„Történelmi lehetőség előtt áll Magyarország” – Orbán Viktor zárt körben felvázolta az ország stratégiáját

A Széll Kálmán Alapítvány karácsonyi vacsoráján vázolta fel a következő évtized kihívásait és lehetőségeit Orbán Viktor miniszterelnök – derült ki Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatójának összefoglalójából. 

A Mandineren megjelent írás szerint Orbán Viktor egyebek mellett azt mondta:

• a Magyarország előtt álló legnagyobb stratégiai kihívás az, hogy kikerüljön a közepes fejlettségű országok köréből, és felzárkózzon a fejlett államokhoz, Közép-Európán belül pedig regio­nális középhatalmi státuszt érjen el. 
• Ez olyan feladat, amelyet Magyarországnak széttöredezett világrend mellett kell bejárnia. Az új rend kontúrjai még csak most alakulnak, de egy dolog bizonyos: ha visszaáll a hidegháború korának blokkokon alapuló nemzetközi rendje, akkor az a nemzetközi kapcsolatépítés és kereskedelem visszaesésével, ennek következményeként pedig akár Magyarország eljelentéktelenedésével fenyeget.
• Egy ilyen felállásban minden gazdasági, politikai és kulturális transzfer a tömbök vezető államain keresztül zajlik. A centrumok alá tartozó, csomópontként értelmezett országoknak pedig csak a periféria szerepe jut.
• A kétkomponensű problémára jelenthet választ az összekapcsoltságon alapuló modell, amely Magyarország felzárkózási stratégiájaként szolgál már most is. Ennek lényege röviden az, hogy Magyarország kelettel és nyugattal is barátkozik.
• A globalizáció neoliberális modellje kifulladt. A szabályozatlanság, az állami kontroll hiánya kiiktatta azokat a biztonsági mechanizmusokat, amelyek képesek csillapítani az esetleges káros hatásokat. Innen érthető meg a 2008-as gazdasági válság jelentősége is: gyors terjedése és drasztikussága épp annak volt a következménye, hogy erős állam híján nem volt olyan szereplő, amely képes lett volna enyhíteni a tüneteket, esetleg megszüntetni az okokat. 
• Emellett a neoliberális doktrína az ipari termelés helyett a szolgáltatói szektor fontosságát, illetve a profitabilitást helyezte a középpontba. Így egy-két évtized alatt leépült számos nyugati ország hagyományosan fejlett ipari kapacitása. Ez ütött vissza 2008-ban: az ipar nélkül maradó nyugati, főleg európai hatalmak jobban megérezték a válságot, az ázsiai országok – azon belül is főleg Kína – pedig megerősödtek.
• A 2020-as évben kirobbanó világjárvány pedig ismét napfényre hozta a neoliberális világrend sérülékenységét. A pontot az i-re a 2022-ben kitörő ukrán–orosz háború tette fel, amely egyértelművé tette, a jelenlegi nyugatközpontúság nem tartható fenn, mivel a Nyugat kihívói megerősödtek, nem kis részben épp a liberalizált kereskedelem és gazdaság miatt.
• A vonatkozó szakirodalom szerint a sikeres felzárkózás három legismertebb példája Dél-Korea, Finnország és Írország esete. Dél-Korea az iparfejlesztésre, Finnország a gazdasági szerkezetváltásra, Írország pedig a tőkebeáramlásra fókuszált. Ám ezek a példák a legjobb esetben is csak inspirációnak jók, az elmúlt harminc év arra tanít minket, hogy nem lehet egy az egyben lemásolni más országok megoldásait.
• Hazánk képes kombinálni az előbbi modellek előnyeit és sikeres elemeit. 
• Ilyen például a fokozott állami szerepvállalás a fejlesztésekben, a befektetés- és vállalkozásösztönző adórendszer kialakításában, a reálbérek utóbbi évtizedben látott jelentős emelkedése vagy a magas hozzáadott értékű ágazatok meghatározó szerepe. A tőkebeáramlást érintő konjunktúraérzékenység problémáját pedig úgy ellensúlyozzuk, hogy megfordítottuk a logikát: nem külföldi cégek központjainak idetelepülését ösztönözzük, hanem olyan hazai vállalatok megerősödését, amelyek regionális szinten válnak meghatározó szereplővé, mint a Mol, az OTP Bank vagy a 4iG.
• A fenti alapokon állva a 2020-as évek elejére sikerült elérni, hogy Magyarországnak reális esélye legyen kilépni a közepesen fejlett országok csapdájából. 
• Tovább kell növelni a külföldi működőtőke-beruházást, valamint az energetika terén minél több kapcsolatot szükséges kiépíteni a világ és a szűkebb régió nagy elosztópontjai­val. A regionális együttműködéseket tovább kell erősíteni. Ezenfelül régiós és globális szereplővé kell tenni a magyar bankszektort, amely valamennyi gazdasági ágazat katalizátora.
• A felsőoktatás már megkezdett átalakítását arra kell felhasználni, hogy elősegítse a tudástranszfert az ipari szereplők és a távoli kutatóközpontok vonatkozásában. Végül a jelenleginél hangsúlyosabban szükséges jelen lennünk a nemzetközi térben, elsősorban a nyilvános diplomácia eszközparkjával. Az iparágak szintjén pedig a klaszterek kiépítésére alkalmas hadiipar és az utóbbi évtizedekben felértékelődő infokommunikációs szektor mellett az összekapcsoltságra leginkább alkalmas élelmiszer-, gyógyszer- és járműipart érdemes megerősíteni.
• Hazánk nagy dolgokra hivatott ország, és történelmi lehetőség kapujában állunk.

Nyitókép: Koszticsák Szilárd/MTI