„Az utolsó pillanatig húzzuk” – a rezsiemelés padlóra küldte a civil szervezeteket, amelyek az állam feladatát látják el

Az egyéves Noel jó alvó. A Menedékház Alapítvány átmeneti otthonában él az édesanyjával és testvéreivel. „Négy gyerekkel lakom itt” – jegyzi meg Rita. A szobában minden lehetséges pakolófelületen ruhák, játékok hevernek. Noel a legkisebb, a legidősebb testvére pedig tízéves. Egy éve kerültek átmeneti otthonba. Óvatosan rákérdezek, miért. 

„Nehezen tudtunk albérletet találni a párommal, aki sajnos mostanra itt hagyott minket” 
 

– mondja Rita. „Nagyon nehéz a keresés ilyen sok gyerekkel. Nehezen kapunk helyet. A legtöbb helyen kis szobák vannak.” Az átmeneti otthont viszont megszerették. „Ez olyan jó, ez a nagy szoba” – mutat körbe. Ha lehetne, akkor maradnának.

Az otthonban most 42 gyerek lakik a csecsemőtől a kisiskolásig. A fenntartó Menedékház Alapítvány közel 4000 négyzetmétert bérel abban a volt laktanyában, ahol egykor az Angyalbőrben című sorozatot forgatták. „Hajléktalan embereknek és hajlék nélküli családoknak segítünk” – magyarázza Nagy Zoltán, a Menedékház Alapítvány szakmai igazgatója. „A hajléktalan emberek számára 143 férőhelyet tartunk fenn. Illetve családok számára összesen 80 férőhellyel működünk” – sorolja.

A rászorulók komplex segítséget kapnak tőlük, a szállás és ellátás mellett segítenek az újrakezdésben is: rehabilitációs programjaik és adományboltjuk is van. „Bérelünk kerteket, és növénytermesztéssel, illetve állattartással is foglalkozunk. Van három kecske, tyúkok, kakas” – sorolja. 

Az alapítvány jövője azonban sok más hasonló munkát végző civil szervezethez hasonlóan bizonytalanná vált.

A csőd szélén a rezsiemelés miatt

Az elmúlt hónapok kormányzati intézkedései nagyon nehéz helyzetbe hozták a civil szervezeteket. Július óta a cégekhez hasonlóan csak a magasabb, piaci áron tankolhatnak. A rezsicsökkentés részleges eltörlése pedig az egekbe emelte a közüzemi számláit azoknak az alapítványoknak és egyesületeknek, amik valamilyen intézményt is fenntartanak: például ellátóhelyet, rendelőt, menhelyet vagy tanodát. (Kedden került a hírekbe az Állatmentő Liga, 707 ezer forintos elszámolószámlájukra szerencsére rövid idő alatt összeadták a pénzt támogatóik.)

Sok civil szervezet közfeladatot lát el, vagyis olyasmivel foglalkozik, ami az állam vagy az önkormányzat dolga volna. 

Cserébe általában úgynevezett normatívát kapnak, de sok olyan civil szervezet is van, amely állami támogatás nélkül működik. A normatíva többnyire csak a költségek töredékét fedezi, a többit adományokból és pályázatokon kell összeszedni. A rezsiemelés és a drágább üzemanyag ezért lehetetlen helyzetbe hozza a szervezeteket. Az egyik megoldás a normatíva emelése lehetne, az RTL megkeresésére azonban a Belügyminisztériumtól azt írták: októbertől pályázatokat kezdenek kiírni, hogy a nyertes civilek segítséget kapjanak a számláik kifizetéséhez és a működési költségeik fedezéséhez.

Azt nem tudni, hogy erre mennyi pénz lesz, és mikortól. Pedig sok szervezet már most a csőd szélén van a megnövekedett rezsi miatt. A Menedékház Alapítvány is. 

„Az eddig közel 1,5 millió forintos áramdíj 3 millió forintra emelkedik januártól. A 3,5 milliós gázszámla pedig közel 28 millióra” 
 

– nézi meg a pontos számokat Nagy Zoltán a jegyzeteiből. Azaz a villanyszámlájuk a duplájára, a gázszámlájuk pedig majdnem a nyolcszorosára nő. De ezzel nincs vége: kaptak egy nagyobb számlát, amit szeptember végéig előre be kell fizetniük, mert a szolgáltató attól tart, hogy tartozást fognak felhalmozni. „Az egy 28 és fél milliós összeg. Ezt jelen pillanatban önerőből már nem tudjuk befizetni.”

Nagy Zoltán szerint ekkora rezsiemelést képtelenség kigazdálkodni. A fűtésen amúgy se nagyon spórolhatnak, mert ahol kisgyerekeket látnak el, ott kötelező meleget biztosítani. 

„Az állami normatíva nagyjából 21 millió forint havonta” 
 

– mondja. Tehát a gázszámlára sem elég. „És ebből kellene gyakorlatilag mindent fedezni. Mert rengeteg egyéb költség van, a bérek, a telefon-előfizetések, az internet, és még sorolhatnánk.”

A bizonytalanság miatt már van olyan család, amelyik elköltözött. „Ez az egész a kollégáimnak is nagyon megterhelő. Amikor a belső levelezésben körbeküldtük, hogy milyen számokra lehet számítani, nagyon gyászos volt a hangulat. Nyilván az itt lakóknak is, őket is tájékoztattuk időben” – mondja.

A többi intézménynél hosszú a várólista, a rezsiemelés, a benzin drágulása ráadásul őket is sújtja. Zoltán ráadásul attól tart, hogy sok lakójuk máshol nem is kapna megfelelő ellátást. A Menedékház ugyanis a hajlék nélkül élők közül is a legelesettebbeknek segít. „Nagyon rossz egészségi állapotban lévő embereket látunk el. 

Kerekesszékeseket, járókereteseket, oxigénpalackosokat, különböző egészségügyi és mentális problémákkal küzdő embereket. Az ő elhelyezésükre szerintem nincs felkészülve a hajléktalanellátó rendszer.

Több minisztériumtól, a gondoskodáspolitikáért felelős államtitkárságtól és más állami szervektől is segítséget kértek, de nem kaptak választ. Csak a Fővárosi Önkormányzat és a XI. kerület jelezte, hogy gondolkodnak a megoldáson. „Ez az alapítvány az én gyermekem. Többféle forgatókönyvre készülünk. Az utolsó pillanatig húzzuk. Megpróbálunk működni – egész addig, amíg lehet.”

Bajban a menhelyek

A ceglédi menhelyen hosszú utazásra készítik fel az autót. A szállítódobozok aljára pelenka kerül, arra pedig pokróc. Németországba indulnak másnap, örökbe fogadott kutyákkal. A menhelyt működtető alapítvány két német szervezettel is együttműködik, és a gazdára váró kutyák egy része ott kezd új életet. Az alapító, Soltész Lászlóné – vagy, ahogy mindenki ismeri, Kati – büszke arra, hogy náluk egyetlen kutyát vagy cicát sem altatnak el helyhiány miatt. Több ezer négylábút mentettek meg a menhely alapítása óta. „Aki hozzánk bekerül, az mind életben marad, próbáljuk meggyógyítani, orvoshoz hordjuk, és gazdát keresünk nekik” – mondja.

A menhelyen körbesétálva szinte minden állatról eszébe jut valamilyen történet. Büszkén mutatja a fűthető kenneleket, idén akarták megduplázni a számukat. „Jött ez a rezsiemelés, úgyhogy lemondtuk a további bővítést, mert lehet, hogy ezeket sem tudjuk majd télen fűteni. Óriási probléma lesz ezzel” – mondja lemondóan. „Azért egy beteg, műtött kutyát vagy a pici kölyökkutyát meleg helyen kellene tartani.” A gázszámla még nem jött meg. De már előre tartanak tőle. 

„Egy villanyszámlát már kaptunk, 594 ezer forintról. És előtte 120 ezer forint volt” 
 

– mondja.

A kutyák élelme és az elhullott állatok tárolása miatt folyamatosan mennek a fagyasztók, tehát az áramon nem tudnak spórolni. „Önkormányzati feladatot látunk el. Az utcán és a házaknál elpusztult kutyákat és macskákat is itt, a hűtőkamrában helyezzük el. Az meg folyamatosan fogyasztja az áramot.” Az autóik is rengeteget futnak. „Az utcáról hordjuk be a kutyákat, bejelentés alapján. Nagyon sok kutyát Pestre hordunk szakorvoshoz, műtétekre” – sorolja. Kati azt mondja: tudják, hogy a megemelt rezsit a cégeknek is nehéz kigazdálkodniuk, de nekik legalább lehet profitjuk. „Ezt felháborítónak találom. A kisebb alapítványok ezeket a számlákat nem fogják tudni kifizetni. Biztos” – jegyzi meg érezhető bosszúsággal.

A rezsi és az árak elszabadulása a menhelyet azért is sújtja, mert az emberek spórolnak, és egyre többen szabadulnának a kedvencüktől. 

„Éppen ma is három hívás volt, hogy be akarja hozni a kutyáját. Egy idős néni eljött a lakásomhoz, hogy 83 éves, nagyon kicsi a nyugdíja, nem tud fűteni, nemhogy a macskákat etetni” 
 

– meséli. Azt mondja, szerencsésnek tartják magukat, hogy két német alapítvány is támogatja őket, de a jövő így is bizonytalan. „Hogy a pénzt honnan fogjuk előteremteni, fogalmunk sincs. Ha ez így marad.”

Több száz kisgyerek számít rájuk

Novembert idéző, szürke, esős idő van, amikor Benkő Fruzsina munkába indul Hernádszentandráson. A faluban, aki csak teheti, a házába húzódik, ő azonban a szomszédos Encsre igyekszik. A városszéli, szinte kizárólag romák lakta utcákat csak „telepként” emlegetik az itt élők. Erre lakik több olyan kisgyerek, akik az InDaHouse foglalkozásaira járnak. A mélyszegénységben élő gyerekeknek segítő civil szervezetet Fruzsi alapította, mostanra azonban 250 önkéntesük van.

„Három faluban, illetve egy városhoz tartozó cigánytelepen dolgozunk. Most már 234 gyereknek tartunk fejlesztő foglalkozásokat heti rendszerességgel” 
 

– mondja Fruzsi. Kicsiknek és nagyoknak is segítenek. A babákhoz és az egészen kicsi gyerekekhez házhoz járnak a szakembereik. Az iskolai előkészítőn az írásra, olvasásra, számolásra készítik fel a gyerekeket, a tanodában pedig egyénre szabott foglalkozásokat tartanak, mentorprogramot indítottak, segítenek felkészülni a vizsgákra, és a gyerekek szociális készségeit is fejlesztik.

Encsen, a telep szélén Fruzsit az egyik szülő, Terebesi Gábor várja. A férfi az összes itt élő családot ismeri, a gondjaikkal együtt. A kezdetektől segíti a civilek munkáját, sokat beszélgetnek. „Mi lett az iskola tetejével?” – érdeklődik Fruzsi. Az épület több mint egy éve égett le. Gábor szerint azóta úgy áll, pedig 150 gyerek jár oda. „Valamit kezdeni kellene, mert vécére sem tudnak elmenni normálisan. De ebédelni sem lehet. Eddig le tudtak ott ülni, most viszont haza kell hordani az ebédet” – mondja.

Fruzsi felfigyel az égő műanyag csípős szagára. A környéken élőknek gyakran nincs pénzük szénre vagy tűzifára. Rá is kérdez, hogy a telepen élőket hogyan érinti az árak elszabadulása. Gábor szerint a családok nagy része igen rossz helyzetben van. A többség közmunkából él, amiből egyre kevesebb van, és lassan az idénymunkáknak is vége. „Ha jó az idő, akkor még egy ilyen másfél hónapot lehet dolgozni, ha nem jön be valami irtózatos nagy hideg. És onnantól kezdve megáll minden. És akkor lesz a legnagyobb gond” – mondja.

A cigánytelepen élő családokhoz hasonlóan most az InDaHouse-nál is számolnak. „Ennek a háznak elég magas a rezsije” – mutat körbe a központjukban Fruzsi. 

„Itt minden villanyról megy alapvetően. Úgyhogy eddig egymillió forint volt az éves villanyszámlánk. És most kettő lesz.” 
 

A benzinköltségük is óriásit nőtt. „Van két kisbuszunk és egy személyautónk. Az önkéntesek kisbusszal érkeznek ide, és azzal is mennek haza. Illetve a falvak között folyamatosan szállítjuk a gyerekeket.”

Mindez felborítja a gondosan megtervezett költségvetést. „Így, az év közepén ez azért meglepi a civil szervezeteket, mert nálunk is előre megtervezett költségvetés van. Úgyhogy ez most kicsit átrendezi a sorokat, hogy mire mennyit költünk” – mondja.

A kisgyerekekkel foglalkozó egyesület adományokból működik, állami támogatást nem kapnak. 

„Lesz egy adománygyűjtő kampányunk október elején, ahol a benzinre fogunk gyűjteni, és utána jön egy másik: napelemeket szeretnénk a házra” – sorolja a terveiket. Szerinte az egész helyzet olyan méltatlan.

„Szerintem borzasztó, hogy olyan civil szervezetek, amik régóta nagyon-nagyon fontos munkát végeznek, most amiatt kell aggódjanak, hogy miből fizetik ki a gázszámlát.” Több mint 120 családnak segítenek. 

„Az az igazságtalanság zavar minket, ami ezeket a gyerekeket éri. Pusztán attól, hogy hova születnek, hogy szegénységbe születnek, hogy egy borsodi faluba születnek, hogy cigány származású családba születnek… hogy ez a mai Magyarországon megpecsételi a sorsukat” 
 

– mondja. Miattuk nem állhat le a munka.