Nem volt minden igaz, amit Zámbó Jimmy állított magáról – interjú A Király vezető forgatókönyvírójával, Zomborácz Virággal

A Király minden része ezzel a felirattal kezdődik: „Igaz történetek és hazugságok alapján” – mintha egyszerre akarnád mitológiai környezetbe helyezni a történetet, és egyszerre kérnél elnézést előre a nézőtől, ha valami pontatlanságon megsértődik. Pontosan miért került ez a felirat a részek elejére?

Ez Kovács Dániel Richárd főrendező ötlete volt. Jellemző a valós történeteken alapuló filmeknél és sorozatoknál, hogy kiírják: „valós események alapján”, miközben szükségszerűen ezek is tartalmaznak fikciós elemeket. Erre szerettünk volna ráerősíteni. Egyrészt ez a mondat egy nagyon pontos leírása a sorozatnak, másrészt amikor Jimmy történetét kutattuk, azzal szembesültünk, hogy mindenki különböző valóságokra emlékszik. Nem ugyanúgy idézik fel az emberek a történéseket, és nem ugyanúgy értelmezik az eseményeket. Az igazság ilyen módon relatívvá válik. Plusz abban, ahogy Jimmy prezentálta magát, megjelentek olyan dolgok is, amik nem feltétlenül fedték a valóságot. Annak a képnek, amit ő akart mutatni magáról, ugyanúgy voltak fiktív elemei, mint ahogy a sorozatnak is.

Érezted úgy, hogy vezető forgatókönyvíróként neked kellett igazságot tenni a különböző verziók között?

Nem tartottam feladatomnak, hogy igazságot tegyek. Bárány Márton és Akar Péter kollégáimmal azt tartottuk fontosnak, hogy a sztori jó legyen. Ahogy el is hangzik A Királyban: nem az a lényeg, hogy egy történet igaz-e, hanem hogy jól legyen elmesélve. Ugyanazon esetekre más-más forrás teljesen másképp emlékezett vissza. Tehát, ha van egy nagy puzzle, ami majdnem kész, de valami még hiányzik, akkor a pici darabokat elmozgatjuk olyan irányba, hogy összeálljon a kép – még akkor is, ha ez már nem mindig a dokumentarista valóság territóriuma.

Hogyan reagáltak a sorozatra azok, akik még ma is élnek?

Voltak elégedetlenkedők is, viszont a jogörökösök, tehát Jimmy fiai, és Edit asszony olvasták a forgatókönyveket, és beleegyeztek a dologba – abba is, hogy a csepeli házukban forgassunk. Én el tudom képzelni azt, hogy nagyon-nagyon nehéz, felzaklató és traumatikus lehetett számukra az egész, és az is, hogy nyilvánvalóan más képük van a történésekről, mint amit egy fikciós sorozat bemutat. Az ő részükről nagyon sok bátorság és kíváncsiság kellett ahhoz, hogy belemenjenek a sorozat elkészítésébe. Ami velük történt a sorozat kapcsán, az nagyon kevés emberrel történt meg ebben az országban.

Volt olyan visszajelzés, amit a családtól kaptál, és különösen megérintett téged?

Zámbó Krisztiánnal találkoztam a sorozat premierjén, amikor levetítettük az első részt a sajtónak. Ő ekkor nagyon boldognak, feldobottnak tűnt – nem is tiszta boldogságnak nevezném, inkább az látszott, hogy nagy hatással volt rá érzelmileg, és próbálja feldolgozni ezt. Én azt készséggel elismerem, hogy a család nagyon sok támadásnak volt kitéve Jimmy életében és halálában is – ezeket a sorozat felerősítette. Ezeknek az elviseléséhez nagyon sok erő kell, nagyon nehéz lehetett feldolgozni számukra. Számomra az a minimális, ami visszajött, nagyon sok érzelemmel átitatott, de pozitív visszajelzés volt.

A Király összes epizódja megnézhető már az RTL+-on. 

Az első két saját gyártású sorozat az RTL+-on A Király és a Nagy fehér főnök voltak. Mintha tudatosan kockázatosabb témákkal kezdtetek volna foglalkozni ezen a platformon: utóbbi sorozatnál ott van a rasszizmus és a transzneműség, Jimmyről pedig a magyarok nagy részének elég karakán véleménye van jó, vagy rossz irányba, ami befolyásolhatta a fogadtatást. Tudatos volt ez a kockázatvállalás?

Az látszik, hogy nemcsak az RTL-nél, hanem világviszonylatban is a streamingplatformok lehetőséget adnak ezekre az izgalmasabb, nem hagyományos tévézésben megszokott sorozatokra. A nézői igény az, hogy határfeszegetőbb tartalmakat kapjanak a streamingen, ez a formátum extrája.

A Nagy fehér főnök epizódjait megnézhetik az RTL+-on.

Tehát más célközönségekben gondolkodtok a streamingen, mint az RTL csatornáin futó sorozatok esetében?

Egy paradigmaváltás történt az elmúlt tíz évben: a sorozatok a legfontosabb fikciós tartalmakká váltak. Aranykorát éljük a sorozatoknak, ezek meghatározzák a tartalomfogyasztást. Emiatt kialakult egy verseny is, hogy minél színvonalasabb produktumok készüljenek, és az RTL+ ezt a nézői igényt hivatott kiszolgálni. Színvonalas, különleges, máshol nem fellelhető tartalmakat akarunk adni.

Te elég régóta bent vagy a sorozatok világában: az Aranyélettől az Egynyári kalandon át most A Királyig sokféle projekten dolgoztál. Hogy érzékelted: a sorozatok aranykora mekkora késéssel, illetve milyen formában érkezett meg Magyarországra?

Amikor az Aranyélet készült, akkor kezdtek el itthon heti sorozatokat készíteni. Nyilván volt egy pár év késés, de ugye nagy nehézséget jelent az, hogy hiába jellemző, hogy minden nemzet a saját anyanyelvi tartalmaira a leginkább kíváncsi. A magyar egy nagyon kicsi piac, nagyon kevesen beszélik ezt a nyelvet. Viszont a sorozatgyártás drága műfaj. Éppen ezért sokkal egyszerűbb nagyobb piacokra sorozatot készíteni. De az igaz hazánkra is, hogy van igény arra, hogy a saját történeteiket lássák viszont a nézők a tévében vagy streamingen. Nem szinkronizált, feliratos világokat, hanem valódi magyar tartalmakat.

A közelmúltban egyre több olyan alkotás is születik, amely a magyar történelem közelmúltját dolgozza fel: A Király mellett ott van például a Blokád. Mennyire érzed azt, hogy a magyar közönségnek egyre inkább igénye van arra, hogy az úgynevezett „velünk élő történelmet” lássák viszont, a középkori, vagy esetleg 1848-as történetek helyett?

Szerintem valamennyire egy nemzetközi trend érkezett el hozzánk. Gondoljunk csak a Koronára, ami szintén egy újdonságnak ható vállalkozás volt. Lehet, hogy az USÁ-ban nagyobb hagyománya van az életrajzi filmeknek, vagy sorozatoknak, viszont egyrészt megérkeztek hozzánk is a trendek, másrészt nagyon felerősödött az igény arra, hogy a közelmúltbéli eseményekkel kapcsolatban történjen egy közös társadalmi feldolgozás a filmeken és a sorozatokon keresztül. Ezért is tapasztalható egy ilyen robbanás.

Ezen kívül ezek a múltban játszódó történetek egy kicsit mindig a jelenről is szólnak. Ez a trend, ez a korszellem. A Király bele is illik ebbe a trendbe, de ki is lóg belőle. Sokkoló volt, amikor először meghallottam, hogy az RTL egy ilyen projektet készít elő. Először csak néztem: hogy gondolhatják komolyan? Aztán rájöttem, hogy ez egy baromi jó ötlet. A királydrámák korában szokatlan húzás egy olyan királyról sorozatot csinálni, mint Jimmy.

Az mennyire feszélyezi a te korosztályodból, illetve esetleg az eggyel feletted lévő korosztályból származó alkotókat, hogy a közelmúlt feldolgozásánál politikailag kényes terepre tévednének?

Engem feszélyezne. Aktuálpolitikai dolgokra való reflektálás tekintetében szerintem a színház vagy egy TikTok videó alkalmasabb médium. Egy filmet vagy egy sorozatot létrehozni évek munkája, az írástól kezdve a forgatáson át az utómunkáig annyi idő eltelik, hogy ezeken keresztül nem lehet közvetlenül reagálni napi közéleti eseményekre. Arról nem beszélve, hogy adott esetben maga az elkészült mű sem lesz időtálló.

Mennyire más eredeti sorozatot készíteni, mint egy külföldi licensz alapján dolgozni?

Sokkal egyszerűbb licenszelt tévésorozaton dolgozni, mivel ott a kezdeteknél nem egy üres papír néz rád vissza, eleve van alapanyag, amiből dolgozhatsz. Már van leírva valami, ami valahol már sikeres volt, és látszódnak a gyenge pontjai is. Lehet dolgozni azon, hogy kijavítsd a hibákat, és teljesen új hibákat kövess el helyettük. Az írás során bizonyos helyzeteket át kell ültetni a magyar társadalmi viszonyokba. A német társadalom, vagy a cseh más, mint magyar, az adaptációkor ezért igazítások szükségesek. A nagy váz viszont ott van: gyakorlatilag kapsz egy félkész házat, amit be kell rendezned a magyar ízlés szerint. Ami értelemszerűen egyszerűbb, mint az alapoktól felépíteni egy új házat.

Szerinted vannak olyan sorozatműfajok, amik biztos nem tudnának megragadni a magyar közönségnél?

Nagyon magabiztosan nem merném semmire kijelenteni, hogy nem lehet megcsinálni – maximum azt, hogy nehéz. Vegyük például a klasszikus sitcomokat. A tapasztalat azt mutatja, hogy hazai gyártásban még nem született egyértelmű, átütő siker ebben a műfajban, nincs hagyománya – igaz, például a Família Kft. a maga idejében elég népszerű volt. Az amerikai sitcomok már kondicionáltak minket valahogy, ezekkel megpróbálni felvenni a versenyt nehéz és kockázatosnak tűnő vállalkozás.

A sitcom ráadásul a látszatnál jóval drágább és időigényesebb műfaj. Nem biztos, hogy egy ekkora piacon anyagilag megéri. Képesség viszont lenne rá a hazai szakmában is, hiszen más típusú vígjátékok kiválóan működnek, ott van például A mi kis falunk.

Mi olyat tud nyújtani a nézőknek az RTL+, amit a nagyobb streamingszolgáltatók nem?

A saját, magyar tartalmakat. Szerintem az nem igaz, hogy meg sem közelítik a magyar sorozatok a nemzetközi színvonalat. Nyilván sokkal kisebb tőkéből készülnek, viszont nem véletlenül járnak a nagy amerikai stúdiók is hozzánk forgatni. Igenis megvan itthon az a szakértelem minden szinten, ami a minőséghez szükséges. Aki pedig néz magyar sorozatokat, az tudja, hogy ezek egyedülálló módon szólnak a saját valóságunkról. Az, amit egyik amerikai streaming sem tud adni, az például egy Zámbó Jimmyről szóló sorozat, de a többi hazai gyártású sorozatról is elmondható, hogy olyan kulturális kódokkal dolgoznak, amit csak a magyarul beszélő, ebben a magyar valóságban szocializálódott nézőknek jelent valamit, és nekik sokat jelent.

A háttérben mennyire működik másképp egy magyar sorozat megírása, mint a klasszikus amerikai showrunner-írószoba felállás?

Az Egyesült Államokban a showrunner általában egy executive producer, aki jó eséllyel maga is író, és gyakran, de nem szükségszerűen a vezető író is egyben. Sok szempontból másképp működik és másképp van szabályozva, mint Magyarországon. Nálunk a rendszer sokkal kaotikusabb: a showrunner kifejezést átvettük, de a szigorú kreditrendszerüket nem, és jellemzően rendező-centrikusabb a stábok működése, mint odaát.

Én még nem láttam két egyforma írószobát, de ami közös bennük, az a közös ötletelés, közös storyline-építés, a karakterek, a történetívek közös kidolgozása, később az írott anyagok átolvasása és megbeszélése. A vezető írónak kell meghoznia a végső döntéseket, de kell a kreatív kontroll. Ez a munka történhet irodában, nappaliban, kávézóban, ilyen értelemben az írószoba kifejezés nem egy fizikai térre értendő, hanem magára a szemléletre. Illetve ebből a szempontból látszik a különbség a licencsorozat, és a saját gyártású között: licenc alapján készültet lehet magyarítani egyedül, saját sorozathoz viszont tényleg kell egy csapat.

Nyitókép: RTL+ / A Király