Sokkoló halálozási arányokra, elképzelhetetlen borzalmakra bukkant a Ceauşescu-árvaházakban egy új vizsgálat

A Ceauşescu-rezsim bűneit kutató romániai intézet (IICCMER) becslése szerint több mint 15 ezer kiskorú halt meg 1967 és 1990 között az ország 26 „neuropszichiátriai gyermekkórházában”, ahová teljesen egészséges vagy enyhe testi fogyatékossággal élő gyerekeket is bezártak. Az Agerpres román hírügynökség szerdai híre szerint az IICCMER az elmúlt öt évben 2207 olyan esetet tárt fel, amikor az éhezés, az embertelen körülmények vagy az orvosi ellátás hiánya miatt haltak meg gyerekek ezekben az intézményekben. 

A Bihar megyei Csegődön ugyan csak 1987-ben nyitottak ilyen „gyermekkórházat”, ám az 1990. április 30-ig oda beutalt 183 gyerekből 160 vesztette életét.

A romániai árvaházak borzalmairól a Ceauşescu házaspár 1989-es kivégzése után értesülhetett a külvilág, a csontsovány, rettenetes állapotban tengődő gyerekekről készült fényképek bejárták – és megrázták – a világot. Ez a Guardian korábbi cikke szerint máig kényes kérdésnek számít Romániában: úgy érzik, ez a szörnyűség olyan foltot ejtett az ország megítélésén, hogy jobb, ha feledésbe merül.

Ceauşescu gyermekei

A diktátor az 1960-as évek második felében a majdani dolgozók számának megnövelését remélte az abortusz és a fogamzásgátlás betiltásától. Ennek lett következménye, hogy akik nem tudtak gondoskodni a gyermekeikről, az államra bízták őket. Mint az azóta felnőtt Izidor Ruckelt is, akiről a The Atlantic közölt két éve riportot. Az 1980-ban született csecsemőt néhány hetes korában hagyták el, jobb lába feltehetően gyermekbénulás miatt enyhén deformálódott.

Egy máramarosszigeti kórházba került, ahol a gyerekek egész nap feküdtek, és vizes zabkásával etették őket még akkor is, amikor kortársaik már önállóan kezdenek szilárd táplálékot fogyasztani. A megfelelő gondoskodás hiányában Izidor lábában az izmok elsorvadtak, hároméves korában fogyatékosnak minősítették, és a gyógyíthatatlan gyerekeknek fenntartott, erődszerű intézménybe került.

Az intézményben a ruhátlan gyerekeket csaknem ehetetlen, vizes étellel táplálták, túlzsúfolt szobákba zárták őket, ahol egyesek vég nélkül rángatóztak, a saját fejüket ütötték, vagy sikítoztak. A kezelhetetlen gyerekeknek felnőtteknek való nyugtatót adtak be sterilizálatlan tűvel, a hepatitis B és a HIV/AIDS fertőzés tombolt a román árvaházakban.

Izidor az intézményt csak 18 évesen hagyhatta volna el, ha megéri egyáltalán – ekkor vagy cselekvőképtelennek minősítették volna, és egy idősotthonba kerül, vagy pedig az utcára. De 1989 karácsonyán kivégezték a diktátor házaspárt, ezután találtak rá a csontsoványra fogyott, saját ürülékükkel borított gyerekekre. Külföldi orvoscsoportok érkeztek Romániába – az első látogatókat Auschwitz felszabadítóihoz hasonlóan egész életükben kísértik a látottak. Jane Aronson manhattani gyermekorvos csaknem összeomlott: csupa alulfejlett gyermeket látott, tizenéveseket, akik 6-7 évesnek tűntek, genetikai betegségekben szenvedőket ketrecekbe zárva.

Izidor Ruckelt egy amerikai család fogadta be, miután látták a romániai árvaházakról szóló riportokat, de igazán ott sem tudott beilleszkedni. Ma már Denverben él, ahol egy KFC-éttermet vezet. Ő a Guardiannek úgy emlékezett vissza, hogy az intézményben, ahol 11 éves koráig élt, a dolgozók közt voltak igazi szadisták, köztük egy nő, akin látszott, hogy élvezettel bántalmazza a gyerekeket, és olyan agresszív volt, hogy sokszor a kollégái fogták vissza. „Voltak gyerekek, akiket megvertek, és másnapra meghaltak” – mondta. De szerinte sokakat a rendszer embertelensége darált be, őket nem is hibáztatja: általában nem voltak jártasak abban, hogyan kell fogyatékos gyerekekkel bánni, és ilyen kevés ember nem is tudott annyi gyereket ellátni. Sokan együttéreztek a gyerekekkel, de voltak gonosz, idősebb feletteseik, akik megbüntették volna őket, ha segítőkésznek mutatkoznak. Amikor a férfit arról kérdezték, hogy vannak-e olyanok, akiket szívesen látna bíróságon, azt mondta, csak Isten ítélkezhet, és ennyi idő után már jobb lenne ezt elengedni.

Kimondani az igazságot

Olyan is akad, aki máig nem érzi, hogy rosszat tett volna. A Guardian idézi az egyik intézmény egykori dolgozóját, aki egy román lapnak nyilatkozva azt mondta: nem volt szükség szakemberekre, mert ezek a gyerekek úgyis gyógyíthatatlanok voltak. Szerinte sziszifuszi munka volt folyton cserélgetni a gyerekek ruháit és ágyneműit, ezért egyszerűen levetkőztették őket, „és úgy álltak ott meztelenül, mint a majmok”.

Florin Soare, az IICCMER egyik kutatója azt mondta: amikor vizsgálni kezdték az árvaházi visszaéléseket, tudták ugyan, hogy történtek ilyen esetek, de el sem tudták képzelni, hogy ilyen tömegesen. Sokkoló halálozási arányokat találtak, 70 százalékban tüdőgyulladást jelöltek meg a halál okaként, ami egyértelműen a körülményekre vezethető vissza. Tanúkat hallgattak meg, akik a gyerekek fagyási sérüléseiről számoltak be, de olyan is többször előfordult, hogy ketrecbe zárt gyerekeket gyakorlatilag a patkányok ettek meg. A felelősök közt dolgozókat és pártfunkcionáriusokat is azonosítottak, de a neveiket nem hozták nyilvánosságra. A vizsgálati eredményeket az ügyészségnek továbbították, a hatóság nyomozati eszközökkel folytatja az esetek feltárását.

Mint Ana Blandiana költő – aki Románia egyetlen, a Ceauşescu-rezsim bűneivel foglalkozó múzeumát hozta létre az ukrán határnál lévő Szeretvásáron – elmondta: amikor ezeknek a bűnöknek az elkövetőit felelősségre vonják, nem az a cél, hogy 90 éves embereket börtönözzenek be, hanem az, hogy az igazság kimondásával le lehessen zárni ezt a fejezetet.

Nyitókép: Születési rendellenességgel élő gyerekek otthona Vultureştiben 1990 májusában – Fotó: Cynthia Johnson/Liaison/Getty Images