Danit nagyon tudja idegesíteni, amikor túlságosan Spongyabob vagyok – interjú Bíró Beával

Hogyan kezeled, hogy a Nyerő Páros miatt egy csapásra országosan ismert ember lettél?

Nem könnyű, mert bár a modellszakmán belül nagyon szép karriert futottam be, de az mégsem egy ilyen típusú ismertség. Ha csak az Instagrammot vesszük, két hét alatt kilencezer új követőm lett. Abszolút nem foglalkoztam soha az Instagram-oldalammal, nem is érdekelt, de a mostani üzenetcunami eléggé sokkoló. Főleg a rengeteg negatív üzenet. Furcsa belecsöppenni civilként, hogy egyik napról a másikra egyszer csak idegenek kopogás nélkül berontanak a házadba, mert ez gyakorlatilag olyan. Benyit az ajtón, és önti magából a rossz dolgokat. 

Én nem gondoltam volna, hogy ennyi negatív szemléletű ember van ebben az országban, és hogy gondolkodás nélkül ilyeneket írnak valakinek.

Ilyen szempontból a műsor első hete nem volt könnyű nekem, mert ki kellett zárnom mindezt. Két napig olvastam kommenteket, és utána az okosabbakra hallgattam, mint például a páromra, akinek ebben már volt része, amikor az Éjjel-Nappal Budapestben szerepelt. Az ő tanácsukra abbahagytam a kommentolvasást, és a hozzászólásokat is letiltottam az oldalamon. Rájöttem, hogy ez az én életem, és továbbra is azt kell csinálnom, ami boldogsággal tölt el, és ha én nem akarom beengedni ezeket a negatív hangokat az életembe, akkor egyszerűen nem fogom beengedni. Azóta sokkal jobban érzem magam.  

Nem hiányzik a modellkedés?

Dehogynem, nagyon hiányzik. A modellkedés nekem álommeló volt, imádtam minden percét, akkor éltem igazán, amikor kamera előtt lehettem. Viszont világ életemben imádtam a tanulást. Mindig is éltanuló és maximalista voltam az eredményeimet illetően. 13 divatvilágban töltött év után kiéheztem arra, hogy új tudást szerezzek, új karriert kezdjek és újabb szintre lépjek. Szeretem tudatosan kizökkenteni magamat a komfortzónámból, hiszen csak akkor fejlődik az ember. Meg persze a nívódíjas angol-francia gazdasági diplomámat sem azért szereztem, hogy ne használjam.

Egyébként nekem két oldalam van: az, ami most vagyok, az irodakukac, az office menedzser és pénzügyi asszisztens, aki bemegy reggel a munkahelyére smink nélkül, kilenc órán át ül a gép előtt, számlákat és szerződéseket intéz, logisztikával és HR-ral foglalkozik, a másik pedig imád nyüzsögni, kamera előtt lenni, és ez nagyon hiányzik.

Amikor még Hongkongban éltem, mindig azt mondtam, hogy engem egy dolog tudna hazahozni Magyarországra – nyilván a szerelmen kívül: ha vissza tudnék térni a médiába. Már dolgoztam műsorvezetőként korábban, az ikertesómmal és Lakatos Leventével vezettünk egy élő ifjúsági műsort két éven keresztül, illetve folyamatosan dolgoztam konferansziéként Hongkongban is, többnyire konzulátusi eseményeken és divattal kapcsolatos rendezvényeken, megnyitókon. Ezeket még mindig imádnám csinálni.

A Nyerő Párosban több játékostársad is influenszerként vált ismertté. Te nem fontolgatsz ilyesmit?  

Konkrétan nem gondolkoztam rajta, de szeretnék átadni üzeneteket, főleg a nőknek. Körvonalazódott bennem, hogy mi az, ami a legjobban hiányzik itthon a nők többségéből, ez pedig az optimista gondolkodás és az önbizalom. Talán példa lehetek azoknak a nőknek, akik ezek hiányával küzdenek. Célom, hogy bátorítsam őket, hogy ha hisznek önmagukban, akkor nagyon messzire el tudnak jutni.

Érdekes, hogy ezt mondod, a nézők egy része ugyanis éppen azt rója fel neked, hogy túlzásba viszed a pozitivitást. Tényleg mindenhez így állsz hozzá, vagy csak a játék hozta ki belőled?

Én mindenhez. Ez nálunk egy családi vonás: van két lánytesóm, és mind a hárman ilyen túlpörgősek vagyunk, sőt, hármunk közül én vagyok a legnyugisabb természetű. A tizenegy év Magyarországon kívül töltött idő sokat alakított a személyiségemen. Az emberek sokszor nem értik, nem tudnak azzal azonosulni, hogy valaki tud örülni más örömének, tudja támogatni önzetlenül a másikat, anélkül, hogy bármit várna cserébe. Nekem a hazaköltözésem óta az a legnehezebb, hogy ne olvadjak bele ebbe a szemléletbe. A nagy magyar valóság persze engem is megütött, és mindig azt mondtam Daninak, hogy én nem akarok ilyen lenni. Nem akarok mindig panaszkodni, hanem szeretném továbbra is mindenben a jót látni. Most, hogy visszanézem magamat, nagyon örülök, hogy ezt nem veszítettem el, és nem is szeretném.  

Egy kommentelő téged és Danit Spongyabobhoz és Tunyacsáphoz hasonlított: te mindig roppant lelkes vagy, Dani pedig higgadt és egykedvű. Ezt te is így látod?

Teljesen. Full ezek vagyunk. Otthon Dani is szokta mondani, hogy olyan vagyok, mint egy Spongyabob, nem tagadom, ez nagyon találó. Dani pedig mondhatni egy Tunyacsáp, ő egy nagyon racionális ember. Ezt a kettőt próbáljuk összehangolni, eddig nagyon sikeresen. Egyébként ha már a kommenteknél tartunk: nagyon sok arról szól, hogy engem butának tartanak az emberek. Másfél hét van hátra a műsorból, és nagyon remélem, hogy ezt még meg fogom tudni cáfolni. Nagyon figyelmetlen ember vagyok, engem minden érdekel, könnyű elvonni a figyelmemet. Szerintem ez az, ami miatt úgy tűnhetett az elején, mintha sokszor nem lettem volna képben. És bevallom őszintén, addig a napig, amíg a Béciék be nem értek, úgy éreztem magam, mint Alice Csodaországban. Elvarázsolva jöttem-mentem, dumcsiztam mindenkivel, és csak akkor érkeztem meg igazán a játékba. Dani már korábban kapcsolt, hogy nem lehet az, hogy itt nézelődünk, ezt komolyan kell venni. 

Danit nagyon tudja idegesíteni, amikor annyira „Spongyabob” vagyok, hogy nem szedem össze magam, és nem összpontosítok a feladatra.
 

Dani szándékosan nem mutat magából többet a műsorban? A való életben is ilyen?

Amit a tévében látnak az emberek, minden apró reakció, tekintet, arckifejezés rettenetesen felnagyul. Dani alapjáraton egy közvetlen, de nagyon távolságtartó ember, és attól ő sem tud teljesen elvonatkoztatni, hogy kamerák vesznek minket körül. Nagyon hosszú út vezet odáig, hogy megnyíljon, és az igazi Danit lássa benne valaki. Neki a műsorban eltöltött idő nem volt elég ehhez. Amit látnak a nézők, az is Dani, de ugyanakkor nagyon közvetlen is tud lenni, aki kimutatja a szeretetét.

A kapcsolatotok mégis egyenlőtlennek tűnhet a képernyőn: te rajongsz Daniért, ő pedig gyakran hűvösen reagál erre. Ezt milyen visszanézni?

Azért nem nehéz, mert nekünk nagyon más a szeretetnyelvünk, mint a fekete és a fehér. Két és fél év alatt megtanultuk ezt kezelni. Neki az elején nehéz volt, hogy én egy nagyon szeretgetős, érzelmes ember vagyok, ő pedig az ellentéte – nekem meg ezt volt nehéz megszokni. De mostranra tök jól összehangoltuk. És bár Dani nem az a tipikus hősszerelmes, aki napi tízszer leírja, hogy szeretlek és állandóan ölelget, viszont egy végtelenül érzékeny lelkű ember.

A nézők láthatják a képernyőn, hogy van közöttünk némi távolságtartás, mert mi a való életben is ilyenek vagyunk. Eddig is rejtegettük a magánéletünket, és attól, hogy bementünk ebbe a műsorba, még nem szeretnénk mindent megmutatni magunkból. 

A négy fal közt van a magánéletünk, de ha ott van a család, a barátok, vagy most épp az egész ország, akkor nagyon konzervatívan viselkedünk egymással. Mi nem ez a nyali-fali páros vagyunk a hétköznapokban sem, csak ha otthon vagyunk, kettesben. A nézők viszont szerintem azt is láthatják, hogy mi nem „csak” szerelmesek vagyunk, hanem a legjobb barátok is egyben. Örülünk egymásnak, beszólogatunk egymásnak, szeretjük oltogatni egymást.  

A hét elején az egyik adásban Dani büdös tahónak titulált mindenkit, aki a másik szavába belevág, és te ezt magadra vetted. Hogyan szoktátok kezelni a vitákat?

Nagyon sértődékeny vagyok, Dani pedig nem tudja kezelni az én sértődéseimet. Kevés olyan dolog van, amire ő egyből pöccen: az egyik az, amikor megsértődök, a másik pedig az, ha nem figyelnek rá, amikor beszél. Én beleszóltam a mondanivalójába, ő felállt és elment. Én pontosan tudom, hogy ő ilyen, hogy ez őt rettenetesen idegesíti. Hogy ennek ellenére mégis megcsinálom, arra csak azt tudom mondani, hogy akkor egyem meg, amit főztem (nevet). De ezek rövid életű veszekedések. Mind a ketten nagyon önfejűek vagyunk, ragaszkodunk a magunk igazához. Dani szokott lenni az, aki a végén bocsánatot kér, és megpróbálja megjavítani a helyzetet.

És olyan van, amitől te pöccensz be könnyen?

Én utálom a tökölést. Annyira pörgős ember vagyok, hogy azon fel tudom magam idegesíteni. Meg azért van a Daninak az a stílusa, amit még két év után is félre lehet értelmezni, és meg szoktam sértődni, ha túlságosan nyersen mond ki dolgokat.

Bár sokaknak az tűnik fel, hogy mennyire különbözünk, ebből a szempontból elég egyformák vagyunk: ugyanolyan könnyen robbanunk, de ugyanolyan könnyen el is engedjük a vitás helyzeteket. A nézeteink, a gondolkodásunk is általában megegyezik, és persze ebből is adódhatnak problémák: két dudás nem mindig fér meg egy csárdában.

Tudtok elég időt együtt tölteni a munka és Dani utazásai mellett?

Általában Dani két hetet van itthon és két hetet külföldön, de most nyáron többet volt itthon, így sokat tudtunk együtt lenni. Erre nagyon oda is figyel, tudja, hogy én fél hétre hazaérek, és addigra ő is megcsinálja a dolgait. Az a kulcs, hogy ha együtt vagyunk, az tényleg minőségi idő legyen, és csak egymásra összpontosítunk. Sokszor előfordul, hogy hajnali 3-ig ülünk a konyhában és beszélgetünk. Ez szerintem nagyon fontos.  

Szerintetek hátrányból indultatok a többi párossal szemben amiatt, hogy ti „csak” két és fél éve vagytok együtt?

Semmiképp sem. Amikor mi összeköltöztünk, utána szinte rögtön kitört a covidjárvány, hónapokra össze voltunk zárva, és mi ott megtapasztaltunk mindent. Volt fent és lent, abban a pár hónapban minden kiderült. Az utazások miatt az első év nehéz volt, ugyanakkor a problémamegoldó képességünk nagyon fejlett lett. Voltak azok a feladatok, amikor vakon kellett vezetni a párodat az autóban, vagy a bevásárlókocsit kellett tolni – ezekben vakon kellett bízni a másikban, és mind a kettőben elsők lettünk.  

Anélkül, hogy a továbbiakról bármit elárulnánk: mit adott nektek a Nyerő Páros?

Külső szemmel lehet, hogy ez a műsor csak arról szól, hogy a játszunk és szövetkezünk bent, de ehhez a játékhoz is kell, hogy bevidd a saját értékrendszered, és csatlakozzanak hozzád azok a nézők, akik ugyanolyan intellektuális szinten vannak, mint te. A mi kapcsolatunkra nagyon jó hatással volt a Nyerő Páros. Nagyon jól éreztük magunkat a villában, nagyszerű élmény, óriási buli volt, és mind magunkról, mind a párkapcsolatunkról nagyon sokat tanultunk.  Minden percét élveztük, és jelen voltunk benne. Ugyanezt kívánom mindenkinek, hogy próbálják meg mindig a jót látni mindenben, és éljenek az alapján, hogy a pohár félig tele van, nem pedig félig üres. Jelen kell lenni, hiszen minden egyes pillanatot csak egyszer él meg az ember.