelt szerepe van a megfelelő kézhigiénének, ha valaki netán kutyapisis felülettel érintkezett. 

A fertőzött salakanyag egyébként nemcsak az emberekre, hanem az azzal sokkal könnyebben kapcsolatba kerülő többi kutyára is veszélyes lehet.  

Szarnak, bajnak nincs gazdája?

De mit lehet még tenni azért, hogy a fertőzésveszélyt minimalizáljuk, azon kívül, hogy nem fogdossuk a cipőtalpunkat, és gyakran kezet mosunk? 

Logikus következtetésnek tűnik, hogy a több kutya által termelt több szennyeződés nagyobb köztisztasági kapacitást kívánna, magyarán nem ártana az utcákat gyakrabban és alaposabban takarítani. Az illetékességi viszonyok azonban nem egyszerűek, nem mindegy, hol van egy adott útszakasz, és maga a matéria. A Józsefvárosi Önkormányzat szerint például a kerületben azokat az utcákat, ahol BKV-közlekedés van, az FKF-nek kell takarítania, az egyéb utcákat a kerületnek, de van olyan kerület – például Terézváros – ahol besegítenek az FKF-nek a takarításban. A járda viszont már egészen más tészta, a társasházak előtti terület takarítása minden esetben a társasházak feladata.

Persze sok esetben a gazdák is tehetnének többet, hogy eleve kevesebb legyen a takarítani való: kutyások és nem kutyások vitáiban a szélsőségesebb ötletek (például a kutyák pelenkázása) mellett gyakran felmerül annak a Nyugaton látott gyakorlatnak az átültetése, hogy a kutyások vigyenek magukkal vizet és azzal tüntessék el a nyomokat. Erre az ellenérv általában az, hogy nem életszerű teletöltött flakonokkal leszaladni kutyát sétáltatni, hiszen ismerve egy kan kutya jelölési képességeit, akár két liter kevés is lehet egy ilyen műveletre. 

Pedig – bár kevésbé ismert tény, és soha nem is hallottunk még kutyapisi miatt kirótt büntetésről –  de a kutyatulajdonosokat elvileg jogszabály kötelezi arra, hogy halmazállapottól függetlenül gondoskodjanak a jószáguk által hagyott nyomok eltüntetéséről. A  szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény előírja, hogy „állat által közterületen, közforgalom céljait szolgáló épületben, vagy közforgalmú közlekedési eszközön okozott szennyezés megszüntetéséről gondoskodni kell” a gazdának. Azt, hogy ezt milyen módon teszi, nem köti meg a törvény, ugyanakkor ez ugyanúgy vonatkozik a vizeletre is, mint a székletre – értelmezte a törvényt VI. kerületi önkormányzat.

Mindezt a közterület-feglügyelőknek kellene számon kérniük, de az önkormányzat szerint ez nem egyszerű, mivel bírságot kiszabni csak tettenéréskor lehet, és ezzel a gazdák is tisztában vannak. Terézvárosban tavaly azt találták ki, hogy a rendészek 5000-től 50 ezer forintig terjedő bírságot szabhatnak ki, ha a gazdánál nincs a kutyaürülék felszedésére alkalmas zacskó. Kérdésünkre elmondták, hogyan működik mindez a gyakorlatban: a közterület-felügyelő odamegy a kutyát sétáltató gazdihoz, és először azt ellenőrzi leolvasóval, hogy a kutyának megvan-e a kötelező chipje. Ezután megkéri, hogy mutassa be az említett zacskót. Amennyiben van nála ilyen, megköszöni az együttműködést, és ajándékként zacskót is ad a gazdinak. Amennyiben nincs, elkéri a személyi igazolványát, lakcímkártyáját, és kiszabja a helyszíni bírságot, majd szintén ad zacskót ajándékba. 

A rendelet tavaly novemberi élesítése óta viszont nem volt túl sok bírságolás, mindössze 13 ilyen esetről számolt be az önkormányzat, átlagosan 10 ezer forint bírságot szabtak ki.

A VI. kerületi önkormányzat álláspontja szerint mindenesetre a kutyatartóknak kellene változtatni a szemléletükön. Hozzátették: a kerület évente több mint 10 millió forintot fordítunk kutyaürülék tartó szemetesek kihelyezésére és karbantartására.

Józsefvárosban havonta 100 darab kutyagumigyűjtő zacskót bocsátanak a kutyások rendelkezésére, emellett olyan programokat és akciókat hirdetnek, amivel felhívják a kutyatartók figyelmét arra, hogy a kutyapiszok eltakarítása elsősorban a gazdák felelőssége. 

A XIII. kerületben a takarításra mentek rá az önkormányzat válasza szerint. Megkeresésünkre azt írták, hogy járdatakarító gépeket üzemeltetnek, pályázat útján támogatják a lakóközösségeket magasnyomású mosó beszerzésében, „valamint Faltól falig elnevezésű köztisztasági programsorozatunk keretében a kerület egész területén végzünk átfogó köztisztasági akciókat”. 

Mindennek az eredménye azonban nem feltétlenül kielégítő, Újlipótváros egyes részeiben például jó ideje vágni lehet a húgyszagot a helyiek szerint. Pedig a kerületben bevezettek egy innovatív megoldást is, a városrész néhány pontján kutyavécét alakítottak ki – ez gyakorlatilag egy homokkal felszórt elkülönített területet jelent –, nemrégiben pedig Terézvárosban is létrehoztak egy ilyet az Eötvös-Andrássy utca sarkán, egyelőre kísérleti jelleggel.

Létezik egy másik hasonló találmány is, a csehek egy rongálás- és lopásbiztos, lyukakkal és illatnyommal ellátott betonelemet üzemeltek be már több városban is, ami a sokatmondó DOG-PEE névre hallgat. A lényege, hogy olyan illatanyagot áraszt magából, hogy ha azt a kanok és domináns szukák megérzik, akkor biztosan oda akarnak pisilni. 

Terézvárosban az egészen high-tech megoldásokat is fontolóra veszik.  A kutyagumi visszaszorítása érdekében felvették a kapcsolatot Tel-Avivval, ahol DNS-azonosítással szabnak ki bírságot a renitens kutyatulajdonosokra. A két évvel ezelőtti bevezetés előtt döbbentek rá a városvezetők, hogy 40 ezer kutya gazdája hagyja ott a kedvence ürülékét az utcán. Ez havonta 500 kilogrammot jelent, ami komoly mennyiség. 

A technika feltétele, hogy a kutyáktól DNS-tesztet vegyenek előzőleg, ezt ott az ebösszeíráskor teszik meg. 

Ha találnak szabadon ürüléket, abból mintát vesznek, végül a DNS-tesztet már csak össze kell vetni az adatbázissal és már megy is a büntetés a gazdának, ami 70 ezer forintnak megfelelő sékel is lehet.

Egy francia városban, Béziersben szintén ezzel a módszerrel próbálják tisztán tartani az utcákat, ott 122 eurós (47 ezer forintos) büntetést szabhatnak ki a delikvensekre.

Nyitókép: Pete Lomchid/Getty Images