2025. május 12. 15:02
Az egyest I-vel, a tízest X-szel, a százast pedig C-vel jelöljük – ezt a legtöbben fejből tudják. De vajon melyik betűt használnánk, ha nullát szeretnénk leírni? Nos, itt jön a csavar: a római számrendszerben egyáltalán nem létezik a nulla. Felmerül a kérdés: ha az ókori rómaiak ismerték a „semmi” fogalmát, akkor miért nem szerepelt a számrendszerükben?
A válasz meglepő lehet: ezt a rendszert nem matematikai műveletekre, hanem gyakorlati, leginkább kereskedelmi célokra használták, ahol a nullának nem volt szerepe.
Noha a rómaiak ismerték a „nulla” kifejezést, amely a „semmit” jelentette, a számrendszerükben ennek ellenére nem kapott helyet ez a fogalom. Ez a hiány pedig végső soron hozzájárult ahhoz, hogy a római számokat kiszorította az arab számrendszer, amely már magába foglalta a nullát is.
A nulla: páros vagy páratlan szám?
A matematikában minden egész szám vagy páros, vagy páratlan. A páros számok egyik jellemzője, hogy oszthatók kettővel maradék nélkül. Mivel a nulla kettővel osztva szintén nulla maradékkal, a legtöbb matematikus páros számként tekint rá.
Más kérdés viszont, ha egy számot nullával akarunk osztani – ez a művelet ugyanis matematikailag értelmezhetetlen, mivel a nulla osztóként nem használható.
Létezett-e valaha a „nulladik év”?
Az időszámításunkban sem találkozunk nulla évvel. Az általunk használt naptárrendszert 525-ben vezette be Dionysius Exiguus, aki Krisztus születésétől számolta az éveket, és az első évszámot 1-esként határozta meg. Ennek következtében az időszámítás előtti 1. évet közvetlenül követi az időszámítás utáni 1. év – nulla év nem létezik benne.
Ugyanakkor a csillagászatban más a helyzet. A francia csillagász, Jacques Cassini a 18. században bevezette a nulla év fogalmát az asztronómiai számítások megkönnyítése érdekében, így egyszerűbbé vált az időszámítás előtti és utáni évek közötti átmenet kezelése.