Többet ésszel, mint a késsel – a Sikoly-filmek kulisszatitkai

1978, Halloween. Haddonfield fiktív amerikai kisvárosában megszületik a rém, Michael Myers, és ezzel hódító útjára indul a slasher-horror műfaja.

A slasherben rendszerint egy maszkos gyilkos szedi áldozatait változatosan brutális módszerekkel. A végére már csak a final girl marad, az utolsó kiszemelt áldozat, akinek egyetlen célja van: a túlélés.

1996-ra a recept kifulladni látszott. 

A Halloween-, a Rémálom az Elm utcában- és a Péntek 13-sorozat gyengébbnél gyengébb folytatásokat eredményezett, ami a bevételeken is meglátszott. Úgy tűnt, a műfajnak végképp leáldozott, ám ekkor jött Kevin Williamson, és a forgatókönyvíró életre keltette a halottat.

A Sikoly-filmeknek mindig is különleges helyük volt a horrorfilmek mezőnyében. Michael Myersszel, Freddy Kruegerrel vagy Jason Voorheesszel ellentétben a Woodsboróban randalírozó, Ghostface-maszkos mészáros ügyetlenül csetlik-botlik, ám ami lényegesebb: ő egy sebezhető gyilkos, valódi indítékokkal.

A Sikoly-filmeket horrorból, krimiből és vígjátékból gyúrták össze, a végeredmény egy komikus horror-szatírához áll a legközelebb. 

A filmes kliséket tudatosan alkalmazták, a szereplők már-már kiszóltak a nézőknek, mondván, ők is jól tudják, hogy egy horrorfilmben szerepelnek, így hát igyekeznek olyan döntéseket hozni, amelyekkel túlélhetik az éjszakát, és legyőzhetik a gyilkost. És esetleg bekerülhetnek a folytatásba.

Az első döfés

Williamson forgatókönyve igazi licitháborúban kelt el, végül a Weinstein testvérek cégéhez, a Miramaxhoz került. A stúdió mindenképpen tapasztalt horrorfilmest szeretett volna rendezőnek, így megkeresték a zombifilmek atyját, George A. Romerót és a Gonosz halott-filmek elkövetőjét, Sam Raimit is. Ők azonban elsősorban a vígjátékot látták a történetben, így különösebben nem is lelkesedtek érte. 

Végül hosszas huzavona után a Rémálom az Elm utcában író-rendezője, Wes Craven vállalta a rendezést. A szereplőgárda is összeállt: Neve Campbell, Courteney Cox, Jamie Kennedy, Skeet Ulrich, Matthew Lillard és David Arquette vállalta a főbb szerepeket.

A filmesek egy kereskedelmi forgalomban is kapható halloweeni maszk mellett döntöttek, ezt viseli a gyilkos a filmekben. Ehhez társul a ma már ikonikus fekete csuklya, amely kezdetben fehér volt, de feketére cserélték, mert attól féltek, hogy a nézők a Ku-Klux-Klanra asszociálnak majd. 

A film címe sem Scream, azaz Sikoly lett volna eredetileg, hanem Scary Movie. Ezt végül a Horrorra akadva-franchise kapta meg. A nyitányban szereplő Drew Barrymore-nak nem is Casey, hanem a női főszereplő, Sidney Prescott karakterét szánták, de a színésznő inkább a gyorsan elhalálozó lány szerepét választotta, mondván, ha a nézők látják, ahogy lemészárolják, akkor elhiszik, hogy ebben a filmben bármi megtörténhet.

És valóban bármi megtörténhet. 

A hangvétel mindvégig szatirikus, rengeteg a filmes utalás, ott van például Fred, a gondnok, aki ugyanolyan pulóvert visel, mint Freddy Krueger. A karaktert maga a rendező, Wes Craven játssza. Láthatjuk egy rövid vendégszerep erejéig Az ördögűzőből ismert Linda Blairt is, aki riportert alakít, Billy Loomis neve pedig egyértelmű utalás a Halloween-filmekre. A nevekkel való játék a folytatásokban is megmaradt.

A kész filmet eredetileg a legsúlyosabb korhatárral büntették, de Bob Weinstein, a film producere meggyőzte a korhatárbizottságot, hogy ne szimpla horrorként, hanem inkább horrorparódiaként tekintsenek a műre. Így sikerült elérnie, hogy a legfőbb célközönség, a 17 éven aluliak is megnézhették, persze szigorúan szülői felügyelettel. Na, persze!

Horrorfilmektől szokatlan módon a Sikolyt nem Halloweenkor mutatták be, hanem karácsonykor, ám

a legkevésbé sem járta át a szenteste szelleme. A premier hetében nem is teljesített jól, de az elismerő kritikák és a szájhagyomány hatására folyamatosan nőtt a bevétel.  

A stúdió végül megrendelte a folytatást.

Döfés a Sikolyban

A forgatókönyvíró Kevin Williamson, a rendező Wes Craven maradt. A folytatással rekordidő alatt elkészültek, egy év sem telt az első rész premierje óta, és már mozikban volt a folytatás. 

Egy ún. „film a filmben” is helyet kapott benne, és ezzel elindult a Stab- vagyis a Döfés-sorozat, az előző epizódban történtek megfilmesítése, ami remek alkalmat nyújtott a készítőknek a felesleges folytatások és az örökké tartó franchise-ok kifigurázására. A Döfés stáblistáján Robert Rodriguez szerepel rendezőként, ami nem csak vicc volt: valóban ő rendezte a Stab jeleneteit.

A forgatáson egy statiszta kiszivárogtatta a forgatókönyvet, ami felkerült az internetre, ezért a stúdió úgy döntött, teljes egészében át kell írni a filmet. A teljes történet megváltoztatása helyett Williamson inkább csak a karakterek szerepét alakította át. A megfeszített forgatási tempó miatt az író a legtöbbször épp hogy csak a felvételek kezdetére lett kész az adott jelenettel. Okulva az előzményekből, ezeket az oldalakat másolástól védett papírra nyomtatták, és az utolsó tíz oldalt egyetlen stábtag sem kapta meg.

Craven több olyan erőszakos jelenetet hagyott az első változatban, amelyekről úgy vélte, a korhatárbizottság biztosan fenn fog akadni rajtuk. Úgy okoskodott, hogy ezekért úgysem kár, és így megvédheti a szívének kedves részeket. Legnagyobb meglepetésére azonban simán megkapta a kívánt korhatár-besorolást.  

Williamson úgy érezte, két rész bőven elég volt a Sikolyból, de nem így lett, a stúdió már a forgatókönyvírás fázisában bejelentette a Sikoly 3-at.

A legrémisztőbb sikoly

Az írónak ez már sok volt, egyéb elfoglaltságai miatt kimaradt a forgatókönyvírói munkálatokból, de egy vázlatot azért hátrahagyott utódjának, Ehren Kruegernek.

A forgatókönyv megszülése hasonlóképpen küzdelmes volt, mint az előző rész esetében, ezúttal is csak alig valamivel a felvételek előtt futottak be a kész oldalak. A karakterek olyannyira elütöttek a korábbi részekben megismert figuráktól, hogy Wes Craven kénytelen volt átírni a dialógusokat. Mint kiderült, Krueger csupán hat hetet kapott az első változat megírására, és nem nagyon ismerte az előző két filmet.

A filmet végül 1999-ben mutatták be, nem sokkal a Columbine iskolai mészárlás után. Ekkor két tizenéves diák 12 társát gyilkolta meg, megöltek egy tanárt is, további 21 embert megsebesítettek, majd végeztek önmagukkal. 

A középiskolai vérengzés hatására újra heves vita támadt a videójátékokban és a filmekben ábrázolt erőszak szükségességéről. 

A stúdió tehát úgy döntött, inkább a humorra megy rá, mintsem az erőszakra. Csökkentették a művérmennyiséget, és egyetlen késszúrást sem mutattak, továbbá nem szerepeltettek egyetlen egy tinédzsert sem. A stúdió eredetileg teljesen vérmentes filmet akart, amelyben a gyilkosságokat egyáltalán nem mutatják, Craven azonban erről hallani sem akart, majdnem ott is hagyta a produkciót. Végül az ötlet repült, a rendező maradt, Cravennek azonban így is meggyúlt a baja a korhatárbizottsággal: annyi mindent kellett kivágnia, hogy kis híján egy életre elege lett a horrorokból. A kritikusok sem voltak elragadtatva a filmtől.

Kicsit azért megkönnyebbültem, hogy a sorozat végre a végéhez ért

– adott hangot érzéseinek Roger Ebert legendás filmkritikus.

A vegyes fogadtatás ellenére a stúdióvezetők elégedetten csettinthettek a bevételek láttán. A filmet a sorozat utolsó részének szánták, nem véletlenül szerepelt a plakátokon „A legrémisztőbb sikoly mindig az utolsó” szlogen.

Új évtized, új szabályok

2011-ben, 11 évvel harmadik rész után bemutatták a Sikoly 4-et, visszatért Craven, Williamson, Neve Campbell, Courteney Cox és David Arquette. A negyedik rész pedig éppen ezt, a hosszú szünet után elkészült folytatásokat állította pellengérre.

Ismét nagy volt a titkolózás, a forgatókönyv első közös felolvasásakor leállították a stábot a finálé előtt, hogy senki se ismerhesse meg idő előtt a leleplező csavart. Immár hagyománynak számított, hogy a forgatás közben ezúttal is gőzerővel folytak az átírások, ami az őrületbe kergette a színészeket, Hayden Panettiere még felmondással is fenyegetőzött.

A negyedik rész is követte a korábban lefektetett szabályokat:

1. Sose nyúlj az eredetihez!
2. A rendőr karaktere mindig meghal a horrorfilmekben, különösen, ha nyugdíj előtt áll, ha jobban néz ki, mint a többi szereplő, vagy ha újdonsült szülő lesz.
3.  A gyilkos mindig ott áll mögötted.

A korábbi részekre is jellemző volt, hogy a figurák az őket alakító színészek karikatúrái voltak, ami leginkább Gale és Dewey kapcsolatára igaz. Courteney Cox és David Arquette a valóságban is házasok voltak, majd később elváltak, és ezek az életrajzi adalékok a sorozatban is megjelennek.

A Sikoly 4. pénzügyileg kielégítően teljesített, de úgy tűnt, a sorozat ezúttal tényleg lezárult.  Leginkább azért, mert a széria atyja, Wes Craven 2015-ben rákban elhunyt. Valamennyi részt ő rendezte, halála előtt az ötödik és hatodik Sikolyt is elkezdte fejleszteni. 

Úgy tűnt, Craven halála adta meg a kegyelemdöfést a franchise-nak.

Wes nélkül elveszve?

A Weinstein-botrányok közepette a Miramax kiárusította a Sikoly-filmek jogait is, a vevő a Paramount stúdió lett. Be is rendelték az új filmet, új rendezőket, írókat szerződtettek, de a klasszikus főszereplőtriót visszahozták. Williamson csak produceri minőségben maradt a projektben. 

Ezúttal az úgynevezett legacy sequelek hollywoodi divatját forgatták ki. Ezekben a sokadik folytatásokban a régi főszereplőket új fejlemények hozzák össze sok-sok évvel az eredeti történetek után. És természetesen a régieknek kell megvédeniük az új generációs szereplőket, ha kell, akár az életük árán is. Ilyesmi volt a legújabb Halloween- és Star Wars-trilógia, de a Top Gun: Maverick is.

Az ötödik rész leginkább a legelsőhöz nyúlt vissza, megidézi annak főbb momentumait, például a nyitóképsort, a rokoni kapcsolatokat vagy éppen a gyilkosok kilétét. Majd ki is karikírozza azokat. 

Az új horrorirányzatok legsikeresebb darabjait is megidézik, az olyan szerzői filmes gyöngyszemeket, mint az Örökség, a Fehér éjszakák vagy a Tűnj el, amelyek a trancsírnál többre vágyó nézőket szólították meg.

A sorozat legismertebb arca, Neve Campbell egy darabig hezitált, hogy újra eljátssza-e Sidney Prescottot, erős kétségei voltak ugyanis, hogy Wes Craven halála után még képes lehet vérfrissítésre a franchise. Az Aki bújt című filmmel bizonyító rendezőpárosnak, a Matt Bettinelli Olpin–Tyler Gillett duónak végül sikerült megnyugtatnia, hogy a sorozat a nagy elődhöz méltó kezekbe került. 

És valóban: a filmet Craven stílusában rendezték meg, nem véletlenül hívják az egyik karaktert Wes Hicksnek. A tiszteletadás jele a filmben feltűnő Elm utca is, utalás a rendező másik horrorklasszikusára. A két főszereplő pedig egy hasonlóan kultikus horrormaestro, John Carpenter után kapta a Sam és Tara Carpenter nevet.

A „film a filmben” sorozat, a Döfés is folytatódott, ezúttal Ghostface lángszóróval támad, a fiktív stáblistán pedig Rian Johnson szerepel rendezőként, aki épp maga mögött hagyta a Star Wars világát. Kedves kis fricska volt ez Johnson felé, a rendező ugyanis korábban kijelentette, hogy sose készítene horrorfilmet.

A stúdió már a bemutató utáni napokban bejelentette a folytatást. A rendező és az írópáros, illetve a túlélő szereplők többsége visszatér, de  

Neve Campbell anyagi okok miatt faképnél hagyta a projektet. 

A hatodik felvonás elhagyja Woodsboro városkáját, és áthelyezi a történetet New Yorkba, hőseinknek a metropoliszban kell megküzdeniük a maszkos gyilkossal vagy gyilkosokkal.

Győrfi Bálint

Nyitókép: Noam Galai/Getty Images