Szalay Bence: Azt éreztem, az én játékomon múlik minden

Mi volt az első benyomásod a műsorról? Miért szerettél volna Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban részese lenni?

Amikor felkértek, nagyon kíváncsi lettem, a formátum egy olyan realitynek tűnt, ami teljesen eltér a megszokott, klasszikus valóságshow-któl. Olyan képességeket kell ebben a műsorban használni, amik eddig nem igazán voltak fókuszban a tévéképernyőn.  

Voltak elvárásaid a műsorral kapcsolatban?  

Számomra az volt a legfontosabb, hogy egy gondosan megválogatott csapat tagja lehessek. Szerencsére ez így is lett, nagyon komoly és értelmes emberekkel vehettem részt ebben a játékban, akik nem vették fél vállról a versenyt. Éppen ezért is volt szerintem ennyire izgalmas és nehéz a nyomozás.  

A képernyőn keresztül kifejezetten krimi hangulatú volt a nádasdladányi kastély. Belülről milyen volt a helyszín atmoszférája?  

A kastély, a helyszínek és a játékok tökéletesen megteremtették azt a miliőt, amiben éreznünk kellett magunkat. Olyan volt, mintha egy Agatha Christie-regényben lennénk. Azonban miután gyilkos lettem, annyira nyomasztóvá és fárasztóvá vált a játék, hogy egyszerűen nem tudtam már a környezetemre figyelni, próbáltam napról napra túlélni.

Milyen érzés volt egy éjszaka alatt ártatlanból árulóvá válni?  

A műsor kezdete előtt azt hittem, hogy annál izgalmasabb dolog nem történhet egy játékossal, mint hogy kap egy meghívót az árulók közé. Ezzel szemben, amikor Nagy Zsolt behívott gyilkosnak, rájöttem, hogy ez egy szörnyen hálátlan feladat. Biztos vagyok benne, ha a játék egy másik pontján kapom a meghívót, sokkal jobban örültem volna neki. Abban a pillanatban azonban tudtam, hogy átkerültem a gyengébb oldalra. 

Olyan volt, mintha egy focimeccs közepén beállítottak volna a vesztésre álló csapathoz, és azt éreztem, az én játékomon múlik minden.  

Nehezebb volt a műsorban gyilkost játszani, mint egy színdarabban vagy egy filmben? 

Nekem ez a játék olyan volt, mint egy véget nem érő improvizáció. Teljesen más volt itt gyilkosnak lenni, mint a munkám során eljátszani egy szerepet. Itt folyamatosan információkkal bombáznak, amiket próbálsz megjegyezni, és addig ismételgeted magadban ezeket, hogy a végén már te magad sem tudod eldönteni, hol ér véget az álcád és hol kezdődik az igazság. Mivel én is hazudtam már életemben, ezért próbáltam a játékban is ugyanúgy hazudni, ahogy azt a valóságban is tenném. Ez azonban szörnyen megviseli az embert, főleg, ha olyanokkal csinálja, akiket nagyon megszeretett. Éppen emiatt volt számomra ez a játék sokkal életszagúbb, mint egy színházi darab vagy egy filmszerep.  

Miért árultad el Nagy Zsoltot?  

Miután áruló lettem, biztos voltam benne, hogy ezt a játékot csak úgy lehet megmenteni, ha tiszta lappal, és új gyilkosokkal kezdjük élőről az egészet. Annak érdekében, hogy ne bukjak le és megmaradjon a játék izgalma, muszáj volt így döntenem.  

Mi alapján választottál magad mellé új társat?  

Ha a szívemre hallgattam volna, a barátomat, Mohát hívtam volna be, azonban rá már akkor is sokan gyanakodtak, ezért túl rizikós lett volna őt választani. Danin pedig már az elejétől kezdve láttam, hogy az ott lévő 22 ember közül ő a legalkalmasabb a gyilkos szerepre. Ezért egyértelmű volt, hogy az ő nevét fogom írni a meghívóra.  

Miért tartottad Törőcsik Danit a legjobb választásnak?  

Messziről láttam Danin, hogy nem egy érzékeny csávó, nem az érzelmei vezérlik a tetteit. Szerintem ő ártatlanként is nagyon jól tudta mozgatni a szálakat, minden szituációt borzasztóan higgadtan kezelt, és egy pillanatra sem felejtette el, hogy ez csak egy játék. 

Ő egy „észember”, aki nagyon racionálisan gondolkodik, én viszont inkább egy „szívember” vagyok, talán ezért is bírta a lelkem kevésbé ezt a játékot.  

Voltak olyan fordulatok, amik csak a műsor visszanézése után álltak össze a fejedben?  

Bevallom, kicsit tartottam attól, hogy sok olyan dolog fog kiderülni, amik a hátam mögött történtek, de a visszanézés után sem tudok olyan eseményt felidézni, amire ne számítottam volna.

Az sem lepett meg, hogy Dani elárult?  

Nem. Miután Dani beállt mellém, majd először rám tette a voksát, onnantól kezdve tudtam, nem számíthatok a védelmére. Ugyanazt tette velem, amit én Zsolttal. Ráadásul ugyanazért, amiért én is elárultam a korábbi társam. Ez a lépés részéről egy teljesen logikus döntés volt, és ahhoz, hogy biztonságban tudja tovább folytatni a játékot, szükséges is.

A kiszavazásod előtt többször elmondtad, hogy nem vagy jól. Mi volt az a pont, amikor ennyire nehézzé vált számodra a játék?  

Amikor a koktélpartin azt a feladatot kaptuk, hogy egy öleléssel kell kiválasztanunk a következő áldozatunkat. 

Teljesen más az, amikor egy nevet felírsz egy papírra, vagy egy egész estén keresztül beszélgetsz egy emberrel, várva arra az egyetlen tökéletes pillanatra, amikor hátba támadhatod. 

Ez gyilkosként nagyon megviselt engem. Ráadásul, amikor Moha elbújt a reggelinél, és azt hittem kiesett az egyetlen ember, akiben a bízom, teljesen kiakadtam.

Melyik volt számodra a legemlékezetesebb és legnehezebb pillanat a játékban?

Összemosódik a kettő. Azt láttam az első gyilkoscsapaton, hogy taktika nélkül játszanak. Az csodálatos érzés volt, hogy Danival fel tudtunk építeni egy olyan stratégiát, aminek köszönhetően nyugodtan hátradőlhetettünk. Mi csak meggyújtottuk a zsinórt és vártuk, hogy robbanjon a bomba. Közben meg szörnyen nehéz is volt azt látni, hogy a tervünk ilyen jól működik. Végignézni, hogy az emberek tényleg a sötétben tapogatóznak, és egymás után küldik haza a kerekasztal-ceremóniákról az ártatlanokat… Hasonlóan kettős érzés volt számomra a búcsú pillanata is. Nehéz volt otthagyni ezt a játékot, mivel minden pillanatát élveztem, viszont egy megkönnyebbülés is úrrá lett rajtam, mert úgy éreztem, már nagyon elfáradtam, és nem tudtam volna tovább folytatni.  

Csinálhattál volna bármit másképp?  

Egyáltalán nem. Úgy gondolom, nagyon szerencsés voltam, hogy kipróbálhattam magam ártatlanként és gyilkosként is. Ráadásul szerintem mindkét szerepkörben meg tudtam állni a helyem, úgyhogy számomra ennek a játéknak volt egy szép íve, amit úgy érzem, méltó befejezéssel zártam le.

Mit adott számodra Az Árulók?  

Először is újra meghozta a kedvem a reality műsorok világához. Bebizonyosodott számomra, hogy ebben a formátumban is van még rengeteg izgalmas lehetőség. Másodszor pedig a saját magamról alkotott képemet is megerősítette, ugyanakkor árnyalta is. 

Úgy gondoltam, hogy nekem nagyon jól menne egy olyan játék, amiben az emberek pszichéjére kell hatni, ahol taktikázni, gondolkodni és beszélgetni kell. A műsorban nyújtott teljesítményem számomra ezeket mind beigazolta.