„16 éve Andy Vajnát kértük fel úgy, mint most Balogh Leventét, de nemet mondott” – interjú Herman Péterrel és Varró Szabolccsal, Az álommeló két alkotójával

Cápák között vagy Az álommeló? Melyik áll közelebb a szívetekhez?

Herman Péter: A kollégámat kell megkérdezni, mert ő dolgozik mindkettőn. Nekem könnyű, mert mindkettőt nagyon szeretem.

Varró Szabolcs: Az álommeló, mert frissebb az élmény. Illetve a Cápák közöttet már nem csinálom.

Öt év után már nem dolgozol többet a Cápák közöttön?

Péter: Erre most én válaszolok Szabolcs helyett. Szerencsére nagyon sok műsort gyártunk, ezért egy új formátumnál az első, második vagy harmadik évadot az RTL és a gyártó cég producere csinálja együtt, de miután mindenki nagyon rutinos lesz a stábban, a gyártó cég producere veszi át a feladatokat. Így Szabi életében is eljött az idő, hogy ennyi év csodálatos munka után elbúcsúzzon, és Máté Kriszta teljes felügyelete alá kerüljön a Cápák között. Viszont várnak rá új kihívások műsorok terén, remélem, nem bánod, Szabi.

Szabolcs: Természetesen nem.

Ha az emberek meghallják azt a szót, hogy reality, általában az a sztereotípia ugrik be nekik, hogy ez a „gatyaletolós” műfaj. Viszont egy üzleti reality ettől jelentősen eltér. Mennyire hasonlít a klasszikusnak számító valóságshow-khoz?

Szabolcs: Szerintem a Cápák között egyedi a realityk világában

Péter: Én a tehetségkutatók közé tenném be fura módon.

Szabolcs: Így van, és azért lett reality a Cápák között, mert önállóan nem létezik az a műfaj, hogy „üzleti tehetségkutató”. Kicsit engem is meglep, amikor vegytisztán realitykkel esik egy kategóriába. A Televíziós Újságírók Díjátadóján például évek óta együtt versenyez a Farm VIP-vel, a Nyerő Párossal, az Ázsia expresszel, és két egymást követő évben is el tudta hozni ebben a kategóriában „A legjobb reality” megtisztelő szakmai díjat. A világ változik – ezen a díjátadón is van már külön „gasztroreality” és „sportreality” kategória, de „üzleti reality” kategória még nem létezik, hiszen az Az álommelóval együtt is csak két ilyen típusú műsor készül a magyar piacon. Szóval ez reality.

Péter: Igazad van, de talán úgy kell elképzelni a realityt, mint egy arénát. Mi beletesszük a reality hozzávalóit és kellékeit, majd egy stáb lefilmezi az arénában történő emberi pillanatokat. Tehát ilyen szempontból reality a Cápák között is.

Szabolcs: Illetve a realityban az emberek valós történetét nézed végig egy adott pillanatban, ami a Cápák között esetében az üzleti tárgyalás, ahogy A Konyhafőnökben pedig a sütés-főzés.

A realityknek általában az az erősségük, hogy érzelmek, konfliktusok, drámai szituációk alakulnak ki a szereplők között. Viszont ebben a műsorban ez kevésbé kapott teret, nem ezeken volt elsősorban a fókusz. Ez nem is hiányzik belőle szerintetek? Szándékosan hagytatok ki ilyen elemeket?

Péter: Vannak ilyen elemek benne, de én inkább azt mondanám, hogy ezek az emberi drámák mindig, mindenhol megtörténnek, csak különböző ritmusban. 

Amikor részt veszünk egy versenyben, akkor az elején még tudatosan, tapogatózva haladunk előre, de a célban már bárkit legyilkolnánk. 

Tehát ugyanúgy zajlik bármelyik reality, csak más ritmusban. De Szabi szerintem ennél szebben fog erre válaszolni.

Szabolcs: Még annyi lehet a különbség, hogy természetesen egymás ellen küzdöttek a jelöltek, de sokszor az érzelmeik többsége a főnök felé irányult. Közben meg persze a konyhai kibeszélések során vannak könyöklések és féltékenykedés is a jelöltek között, és ezek mind valós emberi reakciók.

Péter: Egyébként az elit bemutatásának a hagyománya nagyon régre nyúlik vissza, ugyanis minden esetben az a tanulság, hogy ők sem jobbak, mint mi, legfeljebb több pénzük van. Hogy hívták azt a híres sorozatot az „olajosokkal”?

Szabolcs: Dallas?

Péter: Igen! Nyilván ott sem a karakterek gazdagságával azonosultak az emberek, hanem azzal, hogy ott is annyira szemét módon viselkedik a másik a családjával, mint adott esetben a néző valamelyik rokona. Az álommeló sikere sem abból áll, hogy Magyarországon mindenki Levente asszisztense szeretne lenni, hanem abból, hogy beleláthat egy olyan – csak a felső tízezrek számára elérhető világba –, ahol észreveheti, hogy lám-lám, ők ugyanolyanok, mint mi.

2006 tavaszán már próbálkoztatok egy üzleti realityvel, ez volt az Ecopoly. Péter, ennek te voltál a kreatív producere. Ott és akkor miért nem tudott folytatódni ez a formátum?

Péter: Az egészben az a legszebb, hogy ha visszakeressük a nézettséget, akkor láthatjuk, hogy jól ment az Ecopoly. Tehát nyitottság és igény volt az üzleti realitykre már akkor is. De ha tetszik, ha nem, 2006-ban még nem létezett az az üzleti és befektetői világ, amelyik startupokban gondolkozik. Mondjuk ki, megelőztük a korunkat. Az Ecopoly zsűritagjai többé-kevésbé ismert, gazdag emberek voltak, és mi szerettük volna elhinni, hogy ennyi elég is. De nem, mert a befektetés egy szakma. 

Attól, hogy valaki sikeres étterem-tulajdonos, még nem feltétlenül lesz jó befektető. Lelkes és jóindulatú gazdag emberek ültek ott, akik a hozzáértés hiányában nem voltak jó befektetők. 

Fontos, hogy a Cápák között nemcsak a képernyőn, de a hátországban is működik.

Milyen következtetéseket vontatok le az Ecopolyból? Szabolccsal beszélgettetek erről?

Péter: Szerintem Szabolcs még a kanyarban sem volt akkoriban, hiszen egy generációval fiatalabb. Mire ő a céghez érkezett, már tudtuk, hogy ez az ország készen áll egy újabb próbálkozásra. Ez lett a Cápák között.

Péter, egy interjúban említetted, hogy tizenhat évvel ezelőtt már megfogalmazódott benned és Kolosi Péterben, hogy megcsináljátok Az álommelót. Ha jól számolom, ez épp egy évvel az Ecopoly után volt. Akkoriban mi akadályozott meg abban, hogy elkészítsétek ezt a műsort?

Péter: Elsősorban az, hogy Andy Vajnával tárgyaltunk erről, aki négy-öt találkozó után vett egy nagy levegőt, és nemet mondott. Őt kértük volna fel úgy, mint most Balogh Leventét. És mint az Ecopolynál, ide sem találtunk más olyan gazdag és sikeres szereplőt, aki jó lehetett volna erre a szerepre.

Jobban jártatok azzal, hogy ott és akkor Andy Vajna nemet mondott?

Péter: Szerintem igen. Mostanra mindenkinek van már egy elképzelése ezekről a műsorokról. De lehet, hogy jól sikerült volna, Vajnának azért már akkor is elég nagy neve volt. De sajnos ezt már sosem tudjuk meg.

Szabolcs: Nem lebecsülve az emberek tájékozottságát, de mostanra már jobban érti mindenki ezt az egész üzleti világot és jobban is érdekli az embereket.

Péter: Felnőtt már két generáció, aminek a tagjai dolgoznak már multicégeknél, és ismerik az üzleti életet.

Sokszor éri az a kritika az RTL-t, hogy trash műsorokat gyárt. Az üzleti realityk kapcsán viszont nem látni ilyen megjegyzéseket.

Péter: Rögtön átvenném a szót, és ez nem neked szól, de nagyon nem szeretem az értékalapú megközelítéseket. Főleg azért, mert mindig olyan viszonyrendszert állítanak fel, aminek az építő- és alkotóeleme többnyire a sznobizmus. Az üzleti realityk nagyon fontosak csak úgy, mint a randiműsorok vagy a Mónika show. Minden műsornak a maga idejében és korában van meg a saját feladata. Minden olyan műsornak lehet értéke, amiben emberek valamiféle vélemény mentén ütköznek. És büszke vagyok arra, hogy Az álommeló új szemléletet hozott be, de nem a többiekhez képest, hanem a többiek mellé.

Szabolcs: Mostanra biztosan állíthatjuk, hogy van az életnek egy olyan területe, ami ugyanolyan érdekes a televízióban, mint bármely másik – már kipróbált – terület. Számomra ez boldogság. 

Annak idején szerintem óriási ötlet volt behozni a gasztrovonalat is. Egy robbanásszerű gasztroforradalom volt akkoriban, amit pont jó időben sikerült elkapnia az RTL-nek. 

Most pedig jókor találtunk rá az üzleti világ nyújtotta tematikára is.

Gondolkoztok más üzletireality-formátumokban is?

Péter: Egyelőre az üzleti műsorokból elég ez a kettő. Ha nagyon sikeresek lesznek, akkor jöhet egy harmadik. Ősszel új formátumokkal próbálkozunk, amik nem üzleti kötődésűek.

Mondhatjuk, hogy a Cápák között volt az előszobája Az álommelónak?

Péter: Egyértelműen. Annak is használtuk egy kicsit. A gondolat viszonylag hamar megjött, és nem véletlen az sem, hogy a Cápák közül választottuk ki Az álommeló elnökét is.

Az álommeló eredeti formátumáról mindenkinek Donald Trump műsora jut először eszébe. Nem gondoltatok arra, hogy például Moldován András közelebb áll Trump karakteréhez, mint Balogh Levente?

Péter: Van egy lényeges különbség. Moldován András nem imádja annyira az aranyat, mint Trump. Vagy igen?

Szabolcs: Ezt nem tudhatjuk.

Péter: Mindenesetre Trump a mindenkori amerikai ízléstelenség sajátos szimbóluma volt. Trump a redneck (Amerikában a konzervatív vidéki emberekre használják ezt a pejoratív kifejezést) réteghez vonzódik, és Moldován András ízlése szerintem ennél jobb.

Szabolcs: Mennyit fizetett neked András, hogy bedobd a nevét az interjúdban?

Lebuktam! De ha már társadalmi rétegek: ennél a formátumnál mennyire volt meghatározó a castingnál vagy a feladatok kiválasztásánál a hazai kultúra?

Szabolcs: Mindig figyelembe kell venni, hogy kik nézik a műsort.

A Cápák között például megtanított minket arra, hogy muszáj kettős mércével összerakni egy castingot. 

Egyrészről televíziós műsorkészítői és televíziós kompetenciák alapján kell felmérnünk, hogy ki lehet alkalmas egy ilyen műsorba. Másrészről pedig szigorú üzleti, illetve HR-es elvárásokat is figyelembe kell vennünk a Cápák vagy éppen Balogh Levente elvárásai miatt.

Mennyire tudnak a nézők azonosulni a vállalkozókkal, állásra jelentkezőkkel? Bele tudják élni magukat ezekbe a szerepekbe, és tudnak őszintén szurkolni nekik?

Szabolcs: Az álommelónál nagyon markánsan lehetett látni, hogy hamar kialakult a rajongás bizonyos jelöltek felé. Hamar eldöntötte magában mindenki, hogy szerinte ki alkalmas erre a pozícióra, és ki nem. Nem biztos, hogy mindig jól döntenek a nézők, de ez azt jelenti, hogy a karakterek beindították az emberek agyában a gondolkodást és együtt kezdtek élni a műsorral. A Cápák közöttben azért nehezebb kialakítani ezt a fajta „építkező” rajongást, mert 10-12 percig látnak valakit a nézők, és utána soha többet nem.

Péter: Annyit tennék még hozzá, hogy a nézők szerintem nem azonosulnak, hanem szurkolnak. Nagy közös halmaza van a kettőnek, ezeket a történeteket a maga szintjén mindenki megéli. Ráadásul amikor egy küzdelmet nézel, mondjuk egy sportot, akkor magad sem tudod, miért, de a huszadik másodpercben eldöntöd, hogy kinek szurkolsz. Fura, de az ember valamiért így működik, nagyon érdekes szerintem. Tehát mi igyekszünk rájönni arra, hogy kinek fognak szurkolni a nézők.

Szabolcs, Balogh Levente mivel ment oda hozzád az utolsó forgatási napon?

Szabolcs: Hát ezt most így nem mondanám el szó szerint… Valami olyasmi volt a lényege, hogy „nagyon jó” volt, imádta a forgatásokat. Nem akarok nyilatkozni a nevében, de számára az az igazán vonzó ebben a szereplésben és ismertségben, hogy nem kell extrán mutogatnia magát ahhoz, hogy közkedvelt legyen. Ő tényleg saját magát tudja adni, és ezzel prezentálni a maga eredményeit.

Hogyan választjátok ki a legmegfelelőbb Cápákat és Elnököt? Illetve ki hozza meg ezt a döntést?

Péter: Szerénytelenül mondhatom, hogy én. De ez csak egy döntés, amit akkor tudsz meghozni, ha a kollégáid jól dolgoznak. Amikor azt mondom, hogy én hoztam ezt a döntést, akkor nem hiszem, hogy Szabi ellenében hoztam volna meg.

Szabolcs: Abszolút nem.

Péter: Azért Leventére esett a választás, mert ő a Cápák között egyik legnépszerűbb befektetője, és minden szempontból megfelel annak, amit egy gazdag, tehetős emberről gondolunk. Ez fontos, mert az emberek fejében az eredmények és a gazdagság gyakran tárgyi kultuszhoz köthető.

Szabolcs, te napi szinten jelen voltál Az álommeló forgatásán. A Cápák között után milyen kihívást tartogatott számodra ez a formátum? Miben volt más?

Szabolcs: Be kell látnom utólag, hogy a Cápák között készítése egy „nyugdíjas állás” volt Az álommelóhoz képest – pedig az is nagy munka!

Péter: Mindennap bejönni nyolcra a stúdióba eggyel egyszerűbb, mint a világ végére elmenni vállalhatatlan időben, és soha haza nem menni.

Szabolcs: Minden napot megtervezel, de a végén sokszor borul a terv és újratervezel. Így volt ez Az álommelónál is, de általában ez minden realityre jellemző. A Cápák között egy „bedobozoltabb” világ, nincs sok mozgástér benne.

Péter: Illetve a Cápák között egy heti műsor, Az álommeló pedig napi formátum lett itt nálunk, ezért teljesen más ügymenetet igényel. A csapat csodálatos munkát végzett, hiszen hiába miénk a licenc, a nagy részét így is mi fejlesztettük.

Szabolcs: És azt se felejtsük el, hogy most ketten ülünk itt, de egy hatalmas stáb dolgozott ezen a produkción, amelynek megvalósításában oroszlánrésze volt Kónya Gergely RTL szenior producernek és Ács Emese UFA executive producernek is, akikkel nagyon jó volt együtt dolgozni.

Milyen visszajelzéseket kaptatok a műsorral kapcsolatban?

Péter: A nézői visszajelzések alapján sikeresnek mondható a műsor, és a nézettséggel is nagyon elégedettek vagyunk. Egyértelmű a siker és az erény, mert a műsor már önmagában is értékes volt annyira, hogy megérezze az RTL ezt sales oldalról is.

Mit hagyott bennetek Az álommeló?

Péter: A hitet, hogy érdemes újra és újra új dolgokat csinálni új emberekkel. Egyértelmű büszkeség, hogy az RTL hagyományainak megfelelően új dolgot tettünk a képernyőre.

Szabolcs: Talán azt, hogy mindennek ellenére megéri sokat dolgozni.