Bradley Cooper is megpróbálta utánozni, de a legjobb Christopher Walken még mindig Christopher Walken – a legendás színész 80 éves

Van egy tippünk, hol tölti Christopher Walken a nyolcvanadik születésnapját.

Nem, nem Budapesten: a Dűne 2. itthoni forgatása, amelyben fontos szerepet kapott, bizonyára rég véget ért. Jóval valószínűbb, hogy a nyolcadik x otthoni környezetben, connecticuti házában, kedves mosómedvéi és oposszumai körében köszönt rá a színészre.

Nem viccelünk, ahogy Walken sem viccelt, amikor egy interjúban elmesélte, milyen vendégei akadnak éjszakánként connecticuti magányában, ahol embert legfeljebb csak akkor lát, ha beállít a szemetes.

Éjszakánként megjelennek az oposszumok, a bűzös borzok és rengeteg mosómedve. A macskaajtón át bejönnek a házba, a kicsinyeiket is behozzák. Felébredek a zajra, már a konyhában vannak, és a macskakaját eszik 

– elevenítette fel a színész, hogy milyen vad bulik zajlanak a konyhájában. 

Ha Hollywood még nem csinált tévésorozatot belőle, épp itt az ideje egy „Chris Walken és a bűzös borzok” című minisorozatnak.

A fentiekből hitelt érdemlően kiderül, hogy Christopher Walken a macskatartók táborába tartozik, ilyen irányú vonzalmai egyébként már kamaszkorában is megnyilvánultak, amikor egy oroszlánidomár keze alá dolgozott. Ilyen szakmai gyakorlattal a háta mögött Hollywood nagyvadjainak allűrjei igazán semmiségnek tűnhettek.

Walken Astoribán nőtt fel, Queens egyik negyedében, amelynek nagy előnye, hogy elég csak felpattanni a metróra, és fél óra alatt már New York szívében van az ember. Az ifjú Walken gyakran meg is tette ezt az utat, a queensi gyerekszínészekre nagy kereslet mutatkozott ekkoriban Manhattanben. 

Már gyerekként a showbizniszben melóztam. Az ötvenes években rengeteg gyereket alkalmazott a tévé. Minden élőben ment, és New Yorkból. A környékemen lakó srácok mind táncórákat vettek. Sosem tanultam baseballozni. És úszni sem tudok igazán.

Úszni nem is nagyon láthattuk a színészt híres szerepeiben, de táncolni… Már gyerekként úgy sztepptáncolt, mint csak kevesen Queensben, fellépett musicalben, jellegzetes hajviseletét nagy kedvence, Elvis frizurájáról mintázta, és ifjú bártáncosként egy belga nightclub-énekesnőtől kapta a Christopher nevet (merthogy az eredeti a Ronald volt). 

A találó mondás szerint Walken nem színész, aki hébe-hóba táncol egyet, hanem táncos, aki valahogy színészként végezte.

És micsoda táncos. Hosszan áradozhatnák a híres walkeni csípőmozdulatokról, a lehengerlően menő testbeszédről és a hozzá tartozó walkenes arckifejezésről, a coolságot kimerítő kar- és lábjátékról és a művészi fokra emelt asztalon táncolásról, de úgy is mindent elmond Fatboy Slim Weapon Of Choice számának Spike Jonze rendezte videója.

És hogy miként lett a táncosból a hetvenes évek legnagyobb sztárjaival vetekedő drámai színész? Hát, így:

Valahogy viccesen alakultak a dolgok: az Annie Hallban én voltam az öngyilkosságra hajlamos testvér, aztán jött A szarvasvadász, ahol főbe lövöm magam. Szóval, voltak ezek a sötétséget árasztó dolgok…

– magyarázta lefegyverző egyszerűséggel a pályáján bekövetkezett fordulatot a színész.

Hát, igen, voltak ezek a sötétséget árasztó dolgok. Míg Walken halálra vált ábrázatának és Woody Allen reakciójának az Annie Hall az egyik legemlékezetesebb poénját köszönheti, addig az orosz rulettet játszó Walken arca A szarvasvadászban mindent elmond a vietnámi háború őrületéről.

A két film bemutatóját alig egy év választotta el egymástól, a Saigonban orosz rulettező amerikai katona alakításáért járt is Walkennek az Oscar-díj. A korai elismerés alighanem feledtetni tudta a visszautasításokat, például, hogy nem ő kapta Han Solo szerepét a Star Warsban, és a Love Story hőszerelmese sem ő lett.

De vissza az emlegetett „sötétséghez”. A színész ott volt azon a hajókiránduláson, ahol Natalie Wood színésznő máig tisztázatlan körülmények között vízbe fulladt. Wood a Brainstorm (magyarul Agyhalál) című filmben játszott együtt Walkennel, ezt követően került sor a tragikus kimenetű jachtozásra, amelyen Wood férje, a szintén szinész Robert Wagner is részt vett. Nemrég egy dokumentumfilm is feldolgozta az esetet; Walken nem nyilatkozott, és korábban is csak ritkán szólalt meg az ügyről, amelynek egyik kulcsfigurája volt.

Színészi pályafutása másként alakult, mint A szarvasvadászbeli kollégáinak, Robert De Nirónak és Meryl Streepnek. Míg Streep és De Niro útja egyenesen vezetett felfelé, Walken karrierje mintha megtorpant volna a nyolcvanas években. Persze sokan sok mindent megadnának egy ilyen megtorpanásért: szőkére festett főgonoszként Walken még elcsíphette Roger Moore-t James Bond szerepében, ami akkor is rangnak számított, ha sokak szerint a Halálvágta távol esett a sorozat fénykorától.

Még jó, hogy akadtak olyan öntörvényű filmkészítők, akik igényt tartottak Walken megbízhatóan fenyegető jelenlétére. Ilyen volt Abel Ferrara, aki egy börtönből szabadult alvilági felső vezetőt játszatott el vele a New York királyában, és ilyen volt Tim Burton is, aki ideális helyet talált Walkennek a Batman visszatér bizarr díszletei között.

El lehet vitatkozni azon, hogy Walkennek szüksége volt-e bárminemű szakmai rehabilitálásra, vagy minden úgy volt jó, ahogy volt, és ma így is, úgy is az amerikai színjátszás legnagyobbjai közt tartanánk számon. Tarantino feltűnése mindenesetre az ő karrierjére is jótékony hatással volt. Walken két nagy jelenését is neki köszönhette: a Ponyvaregény híres „aranyórás” jelenetét és a Tarantino forgatókönyvéből készült Tiszta románc szicíliai származására büszke gengszterfiguráját.

Ezek után ki csodálkozna azon, hogy megszületett a „Walkenize” kifejezés.

Előfordul, hogy ha elvállalok valamit, gyorsan átírják a szerepemet. »Walkenizálják.« Még őrültebbé, még excentrikusabbá teszik

– panaszolta a színész.

Értjük a kifogást, hogyne értenénk, néha biztosan jól esne egy-egy hétköznapi alakot eljátszani az agglomerációból, aki szabad perceiben elgyönyörködik a kertjén átutazó mosómedvék látványában, ez azonban önző dolog lenne, hiszen egy csomó színészkollégát – köztük Bradley Coopert és Chris Pine-t – megfosztana kedvenc szabadidős elfoglaltságától, a Christopher Walken-utánzástól. Ami már-már nemzeti sportnak számít Hollywoodban.

És talán nem utolsó szempont, hogy mi, nézők sem normális nyugdíjasokat, hanem ördögi kacajú gonosztevőket és fiatalokat megszégyenítően szteppelő táncfenoménokat akarunk látni a 80 éves Christopher Walkentől. 

Vagy éppenséggel kiszolgált katonákat, akik a seggükben rejtegetik Tarantino aranyóráját.

Nyitókép: Bruce Gifford/FilmMagic