A tűzoltó, akiben Scorsese is meglátta a tüzet – 65 éves Steve Buscemi

Az élet szomorú igazságai közé tartozik, hogy nem születhet mindenki hollywoodi színésznek, de még ha ez a szerencse is érne valakit, addig is meg kell élni valahogy, míg az első szerepek és velük az első csekkek befutnak. 

A remek karakterszínész, Dennis Farina például rendőrként szolgált Chicagóban, Danny DeVito elhunyt idős hölgyek fodrásza volt New Jersey ravatalozóiban, Harrison Ford asztalosként kereste a kenyerét, George Clooney pedig női cipőket árusított. 

Mindezek fényében Steve Buscemi előélete egyáltalán nem mondható szokatlannak, kedvenc karakterszínészünk ugyanis New York-i tűzoltóként kezdte a nyolcvanas évek elején. 

Le is húzott négy évet  a manhattani Little Italy tűzoltóállomásán.

Őrültnek gondoltak a kollégák, amikor megmondtam, hogy a színészetre váltok, és valószínűleg tényleg őrült voltam

 – emlékezett vissza a színész, aki a tűzoltást már rég filmszerepekre cserélte, amikor 2001. szeptember 11-én visszatért a régi egységéhez, hogy velük együtt túlélők után kutasson a World Trade Center romjai között.

Buscemi maga is nagy túlélőnek mondhatja magát, hatalmas mázlija volt például, hogy egy kisebb fejsérüléssel megúszta, amikor gyerekként egy busz elütötte. A kis Steve nemcsak hogy túlélte a balesetet, de ennek köszönheti, hogy később, immár felnőtt fejjel és rég begyógyult koponyával színésznek tanulhatott. 

Tanulmányait ugyanis abból a 6000 dollárból finanszírozta, amit New York államtól kapott a buszbalesetért járó kompenzációként. 

A pénzből azért nemcsak a színészképzőre, de egy használt autóra is tellett. Idejéből pedig arra is futotta, hogy kipróbálja magát standuposként, a komikusi szárnypróbálgatások azonban nem bizonyultak hosszú életűnek.

Hollywood legkedveltebb lúzere. A félnótás átlagemberek értő alakítója. Lugosi Béla és Stan (a Stan és Pan burleszkekből) keveréke – csak néhány a színészt méltató cikkek elismerő mondatai közül. A Guardian újságírója odáig ment, hogy személyes találkozásuk benyomásai alapján „egy furcsán vonzó, energikus cipőfűzőhöz” hasonlítsa a színészt. Pedig a maga módján csak bókolni akart az angol újságíró.

Hát, igen, a hősi szerepeket Hollywood hagyományosan nem Buscemira írja, de a legemlékezetesebb halálokkal ő büszkélkedhet. És ez sem kevés.

Megskalpolták, fejbe lőtték, megkéselték, változatos módokon kilyuggatták, de a legemlékezetesebb véget, sőt nem is egy, hanem rögtön két véget a Coen testvérek szánták neki. 

Ki ne emlékezne a Fargo idevágó jelenetére: Peter Stormare először egy baltával vágja agyon, majd földi maradványait egy faaprítóba gyömöszöli – ha létezne „legmorbidabb halál” kategória az Oscaron, Buscemi biztos befutó lett volna 1996-ban. 

A Coen testvérek szívesen nyírták ki a színészüket: A nagy Lebowskiban Buscemi játszotta Donnyt, a lúzer bowlingpartnert, aki holtában is lúzer marad; hamvai egy kávésdobozba kerülnek, de ennél nagyobb atrocitás is éri szegény Donny földi maradványait.

Minden idők egyik legjobb sorozatában, a Maffiózókban maga Tony Soprano végez vele egy vadászpuskával, ami olyan elismerés, amiért más a Golden Globe-ját is szívesen odaadná. Buscemi szerint is ez volt a csúcs, a Maffiózók-beli halála után állítólag azt az ígéretet tette magának, hogy többé nem vállal olyan filmet, amiben meg kell halnia. 

Hál’ istennek az ígéret komolytalannak bizonyult, a helyzet azonban nem is lehetett volna komolyabb, amikor Buscemit egy kaliforniai bárban valóban megkéselték. Az eset 2001-ben történt, Vince Vaughn és Buscemi kocsmai verekedésbe keveredtek, és a színészt torkon szúrták.

De gyorsan vissza a műhalálokhoz!  Az egy dolog, hogy Buscemi otthagyta a fogát a Maffiózókban, de a sorozat egyik legjobb epizódját is megrendezte: a harmadik évad tizedik része számos rangsor szerint is a The Sopranos csúcsteljesítményei közé tartozik. 

Korántsem  egyszeri felvillanásról volt szó, Buscemi az amerikai független film legszebb éveiben kezdett rendezni, miközben színészként ott volt Tarantino, Robert Rodriguez és más függetlenek szárnypróbálgatásainál. Ő volt a Kutyaszorítóban Mr. Pinkje, az ő bárjelenetével indul a Desperado, Tom DiCillo Csapnivaló című filmjében pedig függetlenfilmes rendezőt alakított.

A függetlenfilmes rendező szerepét a való életben is eljátszotta, 1996-ban megrendezte első, felettébb önéletrajzi ihletésű filmjét, a céltalan életekkel és sok-sok vedeléssel teli Bárbajnokokat (nem összetévesztendő az ugyancsak ’96-ban bemutatott Bárbarátokkal). Rendezőként bizton számíthatott a főszereplőre és a forgatókönyvíróra, hiszen ezeket a feladatokat is magára osztotta. Mint kiderült, nemcsak mások filmjeiben alakítja remekül a lúzert, de a sajátjában is. 

Ez a szerepkör a későbbiekben persze bővült, olyannyira, hogy a Miracle Workers (Csodatévők) című sorozatban már magát Istent alakította. Igaz, egy olyan istent, aki épp az emberiség elpusztításán morfondírozik.  Mégis, ki várta Steve Buscemitől, aki a Con Air – Fegyencjárat legelvetemültebb bűnözőjét is eljátszotta, hogy majd papírforma alakítást nyújt Istenként?!

Megannyi gazfickó és gonosztevő értő megformálása után az igazi fordulatot meglepő módon egy gazfickó és gonosztevő szerepe hozta meg a színésznek. A Gengszterkorzó című sorozatban azonban igazi nagypályás alakot alakított: a szesztilalom egyik jelentős haszonélvezőjét, Atlantic City velejéig korrupt urát, az egyszerre politikus és gengszer Nucky Thompsont. Buscemi eleinte maga se hitte, hogy megkapta a főszerepet, ráadásul egy olyan sorozatban, amelynek első, 18 millió dollárból forgatott epizódját Martin Scorsese rendezte. 

Mi lehet még ennél is nagyobb elismerés?

Talán csak az, ha az embert Jim Jarmusch, az amerikai független film királya és a coolság élő szobra nagyszerű táncosnak nevezi. És Steve Buscemi, a nagy karakterszínész, akit tűzoltónak szánt a család, ezt az elismerést is besöpörte.

Ha eléred, hogy kicsit lelazuljon, annyi is elég, hogy hé, Steve, gyerünk a táncparkettre

– nyilatkozta elismerőleg barátjáról a rendező, aki olyan filmekben dolgozott vele, mint a Mystery Train, a Kávé és cigeratta és A holtak nem halnak meg.

Nyitókép: Dimitrios Kambouris/Getty Images for WarnerMedia